A svéd, aki nem tudott svédül

„Az anyanyelv olyan örökké üde virágos rét, ahol könnyű a járás, és még a sóhajtás sem hoz zord időt.”
(Tar Károly)

Számos olyan, az idegen nyelv tanulását elősegítő telefonos alkalmazás van, amelyekkel könnyedén, játszva lehet elsajátítani az általunk választandó nyelvet. Ezek egyikével tanulok én is. Az alkalmazás pedig amellett, hogy tanít, néha különös értesülésekhez juttat. A minap például ezt kaptam tőle kezdő üzenetként: „Svédországban a leggyakoribb tanult nyelv a svéd.”

Az újsvédek

Na, de milyen svéd? – adódhat a jogos kérdés. Új-e avagy régi? Nos, a válasz az, hogy ilyen is, olyan is. Természetesen a migrációs célországok egyik legpreferáltabbja ez a csodásan virágzó skandináv ország, aminek például meglehetősen halálos, ámde annál liberálisabb veszélyhelyzeti modelljét a honi ellenzék is szívesen adaptálta volna. Igaz, ők ugyanilyen nagy kedvvel honosították volna a svéd befogadói hajlandóságot is, aminek következtében széles ez ország – Battonyától Nemesmedvesig – egyetlen nagy Népszínház utca lenne mára. Hála az égnek, a baloldali retorikában már a megépítése ellőtt működésképtelennek nyilvánított határkerítés igen jól működik.

Ahogy nyilvánvalóan a migránsok nyelvi hajlandósága is, ami persze dicsérendő, mert hátha egyszer elapad a Soros-kassza, és a helyi NGO helyi munkatársának nem lesz kapacitása hazai nyelven segélyt kérni. Akkor már inkább az a derék pakisztáni, afgán vagy szír vegye fel azt a nem kevés eurót, aki vette a fáradságot, és okostelefonjára telepítette a nyelvtanulós appot. És most már legalább egy életre megtanulta, hogy a „Segélyt kérek” az újskandinávul így hangzik: „jag ber om social hjälp”, esetleg „jag behöver social hjälp”.   

Az angolszász vikingek

Csakhogy még Svédországban sincs annyi migráns, hogy megindokolja, miért tanulnak Svédországban a legtöbben épp svédül. A válasz sajnos egyszerűbb, mint gondolnánk: a svédül tanulók többsége… svéd. Hogy ez ellentmondás? Hogy a tipegők és a kisóvodások sem appon tanulják a nyelvet? No, már amelyiket! Mert egyre elterjedtebb szokás a svédeknél, hogy az első nyelv, az a bizonyos anyanyelv, amivel gyermekeikkel, de még akár párjukkal is odahaza érintkeznek, az angol. Amit akár egyfajta hagyományápolásnak is lehetne mondani, hiszen magát az angol nyelvet a germánok, az anglik, a szászok és a jütök együtt találták ki. 

Svédék viszont egész egyszerűen globalizálódtak. E kései vikingek, kiknek hivatalos jelszava „För Sverige i tiden”,, azaz „Svédországért – a kor szellemében”, valóban a kor szellemének megfelelően járnak el. Ám ez mára már nem annyira szellem, mint inkább démon. Egy olyan nyelve vesztett lidérc, ami szinte lesöpörte a köznapi érintkezésben a saját anyanyelvét, s az a hivatalos fórumokra szorult vissza, mint anno mifelénk a latin, a német vagy a francia. 

Ha még hozzáteszem, hogy az országban a finn, a meänkieli, a lapp, a cigány és a jiddis is elismert beszélt nyelv, akkor még nagyobb az anomália. Nagyjából akkora, mint a hivatalosan nem létező, csak éppen mindent átszövő Soros-hálózat anomáliája hazánkban. 

Szabjuk egybe

És ismét jöhet egy újabb jogos kérdés: na, de hogy kerül ide már megint Soros? Természetesen úgy, ahogyan mindenhová beette magát, mint falánk rozsda a vastelepen. Hiszen ha a fő ideológiai irányvonalat sikerül valakinek kialakítani, akkor ez minden mást von maga után: a politikát, a kultúrát, a közízlést, a közgondolkodást, egyszóval mindent. És sajnos neki sikerült egyeduralkodóvá válnia a kollektív tudat formálásában. Ezért történhet az, hogy egy nyelv, ami több száz évet túlélve fejlődött, erősödött, most egyik pillanatról a másikra veszélybe került. Ahogyan persze számos más nyugati országé is, ahol véletlenül vagy készakarva, de behódoltak ennek a furcsa, összemosott világnak, ahol szinte már csak a táj és az éghajlat segít kitalálni, hogy éppen hol járunk. 

Hogy miért veszélyes ez ránk, magyarokra? Mert előfutára annak, ami ránk is várhat, ha nemzetállamiságunkat mint egy feslett koncot dobjuk le magunkról, hogy felöltsük a globalizáció csillogóan fényes, új ruháját. Ám két dolgot nem árt, ha tudunk. Az első, hogy ez a fényes ruha a legócskább, legsilányabb anyagból készült, és nemhogy nem véd, de egyenesen megmérgez anyagával. A másik, amit tudnunk kell, hogy a mi régi, nemzetállami ruhánk nem feslett, hanem használt. S minden befoltozott szakadás egy-egy olyan időt jelez rajta, amikor veszélyben voltunk, de túléltük. 

***

Ami egyelőre biztos: a svédek svédül tanulnak. Igaz, odahaza angolul élnek már, ennek megfelelően pedig angolul álmodnak, angolul gondolkodnak, ráadásul angol alatt azt a nyelvi szörnyeteget értem, amivé Shakespeare nyelvét a digitalizált világ aljasította. Fejlődés ez is. Visszafejlődés. 

A mi nagyszüleink és dédszüleink azonban örülhetnek, mert mi még tudunk velük az anyanyelvükön, az anyanyelvünkön, magyarul beszélni.

Adja Isten, hogy ez így is maradjon!