Észszerű kompromisszum

Az Európai Tanács legutóbbi csúcstalálkozóján az unió állam- és kormányfői elfogadták az Ukrajnának szánt további ötvenmillió euró értékű segély folyósítását. Az egyhangú döntést követően felerősödtek a baloldali hangok, amelyek megállás nélkül kántálták: Orbán Viktor végül behódolt a brüsszeli intézményrendszernek. Egyáltalán nem erről van szó, és ez az ügy összefüggéseiben jól látható.

Mindenekelőtt fontos tisztázni, hogy a magyar kormánynak sem most, sem korábban nem akadt gondja Ukrajna támogatásával. Hazánk alapállása két pilléren nyugodott: egyfelől nem szabad elfelejtenünk, hogy bár a Magyarország felé teljesítendő uniós források egy részét elkezdték folyósítani, azonban a felszabadított tízmilliárd eurón túl még további húszmilliárd euró zárolt maradt. A hátralévő összeg kifizetése nem pusztán elemi nemzeti érdek, hanem a magyaroknak járó ellentételezés piacaink megnyitása miatt. Félő volt, hogy a Magyarországnak szánt pénzt Ukrajnának adja az uniós bürokrácia, ez azonban megengedhetetlen mind a jog, mind a vonatkozó eljárásrend talaján. Másfelől pedig nem épültek be a rendszerbe biztosítékok arra nézve, hogy Kijev megfelelően használja-e fel a neki szánt pénzeket – északkeleti szomszédunk rendszerszintű korrupciója ugyanis köztudott.

Tárgyalás és érvelés, meggyőzés és kompromisszumkötés történt tehát, hiszen végül úgy határozott a tagállamok vezetőiből álló uniós testület, hogy az Ukrajnának folyósított pénzek elköltését évente felülvizsgálja majd az Európai Bizottság, két év múlva pedig az Európai Tanács fogja áttekinteni a kifizetések helyzetét. Egy tulajdonképpeni vészfék-rendszer beépítésével a tagállamoknak jogukban áll vétót emelni a források szabálytalan felhasználásának észlelése esetén.

Mindezek láttán közpolitikai burleszkként hat, hogy a kérdéskör kapcsán az a baloldali politikum és sajtó beszél kapitulálásról, behódolásról, amely bármikor alávetné magát a hideg brüsszeli akaratnak, és fikarcnyit sem tartja szem előtt a magyar érdekeket. Némileg hasonló képet mutatott a kiszélesített LMBTQ-jogokat követelő haladókról a Szájer-ügy nyomán elkövetett homofób támadássorozatuk.

Megkapó, hogy az az ellenzék ágál az átláthatóság és a megismerhetőség ellen, amely a magyar adófizetők pénzének felhasználását folyamatosan ellenőrizné, miközben az európai polgárok zsebéből elkért ötvenmilliárd eurónyi támogatás jó helyre kerülését nem venné ily módon górcső alá.

Az Ukrajnának szánt következő segélycsomag ügye tehát lezárult, a vita innentől más színtereken folytatódik. Ekképpen is volna értelme az Európai Unió működésének: a huszonhét tagállamnak egyenrangú félként kellene döntenie a kontinens jövőjét érintő kérdésekben, egy meggyőzésen – és nem a domináns kiszorításon – alapuló szervezeti kultúra mentén. Egymás iránti tisztelettel, szövetségben, erős nemzetállami talapzaton.