Fordulat
Vasárnap a dél-türingiai Sonnebergben időközi járási választást tartottak, amelyet a bevándorlásellenes, jobboldali AfD nyert meg – abszolút többséggel, hiszen a szavazás második fordulója zajlott le. Az Alternatíva Németországnak jelöltje, Robert Sesselmann a voksok 52,8 százalékával győzött, mindezt úgy, hogy a politikai elit valamennyi pártja beállt a CDU-s induló, Jürgen Köpper mögé, majd a „szivárványkoalíció” végül 47,2 százalékos eredménnyel elbukott.
Valódi áttörés történt, hiszen az AfD-t tíz évvel ezelőtti megalakulása óta szeretnék kitaszítani a politikai versenyből, rájuk aggatva a „szalonképtelen”, a „szélsőjobboldali”, vagy a „Putyin-pincsi” billogokat. Emellett a párt „antidemokratikus” mivoltára hivatkozva több fősodrú sajtótermék egész egyszerűen megtagadta a médiában való megjelenítésüket és az interjúlehetőségeiket, egyúttal megkérdőjelezve az Alternatíva Németországnak létjogosultságát is. A politikai karanténból kiszabaduló, friss lendületet és megújuló erőt felmutatni képes jobboldali szervezet komoly népszerűség-növekedést könyvelhet el az utóbbi időszakban – jelenleg a második legnépszerűbb párt Németország-szerte, 18 százalékos országos támogatottságával a kormányzó szociáldemokratákkal áll fej-fej mellett a közvélemény-kutatásokban. Az AfD hagyományosan Kelet-Németországban, az egykori NDK területén számít meghatározó erőnek, ezt pedig szintén támogatókra tudja váltani: Kelet-Németországban 32 százalékos népszerűségével immáron a legerősebb párt.
A keleti rész elitellenes formációk felé történő fordulása az 1990-es rendszerváltások idejére vezethető vissza: a szovjet blokk felbomlásakor az „Ossi”-lakosok egy nagyfokú felzárkózást vártak a korábbi NSZK felé, azonban az elmúlt harminc évben nem a kívánt mértékben haladtak előre. Állandósult a lemaradásuk a gazdaságilag és infrastrukturálisan is fejlettebb Nyugat-Németországhoz képest, ez pedig rendre társadalmi feszültségekhez és a fősodorral szembeni ellenálláshoz vezetett.
Nem megkerülhető tényező továbbá, hogy országos szinten érzékelhető egy elégedetlenség a hagyományosnak mondott pártokkal és a kormánykoalícióval szemben: ugyanis nincs érvényes mondanivalójuk a német választópolgárok felé az őket körülvevő világról és a körülöttük zajló folyamatokról. Adott egy ötlettelen, az árral sodródó Scholz-kabinet, amely nem tudja, merre tart, pusztán szolgai módon próbálja lekövetni az amerikai narratívát a háború kérdésében, az energetikai ügyekben és a gazdaság színterén. Még több oroszellenes szankciót és még kevesebb atomreaktort szeretne (akár a környezetszennyező szénerőművek újbóli tömeges üzembe helyezése árán), és megszámlálhatatlan fegyvert küld Ukrajnának a német költségvetés kontójára. Egy – talán véletlenül adódott – önállóságot mutató pillanatuk volt, amikor idén januárban visszautasították a Leopard gyártmányú harckocsik küldését. Persze ez a mikroellenállás sem tartott sokáig, hiszen a hónap végére a német kormányzat bejelentette, hogy mégiscsak segítenek e téren is, és tizennégy tankot szolgáltatnak Kijevnek. A háborúba, amelyhez semmi köze az országuknak, számolatlanul ölik bele a pénzt; a bevándorlás, az energiaválság és az infláció hatásaival ugyanakkor egyáltalán nem foglalkozik az Olaf Scholz vezette koalíció.
A berlini kormány tehát mindenki érdekét szem előtt tartja, csak a német emberekét nem.
Az AfD mindeközben érvényes válaszokat adott a sonnebergi kispolgár mindennapi problémáira: munkahelyteremtés, békepárti álláspont a háború kérdésében, következetes bevándorlásellenes politika. Egyre több választó úgy gondolja, hogy az Alternatíva Németországnak komolyabban foglalkozik az emberek mindennapi életét befolyásoló ügyekkel, mint a regnáló szövetségi kormány.
Az AfD sikere mellett az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) nemrég az Alsó-Ausztriában és Salzburgban tartott tartományi szavazásokon tört előre, a jobboldali hullám pedig várhatóan Spanyolországban folytatódik, ahol a tavaszi helyhatósági választások konzervatív győzelmét követően a júliusi előrehozott parlamenti voksoláson a Vox is érdemi szerephez juthat. Erős szuverenista felkészülés a jövő nyári európai parlamenti megmérettetésre.