„Csökkent a Fidesz támogatottsága”, harsogja boldogan valamelyik ellenzéki orgánum, és mutat egy grafikont. Eszerint decemberben még 57, januárban már csak 53 százalék volt a Fidesz támogatottsága a biztos pártválasztók körében. Ezzel a kis örömmel kárpótolja magát az ellenzéki média a sok könnyért, amit azért kell ejteniük, hogy Magyarországon nincsen demokrácia, ehelyett diktatúra van, és a világ legnagyobb igazságtalansága és gazsága, hogy a Fidesz kormányoz; és akkor lesz végre a népnek tetsző, boldog világ, ha a kormány megbukik.

Közben pedig közlik azokat a közvélemény-kutatási adatokat, amelyek – ld. fentebb – arról tanúskodnak, hogy a Fidesz támogatottsága 50 százalék felett van.

Ezeken az ellenzéki internetes oldalakon szép színes grafikonok mutatják a pártszimpátiákat, és ezek a grafikonok úgy néznek ki, hogy van egy, a képernyőt az aljától a tetejéig kitöltő narancssárga oszlop (ez a Fidesz), míg jóval a böhöm hasáb dereka alatt néhány szürke-piros-kék-zöld törpe próbálja elérni az emberi szem észlelési határát (ez a többi párt).

Nagyon szemléletesek ezek az ábrák, mert a kísérőszövegtől függetlenül pontosan azt sugallják: nyilvánvaló, hogy egy többségi elven működő demokráciában annak a pártnak kell kormányoznia, amelyiknek a támogatottsága ilyen toronymagasan túllóg a papíron. Miféle antidemokratikus gondolat, hogy az a helyes, ha a papír alján csak trükkök százaival kimutatható vastagságú hasábok által megjelenített pártok kormányozzanak inkább?

Érdemes lenne ezeket a grafikonokat elkészíteni csupa szürke hasábbal, felirat nélkül, és odatenni a nagy demokráciaőrzők asztalára; képzeljék el, van egy ország, amelynek meghatározó sajtója úgy tartaná helyesnek, ha nem a hosszú oszlop által szimbolizált párt kormányozna. Ki itt a demokrata?