Hétfői szigor

„Ha nem fontos, hogy meghozzunk egy törvényt, akkor az a fontos, hogy ne hozzunk törvényt.”
(Montesquieu)

Ahogyan arról múlt héten Orbán Viktor is beszélt, mától a hatóságok szigorúbban veszik a járványügyi rendeletek betartását és betartatását. A rendőrségnek például joga lesz komoly büntetési tételeket is foganatosítani a renitensekkel szemben. Ez a hétfő tehát új szintre emelte a járvánnyal szembeni védekezésünket. De vajon mennyire humánus, mennyire tisztességes az emberi jogok ilyetén korlátozása?  

Jogok és kötelességek

Először is tisztáznunk kell, hogy mivel demokráciában élünk, az alapvető emberi jogok semmiféle módon nem csorbíthatók. Ilyen alapvető jog például a szabad helyváltoztatás joga. Tehát a polgár nem kötelezhető arra, hogy lakhelyére legyen zárva, azt ne hagyhassa el. 

Azonban amikor egyes vélekedők folyton folyvást ezeket a bizonyos emberi jogokat, illetve ezek időleges csorbítását emlegetik fel, s mindezekben egy orbáni diktatúra kiteljesedését vizionálják, egy fontos pontot nem érintenek gondolataikban: a polgár kötelességét.

A demokrácia ugyanis arra kötelezi a polgárait, hogy a meghozott törvényeket tartsák be. S mivel a polgárok népképviselet útján gyakorolják a hatalmat, tulajdonképpen a saját maguk által hozott törvényeket kell hogy betartsák. Hogy van-e joga a polgárnak ellenszegülni a törvényekkel? Természetesen. Amennyiben ezt békés formában teszi, polgári engedetlenséget követ el. Ha fizikai erőszakot elkövetve kormánydöntő szándékkal teszi, tulajdonképp ehhez is joga van. Viszont mindkét fellépést annak tudatában kell tennie, hogy az adott kormányzat a meghozott törvényekkel való ellenszegülést valamiféle módon szankcionálni fogja. 

Autokrácia és demokrácia

Ugyanakkor vannak olyan élethelyzetek (például egy háború, vagy éppen egy világjárvány), amikor a demokrácia egyes jogintézményeit időlegesen felfüggesztik. Háború esetén ilyen lehet a minisztériumok honvédségi felügyelet alá vonása, a választások szüneteltetése vagy a büntetési tételek szigorítása. Világjárvány esetén pedig a kormánynak törvény adta lehetősége van elrendelni bizonyos óvintézkedéseket, példának okáért a maszkviselést zárt helyeken, vagy súlyosabb esetben a lakhelyelhagyási tilalmat. 

Ezek az ideiglenes korlátozások azonban nem a demokrácia végét, hanem éppen hogy annak megfelelő gyakorlását jelentik.

Most, az egészségügyi veszélyhelyzet kellős közepén, a járvány második hullámakor, bár egyesek számára felfoghatatlanul autokratikus, s tán rossz időket idéző, ugyanakkor kézenfekvő és bevett szokás az egészségügyet honvédségi kötelékbe venni. Ez ellen lehet lázadozni, s lehet ennek akár ellentmondani is, de nem árt, ha tudjuk, hogy az egészségügyi dolgozók (orvosok és ápolók egyaránt) hivatali esküjük letételével egyidőben kötelezettséget vállalnak arra, hogy indokolt esetben katonai kötelékbe kerüljenek. S ez nemcsak most van így, korábban is bevett szokás volt, hogy a női orvosoknak és az ápolónőknek sorkötelezettséget ugyan nem, de hadkötelezettséget mindenképp vállalniuk kellett.

Nincs jó és rossz törvény

A polgárok egy része persze minden olyan megszorítás, minden olyan törvény ellen zúgolódik és elégedetlenkedik, mely az addigi normalitást megváltoztatja. Ezek az elégedetlenkedők szintén személyiségi, polgári és egyéb jogokra hivatkoznak, valamint arra, hogy a komfortzónájuk sérül a meghozott intézkedések hatására (v.ö. kényelmetlen a maszkviselés). Különösen nagy terhet rak a kormányra az, hogy e zúgolódókat önös politikai céljaikra az ellenzék rendre kihasználja. A kormányzati ciklus felénél könnyű a járványügyi helyzet okozta kellemetlenségeket a kormány hibáiként feltüntetni. Még akkor is, ha az ellenzék által példaként említett országokban ugyanilyen, vagy sokkal keményebb intézkedéseket hoznak.  

Ez azonban nem akadályozhatja, s nem is akadályozza meg a Fidesz–KDNP-kormányt abbéli szándékában, hogy a járvány leküzdése érdekében hozott rendeleteket a legszigorúbb formában tartassa be. Nyilvánvalóan a maszkviselés és a gyülekezés szabályait az intézkedő szervek továbbra is bizonyos rugalmassággal fogják kezelni. Csakhogy ez a rugalmasság mostantól nem merül ki annyiban, hogy a rendőr megvárja, amíg a polgár a zárt közösségi térben felteszi a maszkot, hanem megeshet, hogy miután megvárja a maszk felvételét, valamilyen büntetés foganatosít. 

Hogy ez kellemetlen? Igen, az. Ahogyan az is kellemetlen, ha az embernek sokszáz lóerős autója van, de a törvény értelmében még autópályán sem mehet többel a megengedettnél, saját maga és polgártársai egészségének érdekében.

***

Szinte látom magam előtt, ahogyan a következő napokban elkezdenek hőbörögni és O1G-zni a közösségi oldalakon az első megbüntetettek. Némelyek esetleg politikai vagy egyéb tőkét is akarnak majd kovácsolni ebből, s egyenesen el is vitetnék majd magukat a járőrrel. Mások újabb tüntetéseket fognak szervezni, arra hivatkozva, hogy most aztán újra visszatért a sötét diktatúra.

Ilyenkor nem árt, ha a fentebb leírtakra gondolunk, na meg arra, hogy – Montesquieu szavainak retrospektív értelmezését tekintve – néhány önjelölt népvezér és botcsinálta mártír siránkozása épp megfelelő ár ahhoz, hogy minél többen életben maradjunk.