Megbokrosodott Lajos aranya 

„Semmitől sem szabad félni, kivéve a félelemtől” – nyilatkozta már-már platóni magasságokat sejtetve Bokros Lajos volt pénzügyér és „filozófus” a Klubrádió objektivitásáról elhíresült Megbeszéljük című műsorában: a stúdióban meg is beszélték, hogy Orbánnak azonnal a jövedelemválságot kellene kezelnie, azaz két kézzel szórni a rendkívüli jövedelempótló pénzeket, miközben csak azokat az ágazatokat kell támogatni, amelyek életképesek.

Akik csak tengődnek – mellesleg százezrek megélhetését biztosítják –, azokat kár megmenteni, azok tűnjenek el! Ebből pedig következik, hogy Bokros szerint nem munkahelyeket kell teremteni, hanem csak azokat életben hagyni, amelyek várhatóan a járvány után is hasznot hozhatnak. A többi vállalkozást – Taigetosz-hasonlattal élve – el kell engedni, zuhanjanak a mélybe: azokkal együtt, akik abból boldogultak. 

A szocialista volt pénzügyér és újdonsült filozófus odáig merészkedett, hogy hagymázas, még politikailag is embertelen gondolatfutamait a következőképpen koronázta: „Az államnak a közterhek egy részét kellene átvállalnia, és attól sem kell megijedni, ha a kormány hitelt vesz fel a nemzetközi pénzpiacon.”

Nos, ilyen egy régi vágású szoci közgazdász, aki semmitől sem fél, kivéve a félelmet. Ma közteher-átvállalást és jövedelempótlást követel az Orbán-kormánytól, elfelejtvén, hogy a kétharmados MSZP–SZDSZ-hatalom idején, 1995-ben Horn Gyula pénzügyminisztereként gazdasági és morális válságba vitte az országot. Az akkori Bokros Lajos nem adott, csak elvett: családtól, oktatástól, egészségügytől, vállalkozásoktól. Példának okáért csaknem tíz százalékkal leértékelte a forintot, felére csökkentette az exportot, az infláció 28 százalékon mozgott. Mindezt járvány nélkül! 

És akkor a volt népnyúzó Bokros, most megbokrosodva, azt követeli az államtól, hogy fizessen, mint a katonatiszt! Mindenkinek mondjuk adjon egy kiló aranyat, az életképtelen vállalkozásokat pedig hagyja pusztulni. 

Hogy mi lesz a járvány után, az felelőtlenül nem foglalkoztatja! Provokatív kijelentéseinek nem az a célja, hogy elmondja az igazságot, helyette felkeltse és ingerelje a közfigyelmet, mérgezze az amúgy is járvány csigázta közéletet. De még ennél is szánalmasabb és csúfosabb meghazudtolni önmagát, hiszen amit kerek húsz esztendeje hatalomban az ország, a nép ellen elkövetett, annak most az ellenkezőjében tetszeleg. A félelem, amitől tulajdonképpen fél, a gyávaság ruhája. Valóban, mintha Bokrosra öntötték volna.

Ezzel szemben, ha már filozofikus magasságokat sejtet, akkor Platónnal szólva: „Az igazságosság három eleme a bölcsesség, a mértékletesség, és a bátorság.”

Megbokrosodott Lajos e vonatkozásban továbbra is valahol Makó és Jeruzsálem között bolyong.