Nagyhatalmi politika
Olvasom Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök öt pontját a háborúról. Azt írja: „Oroszország megpróbálja lángba borítani Európát.”Nem tudom elhinni, hogy ne tudná: Oroszországnak esze ágában sincs lángba borítani Európát, ahhoz semmiféle érdeke nem fűződik, hagyományos fegyverekkel nem is képes rá, az atomháborúba pedig maga is belepusztulna.
Nem tudom elhinni, hogy ne tudná: Oroszország célja nem Európa, pláne nem a nyugati világ legyőzése, hanem a saját korábbi nagyhatalmi státuszának a visszaállítása. Azért indított háborút, mert veszélyeztetve látta ennek a lehetőségét.
Szerintem Morawiecki pontosan tudja ezt.
De azt hiszem, hogy ő most a pillanatot megragadva, a háta mögött az angolszász világ teljes támogatásával, a soha nem látott fegyverkezési programjával, az Oroszországgal szembeni kérlelhetetlenségével a saját országa egykori nagyhatalmi pozícióját próbálja visszaszerezni.
Méghozzá egyszerre Oroszországgal szemben és a szemlátomást sodródó Németország kárára.
Mintha Lengyelország történelmi revansot akarna venni a két szomszédos nagyhatalomtól elszenvedett évszázados szenvedéseiért. Mintha ki akarná vívni azt a pozíciót, hogy az új európai hatalmi rendszer sarokköve többé ne a német- francia tengely legyen, hanem a lengyel-brit-amerikai szövetség.
Oroszországot semmi sem menti azért a pusztításért, amit Ukrajnában elkövet.
De a világban igazi béke csak akkor jöhet el, ha minden erős állam lemond a nagyhatalmi politikáról.
Igaz, hogy ennek a kikényszerítésére csak a nagyhatalmak képesek. Szóval a történelem egy darabig még nem ér véget – ha csak a nagyhatalmak háborúja véget nem vet neki.