Óriásit hazudott a Fradiról a Népszava
A legnépszerűbb szurkolói oldal, az ulloi129.hu leplezte le a baloldali napilap csúsztatásait Korrepetáció matekból felmentett ellendrukkereknek című cikkében – az írásból világossá válik, hogy a Fradi jól gazdálkodik, és a nemzetközi kupasikerek mellett anyagilag is jelentős pluszban zárta az elmúlt éveket.
Az ulloi129.hu írása:
„A Népszavánál (…) Korom Milán (…) tegnap arról írt cikket, hogy mennyire nem számít az Európa Liga-sikerünk. Már a címbéli felütés is erős: »Kilencmillió eurót keresett eddig az FTC, de bevétel terén a siker kevéssé jelentős«. Azonban ez csak ugyanaz politikai indíttatású rosszindulat, ami a Népszava 2019-es EL-csoportkörzáró cikkét is áthatotta.
Az azonban már kínosabb, ahogyan a számokkal bűvészkedik a fiatalember, hogy érveket találjon a téziséhez, ami ennyi: »akik a saját pénzükkel gazdálkodnak, általában olcsón vesznek, majd néhány év múltán drágán adják el játékosaikat. Akik másét, mondjuk közpénzt költenek nagyvonalúan, azokat kevésbé zavarja, ha veszteség keletkezik, az állam ilyen-olyan módon úgyis pótolja a hiányt«. És persze a magyar foci cakkumpakk szar, mert »a magyar válogatott részsikerei nem a hazai képzésben részt vett játékosoknak, hanem sokkal inkább a külföldön szerzett tudásnak köszönhető kapitány- és játékosfronton egyaránt«. Ez utóbbira csak szőrmentén térnénk ki: a magyar válogatottban 2022-ben huszonhárom játékos lépett pályára, közülük tizenheten az NB I-ben vagy az NB II-ben mutatkoztak be felnőttként, Marco Rossi szövetségi kapitány pedig tíz éve dolgozik Magyarországon, előtte komoly edzői feladatai nem voltak.
De vissza a Fradihoz. Korom Milán a Transfermarkt adataiból építkezik (…) és arra jut, hogy a Fradi túlköltekezik, hiszen többért vásároltunk, mint amennyiért eladtunk az elmúlt években – bezzeg a környékbeli riválisaink, írja, ami valójában persze korántsem igaz minden csapatra. De az vitathatatlan, hogy az elmúlt években többért veszünk, mint amennyiért eladunk, azonban ennek értékelésében néhány fontos szempontot nem vesz figyelembe, hogy butaságból vagy rosszindulatból, az mindegy is.
A Fradi a Transfermarkt adatai szerint 2018 óta (tegyünk úgy, mint az UEFA, és az elmúlt 5 szezont vegyük figyelembe, előtte egyébként éppen fordított volt a helyzet: az akkori nemzetközi eredményeinket pedig ismerjük) 28 millió eurót költött játékosok átigazolására, ugyanebben az időszakban pedig 10,7 millió euróért értékesített. Ez tizenhét millió eurós mínusz. Ebben az időszakban a Fradi azonban 42 millió eurót keresett csak az UEFA-tól kapott pénzdíjakból, ami persze idén még nőhet is – márpedig mi ezekre a bevételekre építve álltunk növekedési pályára. (…) Ugyanúgy nőhet a nemzetközi kupameccseket ez idő alatt az Üllői úton nézők 400.000-es (!) száma, ami persze lényegesen magasabb is lehetne, ha nem épp a Bajnokok Ligája szezonunkat kellett volna szinte teljes egészében (a Juventus ellen beengedett 20.000 és a Kijev elleni 6.400 néző kivételével) zárt kapuk mögött játszanunk a pandémia miatt. Ez a jegyárakat tekintve többmilliárdos bevétel önmagában is a 24, nézők előtt rendezett mérkőzésen. (…) Ha a jegybevételeket (Transfermarkt-szerű becslés híján) nem is számoljuk, az UEFA-bevételek és az átigazolási díjak összesítésével kiderül, hogy 25 millió euró pluszban vagyunk az elmúlt 5 évben. Ez 10 milliárd forint.
És természetesen ma jóval több olyan játékosunk van, mint 2018-ban, akiket jópénzért értékesíthetünk szükség vagy megfelelő ajánlat esetében. Ez azt jelenti, hogy a klub eszközállománya ebben az öt évben jelentősen növekedett, hisz – bármilyen csúnyán is hangzik -, a futballisták játékjoga eszközként könyvelhető el a nemzetközi gyakorlat szerint. Gyaníthatóan a télen ezek közül az »eszközök« közül többeket (mint korábban pl. Gorriaránt vagy Uzunit) értékesíteni is fogunk, jelentős haszonnal, mivel nagy az érdeklődés irántuk. Azt sem érdemes figyelmen kívül hagyni, hogy a szponzori bevételek terén is jelentős prémiumot jelent az elmúlt évek kiemelkedő szereplése.
Mielőtt valaki rögtön közpénzezne: a Fradi szponzorai közt hat nemzetközi multi is megtalálható.
De ha már közpénzek, érdemes leszámolni azzal a tévképzettel is, hogy a nemzetközi futballban nincsenek ilyen támogatások. Most nem csak az olyan de facto állami klubokról beszélünk, mint a múlt heti ellenfél AS Monaco, a PSG, a Newcastle vagy a Manchester City; nem is a spanyol állam, illetve a katalán autonóm kormány által százmilliókkal (euróban…) megsegített Real Madrid és Barcelona. Elég csak a cikkben »bezzegországként« emlegetett Ausztria csapatairól beszélni: az Austria és a Rapid Wien, valamint a ma továbbjutásra hajtó Sturm Graz főszponzorai közt mind-mind megtalálhatóak állami vagy önkormányzati cégek, a Rapid Wien esetében húsz éve a Wien Energie a mezszponzor. De a Dinamo Zágráb működését is mindig kiemelten támogatta mind a horvát állam, mind a zágrábi önkormányzat – a cikk szerint nem létező Dinamo-akadémia működési költségeit 100 százalékban a horvát főváros állja.
De nemcsak a térségben, az egész kontinensen nagyítóval kell keresni a közpénzből nem részesülő klubokat.
Ezek után már könnyen eldönthető, hogy felelős vagy felelőtlen gazdálkodás folyik-e a Fradinál. (…) Az ma vitán felülálló tény, hogy jelenleg a Ferencváros (és a magyar válogatott) az ország legismertebb, legsikeresebb nemzetközi szintű kultúrterméke: akár az ismertséget (a mai találkozót 93 országban közvetítik, Algériától kezdve Nepálon át Vietnámig), a helyszíni látogatottságot, a nézettséget vagy a piaci bevételek (m)értékét vesszük figyelembe – egy Európa-szerte ismert brand.
És még jön a tavasz…