Az alábbi párbeszéd – túl azon, hogy vérlázító – abból a szempontból érdekes, mert két szereplője a balliberális közéleti személyiségek két nagy típusát testesíti meg.
Legalább egyszer hallgassanak meg egy cigánybandát a mi vendéglőnkben, hátha megértik, milyen attól kapni gyönyörűséget, akin legfeljebb átnézni szokás.