Hirdetés

Bár a román új hullámot már közel sem kíséri akkora nemzetközi figyelem, mint a kétezres évek közepén, a mai napig számos figyelemre méltó darab készül keleti szomszédunknál. Az irányzat jellemzője a társadalom­kritikus attitűd és a hétköznapi szituációk gyakran az abszurdig való fokozása. A Szörnyetegek ebből a szempontból kifejezetten visszafogott darab, amelyben három fejezetre tagolva jelenik meg a XXI. századi bukaresti, sőt kelet-európai közhangulat, egy elhidegült házaspár tagjainak lelki hullámzásain keresztül. A nő üzleti útról hazatérve inkább a céltalan taxizást választja az otthonába való belépés helyett, miközben a férje egy meleg társkereső oldalon megismert alkalmi partner lakásán reméli megtalálni a boldogságát – sikertelenül. Amikor végre együtt láthatjuk őket, akkor is már csak kifelé játszanak, a lakásuk falai közt hangos viták helyett csendes beletörődéssel nyugtázzák: nincs visszaút a másikhoz. Az első filmes Marius Olteanu rendező a vizualitás játékkal is a lélektani folyamatok ábrázolására törekszik: leggyakrabban külön-külön, 1:1-es képarányban láthatjuk a főszereplőket, ötletesen illusztrálva így a saját maguk teremtette lélektani börtönt is.

Korábban írtuk