Sokszínű borország
Bornép vagyunk, hazánk pedig borország Hamvas Béla örökbecsű megállapítása szerint. Szőlő és táj, táj és történelem összefügg, a természeti adottságok az ember építette környezettel szervesen egyesülve varázsolják otthonná borvidékeinket.
Egy pohár borral, de akár anélkül is kikapcsolni a hétköznapok rohanását és bámulni a tájat: kegyelmi pillanat. Borvidékeink szőlői és települései otthonosságérzetet nyújtanak, járjunk bár a Toscanát idéző festői Káli-medencében, a Balaton partján, a kopár villányi Szársomlyón, a Kunság lapályán, a Mátrában, az egri Nagy-Eged kiváló dűlőiben, Tokaj-Hegyalja jellegzetes teraszos művelésű dűlőiben vagy épp történelmi pincesorokon Villánykövesdtől Pátyig, Hajóstól Ócsáig, netán a ma már minőségi borászatokat is rejtő Szépasszony-völgyig. Vigyük magunkkal ezeket a hangulatokat, kóstoljuk meg tájainkat borok formájában, hogy örökre magunk is a haza részeivé váljunk!
A csodás pátyi pincesor
Valaha fontos, Budához, majd a Budapesthez kapcsolódó szőlővidék volt a Budapesthez közeli Páty, nagyjából 1805-től 1870-ig tartott itt a pinceépítések lelkes korszaka.
– Több mint 300 pince született itt ekkor, jó részükben nemcsak bort, de terményt is tároltak a gazdák – mondja a helyi Gábor Ákos, a Budakörnyéki Borkultúra Egyesület elnöke.
A nagy filoxérajárvány után a pátyiak nem telepítettek új tőkéket, de azért nem hagytak fel a borászattal. Idegen vidékekről hoztak szőlőt, és abból készítettek különféle borokat. És ez így van ma is. Tehát olyan tipikusan pátyi borról, amelyet a hely talajszerkezete, mikroklímája és fajtaköre határozna meg, nem lehet beszélni. Csak a borkészítés apáról fiúra öröklődő tudása és hagyományrendszere az, ami összeköti az itt érlelt nemes nedűket. Lényeges dolog ez, de azért van itt más is, ami legalább ennyire fontos…
Ma 250 pince található a pátyi Pincehegyen. Jelentős részüket felújították tulajdonosaik, sőt van, amit vendégfogadóvá alakítottak. Ha az ember végignéz a hangulatos, elvarázsolt mesevilágra emlékeztető pátyi pincesoron, ami több mint turisztikai látványosság, akkor azt látja, hogy a felújításoknak és az átalakításoknak sikerült elkerülniük a legnagyobb veszélyt, a hivalkodó, tolakodó megoldásokat. Hála az Istennek. Ettől a Pincehegy megőrizte eredeti atmoszféráját. Akkor nőtt meg igazán a pincék presztízse, amikor az önkormányzat megoldotta a terület esővíz-elvezetését. Ami természetesen jó hatással volt a pincék, illetve az egész pincesor állapotára, ettől kezdve a hely a település közösségi centrumává vált. Olyanná, amely a borversenyeken kívül műsoros esteket, zenei koncerteket is rendez bizonyos főzésektől, sütésektől, azaz kulináris kalandoktól kísérve.
Gábor Ákos az a pátyi borász, akinek a helyi gazdáktól eltérően mégis saját szőlőültetvénye van. Belevágott. Zöld veltelini, kékfrankos, cabernet – ezekkel a divatosabb fajtákkal foglalkozik, és már jó tíz éve annak, hogy új és modern technológiákat használ. Például már nem fahordóban, hanem rozsdamentes tartályokban érleli a bort. A 2003-ban alakult Budakörnyéki Borkultúra Egyesület mindenekelőtt borversenyekkel, szakmai találkozókkal és eszmecserékkel segíti a Buda környéki borászok munkáját. 2010-ben jelentősen megnőtt az egyesület tagsága, sok gazda lépett be akkor. Ma azt tartja a legfontosabb feladatnak Gábor Ákos, hogy a hazai termelők, így a Buda környéki borászok is megvédjék az idegen, olcsó lőrétől a magyar piacot. Gábor Ákos egyebek mellett büszke arra is, hogy sikerült visszahelyezni a nagy magyar bortérképre a pátyi régiót. Mert ott kell lennie.
Rejtőzködő Ócsa
Badacsony, Eger, Szekszárd, Villány – ha a magyar borvidékről esik szó, egyből ezek a térségek juthatnak eszünkbe. A Budapesttől mintegy húsz kilométerre fekvő Ócsán azonban néhányan hasonlóan kiváló minőségben, ám kis mennyiségben termelnek bort a lankás, dombos vidéken.
– Nagyjából hatszáz szőlőtőkét telepítettünk kísérleti jelleggel a pincesorra 2015-ben, 99 százaléka megeredt. Ezen felbuzdulva egy évvel később már a háromszorosát telepítettük. Sajnos így is kevés termést dolgozunk fel egy-egy szüret alatt, fajtánként legfeljebb néhány száz kilót, amely mindössze egy hektáron terül el – mondja Tóth Béla, az Ócsa Öreghegyi Pincesor Egyesület alelnöke. Főleg sauvignon blanc-t, Irsai Olivért és kékfrankost termesztenek a helyiek, különösen utóbbi kettő érzi jól magát a kisvárosban.
Nem közismert, de Ócsán a premontrei szerzetesek már a XIII. században termeltek bort. Az első szőlőtőkéket, a kezdetleges feldolgozóépületeket és az első pincéket az ócsai Öreghegyen nekik köszönhetjük. Négy-hat méter mélyre vájtak a népi fúrómesterek vezetésével az Ős-Duna medrének partjánál, hogy elérjék a szigetelő hatású löszös földréteget, amelynek segítségével tárolni lehetett az elkészült bort.
A téeszek felbomlásával a szőlőtermesztés háttérbe szorult a környéken, de idővel újra felmerült az igény, hogy bort készítsenek Ócsán. Az ezredfordulón megalakult az Ócsa Öreghegyi Pincesor Egyesület, hogy a védett történelmi látványosság megóvása mellett széles körben ismertebbé váljon az itteni bor. Ekkor szervezték meg először a programokkal, főző-, bor- és pálinkaversennyel tűzdelt májusi Nyitott Pincék fesztivált, amelynek ma már nagyjából évente ezer látogatója van, 2018 óta pedig minden novemberben két-háromszáz vendég kóstolgatja az ócsai bort. A növekvő érdeklődés a szakmai igényességet is magával hozza. Az egyesület szakértőket és pincészeteket is meghív Villányból és Egerből szakmai előadásokat tartani, így is segítve a szőlőtermesztés és a borkészítés művészetének elsajátítását. A lelkesedésnek megvan az eredménye, az egyesület tagjai öt arany- és egy ezüstérmet szereztek az idei somlói országos borversenyen.
A magyar bor visszatért című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.