Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

– Vannak elemzők, akik a V4 végéről beszélnek. Például arra az esetre, ha 2023-ban az Európai Néppárt (EPP) éléről hazatérő Donald Tusk lesz Lengyelország elnöke. Ő már többször is jelezte, nem szívügye a visegrádi szövetség.

– Ettől nem tartok. Épp az a visegrádi együttműködés egyik fontos sajátossága, hogy politikai ciklusokon túlmutató regionális stratégiai érdekek húzódnak mögötte. Vagyis alakítsanak bárhol bármilyen színezetű pártok, koalíciók kormányt, a V4 stratégiai jelentőségét rendszerint elismerik. Az elmúlt tíz évben a politikai skála merőben különböző oldalairól léptek színre kormányzó erők a visegrádi államok fővárosaiban, de az együttműködés még szorosabb lett.

– Mitől stratégiaiak ezek a közös érdekek?

– Akár véget is érhetett volna a V4 küldetése azzal, amikor mind a négy ország az Európai Unió tagja lett 2004-ben. Csakhogy rájöttek a szövetség tagjai, hogy a régió geopolitikai, gazdasági sajátosságai másfajta gondolkodást követelnek, mint ami a nyugati, északi vagy déli tagállamokra jellemző. A V4-államok megértették, hogy ezeket a sajátosságokat érdemes továbbra is összefogásban, együttműködésben megjeleníteni az Európai Unióban. Példaként említem a migrációs válságot vagy a kohéziós forrásokról szóló tárgyalásokat. Ezenkívül a régió közlekedési infrastruktúrájának fejlesztése is alapvetően a V4 érdeke és feladata. Itt az észak–déli összeköttetések fejlesztéséről van szó, hogy minél gyorsabban lehessen eljutni Lengyelországból Magyarországra vagy éppen a nyugat-balkáni piacra és az Adria térségébe.

Korábban írtuk

– Most nyilván többek között a szupergyors vonatról beszélünk, amely a régi, tíz-tizennégy helyett öt és fél óra alatt érne Budapestről Varsóba. Milyen szerepet visz az új vasút megépítésében a magyar elnökség?

– Igen, a V4 fővárosait összekötő gyors­vasútról van szó, de a közúti infrastruktúra fejlesztése is fontos. A gyorsvasút ötletét az előző magyar V4-elnökség vetette fel 2018-ban. A közös szándéknyilatkozat után megkezdődött az előkészítő munka, most pedig az a magyar elnökség kiemelt feladata, hogy már a finanszírozási keretekről egyeztessen. Meg kell említeni azonban a Via Carpatia nevű, észak–déli irányú közúti projektet is, ennek a magyar szakasza várhatóan el is készül az elnökségünk idején.

– Ez iránt, úgy tudni, a szlovákok nem lelkesednek különösebben. Erejükhöz képest igen költségesnek találják a komoly, minimum kétsávos út megépítését a Kárpátokon keresztül…

– A cél közös, azon túl minden nemzet saját hatáskörében valósítja meg a projekt rá eső részét. Ez így van a gyorsvasút kapcsán is, az adott államnak kell a kereteket megteremtenie. Bízzunk benne, hogy Szlovákiában is sikerül majd választ találni a fejlesztéssel kapcsolatos még nyitott kérdésekre, az út nekik is igen előnyös lenne.

– Sokak szerint a mainál jóval intenzívebb is lehetne a visegrádiak gazdasági együttműködése. Erre a kérdésre helyezi a fő hangsúlyt a magyar elnökség?

– Így van. A járványhelyzet után arra törekszik a magyar elnökség, hogy minél előbb visszaadja a visegrádi szövetség gazdasági erejét, sőt, még versenyképesebbé tegye az együttműködés országait az új világgazdasági környezetben. Az előrejelzések szerint átlagon felüli növekedés várható a visegrádi államokban, ami épp nálunk a legmagasabb, 5,5 százalék. Eddig többek között az infrastrukturális kapcsolódási pontok hiánya miatt maradt el a hatékonyabb gazdasági együttműködés a V4-en belül. Most ezeket fejlesztjük.

– Brüsszel megszüntetné az uniós vétójogot. Márpedig ez a V4 egyik legfontosabb fegyvere az EU-s vitákban. Mit tehet a magyar elnökség a vétójog megőrzéséért?

– Hosszú távú diskurzus zajlik az EU-ban a szervezet jövőjéről. A konferenciasorozat afféle polgári platformként működik. Itt jelenítheti meg a V4 a vétóra vonatkozó álláspontját is, mert mind a négy ország a nemzetek uniójában érdekelt, ahol konszenzusos és nem többségi alapon születnek a döntések. Szerződésekben lefektetett mechanizmus a vétójog, ezt mindenkinek tiszteletben kell tartania mint valódi jogállamisági követelményt. Amikor a kérdés terítékre kerül, a magyar elnökség határozottan képviseli majd a V4 egyeztetett álláspontját.

– Téved, aki azt állítja, hogy Magyarország és Lengyelország az igazi motorja a visegrádi szövetségnek?

– Mindig a soros elnök az együttműködés motorja.

– A V4 szétrobbantási kísérleteként is értelmezhető Brüsszel magyarok és lengyelek elleni kötelezettségszegési eljárása? Kaphattak volna ilyet a csehek is, például új szabadfegyvertartási törvényük miatt. De velük nem foglalkoznak…

– A V4 a maga 64 milliós lakosságával egyértelműen felértékelődött a brexit után. Az EU súlypontja Kelet-Európa felé tolódik, és ez nem mindenkinek tetszik. Mi, magyarok tekintsük ezt elismerésnek, hiszen komolyan számolnak velünk a nemzetközi porondon.

– Mit tervez a magyar elnökség a kulturális kapcsolatok terén? Kellene például egy közös tévécsatorna…

– A járvány a kultúra terén is akadályozta a megszokott kapcsolattartást, a kapcsolatok fejlesztését. Persze ez igaz a nemzetközi diplomáciai élet egészére is. Másrészt viszont a járvány következtében jobban figyeltek egymásra a visegrádi országok. Tény, hogy a fiatalok, főként az uniós csatlakozás óta, inkább a távolabbi országok felé szeretnek tekinteni, de a járványhelyzet mindenkit arra késztet, hogy gondolja át a terveit. Működik egy Visegrádi Alap nevű intézmény, amely kulturális célzatú kapcsolatteremtő pályázatokat hirdet, segítve, hogy minél többen megismerjék regionális partnereinket.

– Bizonyos értelemben tehát szorosabb lett a visegrádi együttműködés a járvány ideje alatt?

– Végig segítették egymást a tagországok. Szakemberekkel, orvosi személyzettel, oltóanyaggal, lélegeztetőgéppel. A lengyel elnökség pedig létrehozott egy állandó járványügyi információs testületet, ez kéthetente ülésezik és egyeztet, itt cserélnek információt a V4-es országok járványügyi szakemberei. Erre példaként tekinthetne az unió egésze.

– Van egy bökkenő a magyar–lengyel kapcsolatokban: az Oroszországhoz való eltérő viszonyulás. Lehet rendezni ezt a problémát?

– Az oroszokhoz való viszony az egész unióban véleménykülönbségekhez vezet. A magyar álláspont a pragmatizmus elvein nyugszik. Ami a V4-et illeti, mi tiszteletben tartjuk a lengyelek oroszokkal kapcsolatos történelmi érzéseit. Magyarország szerint viszont fontos a Moszkvával való gazdasági együttműködés. Igen, a visegrádi egyeztetéseken beszélünk a kérdésről, hogy jobban megértsük egymást.

– Van több új, a visegrádiakat joggal izgató uniós kérdés. Például az LMBTQ-­propaganda vagy a klímaadó. Kialakult már a V4 egységes álláspontja ezekkel kapcsolatosan?

– Épp most folynak a tárgyalások és az egyeztetések.

– Egyes elemzők utaltak már rá, hogy a lengyelek által vezetett Trimarium, vagyis a Három Tenger Kezdeményezés fölülírja a V4-et. A magyar kormány is így látja?

– A magyar kormány számára hagyományosan a V4 az elsődleges regionális együttműködési keret annak ellenére, hogy tisztában van a Trimariumban rejlő lehetőségekkel. Ez más jellegű kezdeményezés, amely nagy ívű, főként infrastrukturális és digitalizációs projektekkel operál, külső tőkeforrások bevonásával. Részesei vagyunk a Trimariumnak, de látjuk, hogy a visegrádi szövetségnek épp az az előnye, hogy kisebb adminisztrációval, rugalmasabban, gyorsabban képes reagálni a kihívásokra. Magyarán szó sincs rivalizálásról. A most 30 éves V4 időtálló, és nem írja fölül semmi.