Hadüzenet a cinizmusnak

– Hány kártalanítási ügy folyik még jelenleg?

– Nagyjából nyolcezer van a bíróságokon, körülbelül háromezer ügyben pedig már döntés született, és a kifizetések következnek. Ezek azonban már az új szabályok szerint történnek majd.

– Kevés a hely a körletekben, az elítéltek főként ezt kifogásolták?

– Ez a legobjektívabban megragadható elem, és a legtöbb esetben valóban ez alapján ítélték meg nekik a kártérítést. Ha nem volt meg az egy főre eső három négyzetméter, akkor automatikusan megítélte Strasbourg a kártalanítást. Ha három és négy négyzetméter között mozgott a terület, akkor egyéb tényezőket is figyelembe vett a bíróság. Sok olyan elem is felmerülhet ebben az esetben, amely ráerősít az elítélt kártalanítási igényére, ilyen lehet például a melegvíz-szolgáltatás időszakossága, a börtöncella úgynevezett benapozottsága, a WC szeparáltsága, de a cellában szaladgáló bogarak is súlyosbító körülményt jelenthetnek.

– Régi történetről van szó, már korábban is próbálta kezelni a helyzetet a kormány. Miért volt szükség a mostani változtatásokra?

– A 2017-ben hatályba lépett törvénymódosításban már kimondtuk, hogy vannak olyan követelések, amelyek közvetlenül levonhatók a raboknak megítélt kártalanítási összegből. Ilyen a gyerektartás és az áldozati kártalanítási igény is. Menet közben azonban szembesültünk azzal a problémával, hogy a levonások alig haladják meg a kártalanítási összegek tíz százalékát. Megnéztük, hogy mi lehet ennek az oka, és kiderült például, hogy az áldozati igényeket nem a büntetőeljárásban ítélték meg, hanem egy ettől független polgári perben igyekeztek rendezni. Ezt most megszüntettük. Ma már magában a büntetőeljárásban kell kezelni az áldozatok kártalanítási igényét is. Aztán: vannak olyan áldozatok, akik már jóval korábban bejelentették az igényüket, de az ügy kezelése elhúzódott a polgári perekben. Számukra most lehetővé válik, hogy gyorsított eljárással rendeződjön az ügyük. A harmadik pedig, hogy ezentúl nem folyósítható majd a kártalanítás ügyvédi letéti számlára. Eddig az esetek zömében ez történt, az összegek pedig ezekről a számlákról ilyen-olyan módon eltűntek. Most már csak börtönletéti számlára kerülhet a rab kártalanítási pénze, és majd csak a szabadulásakor kaphatja meg. Az időközben befutó áldozati igények így zavartalanul érvényesíthetők erről a számláról, akár végrehajtó útján is. Meghosszabbítottuk a sértetti igények bejelentésének lehetséges határidejét, és ott van a pénzügyi fedezet is az igények kielégítésére. Eddig nem működött, hogy végrehajtási eljárással pénzt emeljenek le az ügyvédi letéti számláról, jog szerint az ugyanis nem a fogvatartotté. A törvénymódosítás révén bevezetünk egy monitorozó rendszert is, amellyel fel lehet mérni, hogy egy elítélt amúgy kinek és mekkora végrehajtható összeggel tartozik. Lehet, hogy vannak például kifizetetlen közműszámlái vagy olyan köztartozásai, amiket a NAV tart nyilván. Ezeket is rendezni lehet majd a rab kártalanítási pénzéből.

– Mit szól mindehhez Strasbourg? Mert a hazai ügyek jelentős része végül oda, vagyis az Emberi Jogok Európai Bíróságára (EJEB) került.

– Elfogadtuk és teljesítettük az idevonatkozó általános feltételeket, a magyar törvényhozásnak sikerült egészséges kompromisszumot találnia e téren. Strasbourg korábban érdemi vizsgálat nélkül minden panaszosnak átlagosan 15 ezer euró (5,1 millió forint) kártérítést ítélt meg. A törvénymódosítással olyan stabil és átlátható kártalanítási rendszer épült ki itthon, hogy az EJEB csak akkor avatkozna be, ha az állam közvetlenül a fogolyra akarná terhelni annak büntetés-végrehajtási költségeit. Erről viszont nincs szó.

– A börtönbiznisz az ügyvédek üzlete volt, vagy a raboké?

– Ha a Strasbourgig jutó követelések felől nézzük a folyamatot, akkor azt látjuk, hogy 2010 előtt nem létezett ez a „műfaj”. Pedig lett volna rá jogi alap és megfelelő módszer is. Aztán 2010-ben, a polgári kormány hivatalba lépésével például a Helsinki Bizottság vagy a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezetek ügyvédei hirtelen felfedezték a lehetőséget. Ők voltak azok, akik tömegével indították a kártalanítási ügyeket. Strasbourgban nyolcezer magyar követelés halmozódott fel. De nem csak a magyar igények gyűltek, például Olaszországon is végigsöpört egy börtönkártalanítási hullám. Strasbourg erre jelezte, hogy ha nem hozunk megfelelő belső szabályozást, automatikusan kiutal minden kérelmezőnek tízezer eurót. Ezzel kényszerítette ki az EJEB, hogy az érintett államok alkossanak végre stabil belső szabályozást a panaszok kezelésére. Megtörtént, és mindenütt látványosan csökkent is a kártalanítási igények száma, csak Magyarországon nem. Kiderült, hogy itt egyfajta toborzás zajlott a börtönökben, mondván, jelentkezzen, akinek panasza van. Van olyan ügyvéd például, akinél négyszáz kártalanítási követelés gyűlt össze. Lehetetlen, hogy egyszerre ennyi büntetőügye legyen, és ismerje is minden egyes ügyfelét. A börtönbiznisz leállításáig egyébként több mint tízmilliárd forintot fizetett ki az állam az elítéltek követeléseire. A legtöbb kártérítést nyerő ügyvédek listáján dobogós például Magyar György, aki az MSZP és a Karácsony Gergely fémjelezte Párbeszéd országgyűlési képviselőjelöltje volt. Irodája több mint 500 millió forintot nyert az állam által három év alatt kifizetett összegből. Itt jegyezzük meg azt is, hogy a balliberális oldal eddig a börtönbizniszen meggazdagodó balos ügyvédek és a Soros-szervezetek oldalán állt. Emlékezhetünk, hogy korábban a baloldali pártok egyike sem támogatta, hogy az Ország­gyűlés egyáltalán napirendre vegye a börtönzsúfoltságra hivatkozó kártalanítások leállításával kapcsolatos kormányzati előterjesztést. De nem meglepő, hiszen 2013-ban a büntető törvénykönyv szigorítását sem szavazták meg.

– Az úgynevezett civilek hogy fogadták a törvénymódosítást?

– A Helsinki Bizottság folyamatosan kritizálja, arra hivatkozva, hogy az ügyvédek így nem jutnak hozzá a pénzükhöz, és akkor nem lesz, aki képviselje a fogvatartottak érdekeit. Két beadványban is panaszkodtak már erre az Európa Tanácsnál, az üzleten az egyik legjobban kereső ügyvéd pedig az Alkotmánybírósághoz fordult.

– Bekerülhet az uniós jogállamisági „elszámoltatásunk” csomagjába ez a problémakör?

– Ezt oda nem tudják felvenni. Az nem jogállamisági kérdés, hogy a fogolynak három vagy három és fél négyzetméter áll-e rendelkezésére. Csak akkor kerülhetne ebbe a csomagba, ha a rendszerünk nem biztosítana kártalanítási lehetőséget az elítéltnek.

– Milyenek a nemzetközi tapasztalatok?

– Ahol konkrét és jól megszerkesztett szabályozás született, ott visszaesett az ügyek száma. Az olaszoknál nemcsak a strasbourgi, de a belföldi ügyforgalom is jelentősen csökkent. Ott nem olyan zsíros falat már a kártalanításban kiharcolható összeg. Nálunk azért a kleine Fische gute Fische elv alapján még a kisebb pénzekért is lehajolnak az ügyvédek. Az új szabályozással és az új férőhelyek létrehozásával azonban végleg leszámolunk a börtönbiznisszel, véget vetünk annak, hogy a Soros-hálózat által alkalmazott nyerészkedő ügyvédek az állam kárára százmilliókat keressenek.