Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

– Hogy került az ügybe?

– Régészet–történelem szakos egyetemista voltam 2009. április 8-án, amikor letartóztattak. 2006-tól részt vettem demonstrációkon, de ezek törvényes megmozdulások voltak, és a Hunnia Mozgalom is legálisan működött. Utólag figyelemre méltónak tartom, hogy két hónappal korábban elbeszélgetés céljából találkozóra hívott az akkori Nemzetbiztonsági Hivatal. Először születésnapi tréfának gondoltam, azt hittem, a barátaim akarnak megviccelni. De valóban az NBH két embere várt a megjelölt sörözőben. Érdeklődtek, hogy kiket ismerek az akkoriban gyakori kormányellenes tüntetésekről, milyen a hangulat az egyetemen, és megkérdezték, hogy hajlandó volnék-e néha informálni őket. Elhárítottam az érdeklődést. Két hónappal később letartóztatott a rendőrség.

– Mire alapozták a vádakat?

– A koronatanúnak kikiáltott személy vallomására. Őt is letartóztatták ebben az ügyben, eleinte kifejezetten hangoztatta, hogy nekem semmi közöm a felmerült gyanúsításokhoz. Néhány hét után gyanúsítottból tanú lett, ezután elkezdett terhelő állításokat tenni.

– Ő az a tanú, aki később beszámolt róla, hogy kényszer alatt születtek a terhelő vallomásai?

– Igen, de ezt végig figyelmen kívül hagyták, pedig a vádak lényegében kizárólag az ő nyomozati vallomásain alapulnak. Ezek kivétel nélkül „úgy hallottam, hogy… bizonyos beszélgetésekből arra következtettem, hogy…” típusú állítások. Hallomásokra, vélekedésekre alapítottak vádat. Van olyan vádpont, amiben konkrétan egy ilyen állítás miatt vagyok nem jogerősen elítélve, miközben idén márciusban a másodfokú tárgyaláson maga a bíró mondta ki és le is írta, hogy nem vagyunk terroristák, hanem a társadalom hasznos tagjai. Mégis jórészt helybenhagyta a megismételt első fok minősítéseit, csak kisebb korrigálásokkal radikálisan csökkentette a büntetéseket. Így kaptam márciusban öt év fegyházbüntetést, amiből, ha jogerőre emelkedik, még három év négy hónapot le kell töltenem.

– Kinek jó ez az egész?

– Politikai koncepciót látok benne. A Gyurcsány–Bajnai-kormányzat mindenáron szeretett volna egy hatalmas terroristapert kreálni, ami felülírja a 2006-os állami terrort. Ez a politikai akarat hatalmas nyomásként nehezedett a nyomozó hatóságra is. Ezért nem volt alapos és bizonyos részleteiben szabályos sem a nyomozás. A bíróságok nem rostálták ki az anomáliákat, hanem azok átkerültek az ítéletekbe. Ezért születhetett 2016-ban olyan elsőfokú ítélet, amibe az azt meghozó Kenéz Andrea bírónő bele is bukott. Amikor a másodfokú bíróság Lassó Gábor vezette tanácsa 2018-ban hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, az ügynek nem lett volna szabad az elkaszált ítéletet meghozó Fővárosi Törvényszékre visszakerülnie a megismételt elsőfokú eljárásra, hiszen az elfogulatlanság nem volt biztosítva. Ez ordítóan látszott Ignácz György bíró tárgyalásvezetésén és az ítélethozatalkor tanúsított magatartásán, amit a másodfokon ítélkező Török Zsolt tanácselnök is elfogadhatatlannak és a bírói talárhoz méltatlannak nevezett, az elsőfokú ítélet alapvető felülbírálata mégis elmaradt. Mára én lettem a Budaházy-ügy legfiatalabb, a legtöbb vádpont alól felmentett, mégis legrégebb ideje eljárás alatt álló vádlottja. Ha rajtam marad a bélyeg, tíz évre a hivatásomból is kiiktatnak, hiszen akkor törvény szerint nem alkalmazhatnak.

– Hogy tudott így lediplomázni, doktorálni, családot alapítani?

– 2012-ben ismerkedtünk meg a feleségemmel, három évvel később megházasodtunk. Nem lehetek neki elég hálás, hogy ilyen körülmények között is vállalt engem, és két csodálatos gyermekkel ajándékozott meg. Ők mindenért kárpótolnak. Az egyetemi professzoraim, a hallgatótársaim, később a munkáltatóim, munkatársaim is mind rendkívül segítőkészek, szolidárisak, rugalmasak voltak. Pedig előfordult, hogy az egyik házi őrizetem alatt az egyik bíróság megengedte, hogy látogassam az egyetemi előadásokat, egy másik viszont ügyészségi fellebbezésre megtiltotta. Ugyanígy megtiltották, hogy vasárnaponként eljárjak református istentiszteletre Székesfehérvárra a gyülekezetbe, ahová tartozom. Végül mégis lediplomáztam, majd megírtam és 2019-ben megvédtem a doktori disszertációmat a Mezőföld avar kori temetkezési szokásaiból. Ez a szakterületem.

– Miért érdekesek számunkra az avarok?

– A magyar etnogenezis egyik szálát kutatom, ami ide vezet az avar kori Kárpát-medencébe. Tudjuk, hogy igen sűrű volt a kor településhálózata, igaz, ezek a falvak jóval kisebb lélekszámúak voltak a maiaknál. Itt, Fejér vármegyében egy-egy település területén akár három-négy avar kori temetkezési helyet is ismerünk. Ez a népesség a IX. században nem tűnt el nyomtalanul, nincs régészeti nyoma semmiféle kataklizmának. Árpád magyarjai az avarok tömegeivel találkoztak, és mivel annak sincs nyoma, hogy a találkozás háborúskodással járt volna, kijelenthető, hogy a két népesség összeolvadt. Antropológiai szakmai konszenzus, hogy a középkori magyarság embertani arculata alapján az avar népesség leszármazottja. És mivel ez a népesség nagyobb lélekszámú volt, mint az árpádi magyarság, nem elvetendő feltételezés, hogy az avar kori Kárpát-medencében meghatározóan azt a nyelvet beszélték, amit mi beszélünk.

– Hol tart ma a szakmai pályafutásában?

– Régész-muzeológusként dolgozom egy neves múzeumban, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjává fogadott, elmondhatom, hogy mára letettem valamit az asztalra a régészet- és történelemtudományban. Nagyjából negyven hazai és külföldi szakmai publikációm van, cikkek, könyvek egyaránt, mindezt úgy, hogy egyetlen pillanatig sem voltam kifejezetten kutatói állásban. Most is két könyvön dolgozom. Rendszeresen hívnak nemzetközi konferenciákra, sajnos a kényszerintézkedések miatt ezeknek a meghívásoknak sokszor nem tudtam eleget tenni. És ha a várhatóan ősszel a Kúrián sorra kerülő tárgyaláson nem születik felmentő ítélet, márpedig harmadfokon nem szoktak az eljárásokba az alapokig belenyúlni és radikálisan máshogy dönteni, akkor nagyjából a következő tíz évre a hivatásomból is kiiktatnak, hiszen büntetett előélettel a vonatkozó törvény értelmében még ha akarnak, sem alkalmazhatnak. A 20–22 éves korom közötti időszakra megfogalmazott igaztalan vádakért 50 éves koromig kellene bűnhődnöm. Teljes mértékben tiszteletben tartva a köztársasági elnök asszony szuverén jogát a kegyelmi jogkör gyakorlására, az eljárási kegyelemben reménykedem, hiszen olyan emberek is megkapták ebben az ügyben, akiknek nálam hosszabb időre kellett volna fegyházba vonulniuk, és egyébként mindegyik esetemben szereplő vádponttal kapcsolatban részesültek már eljárási vagy végrehajtási kegyelemben a terheltek, az enyémnél súlyosabb ítéletekkel is. Bármi történjék is, a méltatlan körülmények ellenére ezután is méltóságteljes életet próbálok élni, bízva abban, hogy Isten csak annyi terhet helyez a családunk vállára, amennyit még elbírunk.

– Pályafutásom alatt találkoztam már indulati kitörésekkel néhány ügyfelem részéről négyszemközti megbeszélések során vagy az előzetes letartóztatásban töltött idő alatt. Védencemnél az elmúlt 14 évben egyetlen alkalommal sem tapasztaltam vehemenciát, sem a húszas évei elején, sem azóta. Higgadt ember, amilyennek egy tudóst általában elképzelünk. Nem véletlen, hogy a másodfokon ítélkező bíró név szerint is kiemelte, méltatva tevékenysége társadalmi hasznosságát – mondta a Demokratának dr. Gyurta Tibor, Szücsi Frigyes védője.

Korábban írtuk