Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

– Megijedt az üzenetektől?

– Ilyen elképesztő, akár az ember életére törő arroganciára azért még én sem számítottam, noha tudom és már meg is tapasztaltam a homoszexuális-propagandagépezet könyörtelenségét. Idáig és ezután is azt az álláspontot képviselem, hogy nem lehet és nem is szabad eltűrni azt, hogy gyermekeink a rendkívül veszélyes homoszexuális-nyomulás esetleges áldozataivá váljanak.

– Ezek szerint törékeny, de nem félős. Elolvasta, mielőtt ledarálta a magyar meseirodalom eme melegremekét?

– Beleolvastam, de gyorsan kiderült, hogy nem remekműről, hanem szégyenletes kiadványról van szó, és akkor azonnal le is daráltam. A gyermekeim féltésen túl a hányinger kerülgetett, amikor például két egymásba szerelmes hercegfiú történetére bukkantam, vagy arra, amikor arról győzködik a felelőtlen meseátírók az óvodásokat, hogy nem baj, ha a fiúk szoknyát szeretnének hordani, sőt az a csúcs, ha egy kisfiú kislánynak érzi magát. Megismétlem, csöppet sem félek, teszem a kötelességemet a családomban, a parlamentben és a pártomban, ahogyan eddig is tettem.

Korábban írtuk

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

– Mit gondol, baloldali politikus nőtársai, például Kunhalmi Ágnes, Cseh Katalin, Donáth Anna hogyan reagálnak majd az önt ért fenyegetésekre?

– Nem vagyunk különösebb kapcsolatban egymással; ha belegondolok, talán fél éve is van már annak, hogy egyikükkel szót váltottunk. Ugyanakkor, teszem hozzá gyorsan, nem is nagyon érdekel, hogy neheztelnek-e, vagy sem, hiszen a többségi társadalom, benne a magyar gyermekek és családok védelme közel sem a balliberálisok szimpátiájának a függvénye.

– Azért is kérdem, mert a tizenöt negyven év alatti, ismertebb nő politikus közül tizenkettőnek nincs gyermeke, további kettő egykézik, miközben ön büszkén nevel négyet.

– Hála az Istennek, hogy így van, de ez az ellentétes politikai irányultságon túl már sokkal inkább a magyar nők társadalmi szerepvállalásával, a család és a gyermek szentségével, a tradíciók és a neveltetésünk megőrzésével összefüggő kérdés. Most csak annyit: ki ilyen, ki meg amolyan. A férjem és én nagyon összetartó, vallásos, a hagyományokat ápoló és másoknak tiszteletet adó családban nőttünk fel, ma is az egyik unokatestvérem elsőáldozására sietünk, legalább harmincan leszünk majd a templomban, rokonok. És pontosan erről van szó, minden normális édesanya és édesapa, nagyszülő legalább gondolatban darálja le azt a bűnös könyvet, mert a gyerekeinknek gyökereket és szárnyakat a saját gondoskodó családja adjon, ne pedig a homoszexuálisok. Mi szeretettel, a Teremtő adta feltételek teljesítésével és azokat megtartva éljük mindennapi életünket. Ezzel szemben a melegek a propagandával akarnak szaporodni, természetellenesen élni. Ebből mi nem kérünk. A gyermek éppen hatéves korában a legfogékonyabb a mesék, a népmesék alapvető, évezredes igazságaira, és ezekre felnőttkorában is visszaemlékezik majd. Nem mindegy, hogy mire és milyen nemű emberként emlékezik vissza. Egymással csókolózó Csipkerózsikákra vagy a szerelmes királyfi karjaiba omló leány Hamupipőkére. Ezért akarják az óvodásokat érzékenyíteni, mert a felnőtteken már kevésbé van fogás.

– Ugyanakkor sajnos sok a sérült, a szétszakadt család, és sok a tétova, gazdátlan gyerek, miközben a társadalomban, különösen a felsőoktatásban és a karriert építők világában leértékelődik, jelentőségét veszíti a házasság és a gyermekáldás szentsége, fontossága.

– Ezért kell most ezzel foglalkoznunk, mert noha újabban vannak biztató házasságkötési és születési eredmények, a fiatalokat továbbra sem készítik fel a szülők, de az iskolák sem eléggé a nagybetűs életre, a felelősségvállalás bátorságára, a házasélet meg a babasírás gyönyörűségére. A kilencéves kislányommal ha arról beszélgetünk, mi szeretne lenni, akkor először meghallgatom őt, aztán hozzáteszem, hogy boldog édesanya is szeressél majd lenni. A karrier csábítása szintén hátrébb sorolja a családot, pedig akár a magam példáját is említve, a négy gyermek mellett túl azon, hogy főzök, takarítok és végzem a parlamenti meg a pártmunkámat, még kerékpározni vagy úszni is jut időm. Amit akarunk, amit vállalunk és amit szeretünk, arra mindig jut idő. Gyakran dúdolom a Kárpátia együttes nótájának a refrénjét: „a legszebb magyar ellenállás a bőséges gyermekáldás.”

– Ezért nem fél a fenyegetésektől?

– Bátorítást ad minden helyzetben és mindenkor az igaz élet, a Jóisten gyámolítása és a velem együttérző családok, nagyszülők, szimpatizánsok kiállása, akik arra biztatnak, csak nehogy abbahagyjam. Tudom, hogy mi vagyunk többen, sokkal többen, mint a melegpropagandával szaporodó és most engem is bedarálással fenyegető tébolyultak. Nem esik jól, nem tölt el boldogsággal az állandósult zaklatás, a gyűlölködés, a megfélemlítés és a megsemmisítéssel való fenyegetés, ezért feljelentést is teszek az illetékes rendőrkapitányságon. Ha kell, személyi védelmet kérek, de akkor is, mint aggódó édesanya és felelős politikus folytatom tovább, megvédem a családomat.

Néhány, Dúró Dórát fenyegető bejegyzés

„Egy máglyára veled, lelocsolnálak benzinnel, aztán elszívnék egy cigit, a csikket pedig rád dobnám, hogy égj el élve, te semmirekellő genetikai hulladék, pusztulat!!!!”

„Hogy van gerinced, csak így tönkretenni jó pár ember munkáját, akik a könyvet csinálták. Ezzel magadat minősíted. Sok ellenséget szereztél. Tőlem nem lehet könnyen megszabadulni, óvatosan lépj ki az utcára!!!!”

„Bárcsak még abban a korban élnénk, hogy máglyán el lehetne égetni az ilyen pokolfajzatokat, mint amilyen te is vagy!!!!”

„Szívből kívánom, hogy a gyereked is homoszexuális legyen, te rasszista!!!!”

„Te is meg leszel semmisítve, gyászkeretfejű nyomorék!!!!”