Végre elenyésztek a politikai viszketegencek és heccentyűk március tizenötödikei rángásai, és visszatérhetek Szentkuthy Miklós magyar író elképesztő külföldi sikereihez.
Legutóbbi írásomban azt ígértem: folytatom a rendkívüli hungarikumról, Szentkuthy Miklósról szóló beszámolómat. De a mostani márciusi megemlékezés olyan agysorvasztó volt, hogy nem hallgathatok róla.
Már igazán szégyellem ismételgetni, hogy egy többpárti parlamenti demokráciában az ellenzéknek éppen olyan fontos a szerepe az országvezetésben, mint a kormányzó erőknek.
Magánbajok után nem tudok nyomozni, nem tudom kideríteni, mi okozza őket, hacsak az illető nem gyónja meg gyötrelmeit. De az általános, társadalmi, közösségi, lelki feszültségek és lelki kimerülés okait kideríthetem.