Fotó: Demokrata/Vogt Gergely
Hirdetés

Losonczi Dávid birkózócsaládban nőtt fel. Édesapja, Losonczi Ottó a Ferencvárosban űzte a sportágat, és egész életét a birkózásra tette fel. Újraalapította 2006-ban az ESMTK birkózó-szakosztályát, amelynek azóta is elnöke. Dávid mindkét bátyja – Ottó és Richárd – is birkózott, de a legfiatalabb jutott a legmagasabbra. A kötöttfogásúak 87 kilo­grammos kategóriájában U23-as Európa-bajnok és vb-ezüstérmes, a felnőttek között a világbajnokságon tavaly bronzérmes, idén ezüstérmes lett. Az idei vb-n a fináléig magabiztosan menetelt, mind a négy meccsét ellentmondást nem tűrően hozta – három ellenfelét technikai tussal verte meg, összesen egy pontot hoztak ellene, azt is passzivitás miatt –, a másnapi döntőben a török Ali Cengiz ellen birkózott. Óriási küzdelemben, vitatható körülmények között dőlt el a világbajnoki cím. Losonczi tusveszélyes helyzetbe szorította ellenfelét – két vállra fektette – és egy percig ott is tartotta. Bár a mérkőzésvezető kétszer is megítélte, a szőnyegelnök és a pontozóbíró nem, Cengiz 8–7-re nyert. Losonczi Dávid döntőbe jutásával olimpiai kvótát szerzett. Rajta kívül két magyar szerepelt a vb-finálékban: szabadfogásban, 65 kg-ban Muszukajev Iszmail győzött, és szintén kiharcolta az olimpiai indulást, míg kötöttfogásban Fritsch Róbert ezüstérmes lett, de a 72 kilogrammos kategória nem szerepel az ötkarikás játékok mű­során.

– Eltelt pár hét a világbajnokság óta, helyükre kerültek a történtek, tud már örülni az ezüstnek, vagy még az elvett aranyat látja benne?

– Bárhogy is nézzük, egy világbajnoki cím nem került hozzám. Motoszkál bennem és még sokáig fog is, amíg egy aranyérmet nem fogok szerezni – vagy egy világbajnokságon, vagy jövőre az olimpián. Próbálom pozitívan nézni a helyzetet. A visszajelzések alapján mindenki azt mondja, hogy nagyon jól birkóztam és meneteltem végig a döntőig. A döntőben talán fejben is másként mentem fel, fizikálisan sem voltam a legjobb állapotban, hiszen előző nap csak lebirkóztam négy meccset. A második felnőtt-világbajnokságomon vettem részt, tapasztalatot gyűjtöttem, tanulni mindenből lehet. Azért megszépíti az eredményt és az egész világbajnokságot, hogy olimpiai kvótát szereztem. Sokan mondják, hogy a viselkedésemmel példát mutattam, mindez erőt ad, hogy feldolgozzam a történteket, és talán napról napra szebb lesz majd az érem.

– Végig higgadtan fogadta a döntést, pedig gondolom, belül iszonyatos feszültség lehetett önben. Volt olyan pillanat, amikor senki nem látta, de elszakadt a cérna vagy esetleg összezuhant?

– Akkor tört felszínre belőlem minden érzelem, amikor a Nemzetközi Birkózó-szövetség elnöke, Nenad Lalović odajött és elnézést kért tőlem a döntőben történtek, a bíráskodás miatt. Akkor elsírtam magam. Bennem volt az a görcs, de a szavai után tudatosult bennem még inkább, hogy mit és hogyan veszítettem. Azt gondolom, felszínre kellett törniük az érzelmeknek, ki kellett jönniük. Az­óta is álmodom a világbajnoksággal, és újrabirkózom párszor azt a döntőt. Ez még velem marad.

– Az eredményen nem változtat, hogy elismerték a bírói hibát, hiszen óvás a sportágában nincsen, vagyis máskor is megtörténhet…

– Úgy tudom, bírói engedélybe került a világbajnoki döntő. Számomra nem változtat az eredményen, de annyit jelenthet, ha a legközelebbi nagy világeseményen – mondjuk az olimpián – felmegyek a szőnyegre, emlékezni fognak az esetemre, és talán nem történik meg újra. Azért ezt a vb-döntő-meccset az összes bíró és az egész birkózótársadalom látta, sokan oda is jöttek utána – bírók is –, hogy nagyon jól birkóztam és gratulálnak. Úgy gondolom, az élet visszaadja, amit elvett, de csak akkor, ha mindent megteszek érte, még keményebben kell dolgozni, én ebben hiszek.

– Erős hite és pozitív szemlélete birkózó édesapjától jön?

– Inkább anyukámtól kaptam, aki végtelenül pozitív szemléletű, ketten együtt kész energiabombák vagyunk! Édesapám tanításai is hatottak rám, aki mélyen vallásos ember. Az ő hatására kezdtem el imádkozni és templomba járni, kis korom óta fontos szerepet tölt be a vallás az életemben. Azt gondolom, nem csak a templomban kell hinni, Isten mindenhol ott van, hiszek a létezésében, hatalmában. Akárhányszor kértem Isten segítségét, éreztem, hogy valami megmozdult abba az irányba. „Ha Isten velem, ki ellenem” – én ebben a szellemben élem az életemet.

– Mennyit segít a hite abban, hogy például ezt az igazságtalan helyzetet ilyen higgadtan dolgozza fel, és bizakodva tekintsen a jövőbe?

– A hitem mindig segített, de nem csak a kudarc feldolgozásában. A világbajnokság előtt figyeltem arra, hogy a kemény felkészülés közben is eljussak templomba. Előfordultak nehezebb napok, amikor nem ment úgy az edzés, fejben és lelkileg már nagyon összevissza voltam a fokozódó nyomás és az olimpiai kvalifikációs vb-téthelyzet miatt, ilyenkor elmentem misére. Utána valahogy minden kitisztult, felfrissültem. Sokat segített abban is, hogy higgadtan fogadjam a vb-döntőben történteket, és segít a feldolgozásban is. Tiszteletemre Czap Zsolt atya hálaadó szentmisét tartott az Árpád-házi Szent Erzsébet-templomban. Ezek azok a pillanatok, amikért megéri csinálni az egészet, nagyon fontos nekem. Legjobb barátomnak és csapattársamnak, Szőke Alexnek, mielőtt kiment a tokiói olimpiára, megáldották a válogatottmezét. Jövőre, remélem, én is részesülök az áldásban.

– Az ESMTK birkózószakosztályánál – ahol édesapja az elnök – szintén fontos a gyerekek nevelése és a keresztény értékrend átadása. A birkózóterem falán a bajnokok arcképcsarnokát látják nap mint nap. Mit jelentett ott felnőni és edzeni, milyen tartást adott az életre?

– Mindez együtt adta meg azt a felfogást és értékrendet, amit képviselek, és ami lehetővé tette, hogy ilyen magas szintre jutottam. Gyerekként úgy futottam a teremben a köröket, hogy néztem a bajnokokat és arra vágytam, hogy egyszer én is ott legyek a falon. Most egy lépés választott el tőle… Hatalmas erőt ad az életre és a jövőre, hogy azok közé kerülhetek, akikre kiskoromban felnéztem. Olimpiai, világ- és Európa-bajnokok szerinti kategóriákban láthatók a bajnokok a falon. Most középre kerülhettem volna a vb-címmel, de nem sikerült. Azon leszek, azért fogok küzdeni, hogy jövőre a bal szélére, az olimpiai bajnok mellé felkerüljek.

– Birkózócsaládba született, gondolom, egyértelmű volt, hogy ezt a sportágat választja. Mikor látszódott meg először a tehetsége, mikortól vette ténylegesen komolyan?

– Már az óvodában megismerkedtem a birkózással, aztán hétéves korom körül kezdtem lejárni edzésre. Egyik alkalommal, amikor lefogtam a társam, megjegyezte: „Eltörsz, mint a ropit.” Megtetszett ez a mondat, és az is, hogy ennyire erősnek tart, talán ezt nevezném az egyik meghatározó pillanatnak. Később, ahogy elkezdtem a versenyzést, nem volt olyan meccsem, amit ne nyertem volna meg. Elkezdődött egy egyedülálló sorozatom: utánpótlásszinten öt évig veretlen voltam, erre, úgy tudom, nem volt példa itthon a sportágunkban. Nyilván ha az ember mindig nyer, még inkább meghozza a kedvét. Amikor először kikaptam, arra gondoltam: még egyszer ez nem fordulhat elő! Persze akadtak nehezebb időszakok, hiába edzettem, elmaradtak az eredmények, 15-16 évesen meginogtam, kissé elvesztettem az addig töretlen motivációmat. Legjobb barátom, Szőke Alex akkor lett kadetvilágbajnok. Együtt nőttünk fel, mindennap együtt edzettünk, a sikere nekem is óriási lökést adott. Azt gondoltam, ha neki sikerült, én is képes vagyok rá, de azzal nem jutok előbbre, ha csak ülök és nézem. Azóta is egymást húzzuk. Sokat segített, hogy kijutott a tokiói olimpiára, és remélem, a mostani világbajnoki szereplésem neki ad erőt, hogy visszatérjen a sérüléséből. Bátyámat, Ottót is megemlíteném, aki hatással volt rám a pályafutásom alatt, szerintem ember nincs, aki annyi munkát beletett volna a birkózásba, mint ő. Reggel hatkor már ötszáz fekvőtámasszal nyitott, edzett iskola előtt, után, mindig. Úgy voltam egyébként vele, ha ez kell a sikerhez, az meleg pite lesz, mert ennyit én nem fogok edzeni! Sokat tanultam a testvéremtől, kitaposta az utat: ami bevált, azt vittem tovább, ami nem, azt elhagytam. Ő nem tudta folytatni a sportágat, az egészségére nem volt jó hatással a sok fogyasztás. Vannak határok, amiket nem szabad átlépni. A bátyám és Alex motivált eddig a pályafutásomban.

– Otthon azért nem volt birkózósző­nyeg ugye?

– Hogyne lett volna! Minden reggel úgy keltünk fel, hogy 100 levegő, 100 guggolás, 100 fekvőtámasz, ezt csinálta apa, meg mi hárman fiúk, a két bátyámmal. Végül is megérte.

Korábban írtuk

– Apukája és a két bátyja is birkózott, anyukájának nem lehet egyszerű…

– Óriási áldás nekünk anyukám, végtelenül támogató, pozitív személyiség. Ha versenyen csak vele beszélgetek, annyi erőt és szeretetet tud adni azzal, hogy odajön és megölel, nekem ennyi elég is. Nélküle már biztos nem csinálnánk, volt sok holtpont az életünkben, de mindig átsegített rajta minket, mindenben mellettünk állt, ahogy apukám is. Ezt csak így lehet. Mind a két szülő támogatására szükség van az élsportban. Sajnos látok sok olyan esetet, ahol a szülő nem támogatja a gyermekét, lehet úgy is sikert elérni, de nehezebb az az út. A világbajnoki döntőben történteket apukám nagyon rosszul viselte, teljesen összezuhant, pedig azért hatalmas eredményt értünk el. Azért bánt leginkább, mert annyira jól birkóztam, úgy éreztem, senki nem állíthat meg. Meg kell tanulni, másnap, másik birkózás. Nem egyszerű összerakni, hogy két egymást követő napon csúcsformában legyél. Annyira jó lendületben voltam, ha még aznap birkózom a törökkel, biztos nem állít meg, megverem, olyan flow-ban voltam, hogy esélye sem volt másnak. Ezért nehéz feldolgozni és elengedni a történteket.

– Mielőtt szőnyegre lép, mire szokott gondolni? Elmond esetleg egy imát?

– A világbajnokságon például a nap elején mondtam egy imát: Istenem, nagy feladat előtt állok, kérlek, segíts meg engem. Megsegített. Azóta sokszorosan megköszöntem. Egyébként inkább zenét hallgatok, az tud kikapcsolni, flow-ba rak és felpörget. Az ellenfeleim csak azt látják, hogy táncolok, mozgatom a fejem, tátogok… Az a baj, ha nincs ott a fülhallgató, ki is tud zökkenteni…

– Azt mondta a beszélgetés elején, hogy hisz abban, az élet kárpótolja az elvett aranyért. Párizsban érkezhet a kárpótlás?

– Az olimpiai teljesen más, nem lehet összehasonlítani semmilyen más világ­eseménnyel. Meggyőződésem, hogy képes vagyok győzni. Ha nem lennék rá képes, nem mondanám. Nincs itt nagy rejtély, végig kell csinálni keményen a felkészülést. Tudom, milyen úton kell végigmennem ahhoz, hogy elérjem a célomat, kitapasztaltam, mi kell a győzelemhez, mi kell ahhoz, hogy jó legyek, jól birkózzak, ez pedig hatalmas erőt ad. Erről álmodom, mióta az eszemet tudom. Láttam az elmúlt olimpiákon a magyar birkózók szereplését, mindig szurkoltam nekik. Ezúttal én leszek ott, az országom nekem fog szurkolni. Önmagában hatalmas eredmény a hazámat képviselni a világ legnagyobb sporteseményén, ha sikerül a tervem, bearanyozom azt a napot.