Az erdélyi magyarság vesztese lehet a román uniós csatlakozásnak

Románia január elsején az Európai Unió tagja lesz. Ennek kapcsán érdemes közelebbről megvizsgálni, milyen helyzetben van most a romániai magyarság. Annál is inkább, mert az Európai Parlament Külügyi Bizottsága elé terjesztett Románia uniós érettségét taglaló jelentésbe csak Gál Kinga fideszes EP-képviselő hősies harcának eredményeként az utolsó pillanatban került be ez a téma. A jelentés eredeti szövegében egyetlen szó sem esett az erdélyi magyarságról.

Nem érdektelen, hogy a jelentéstevő biztos egy bizonyos Pierre Moscovici nevű francia állampolgárságú úr, aki amúgy Besszarábiában született. Talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt feltételezzük, hogy nem elfogulatlanul munkálkodott. Az is figyelemre méltó eredménye a román lobbizásnak, hogy az unió nyelvi jogokért felelős biztosa is román, bizonyos Leonard Orban lesz. Kíváncsian várjuk harcias kiállását az erdélyi magyarok anyanyelvhasználatáért… A Moscovici-jelentést végül Gál Kinga kiegészítésével fogadták el. Ennek eredményeként ez olvasható a dokumentumban: „a magyar kisebbség tekintetében – amint azt az Európai Parlament korábbi állásfoglalásaiban szerepel – további intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy ezen kisebbség védelmet élvezzen a szubszidiaritás és a kulturális és adminisztratív önrendelkezés elveinek megfelelően (…); a román hatóságoknak a szükséges pénzügyi eszközök biztosításával maradéktalanul támogatniuk kell a magyar kisebbség felsőfokú oktatását.” Kérdés persze, miként lehet mindezen magasztos elvek betartására rászorítani a román kormányt. Mert az erdélyi és romániai magyarságot diszkrimináció sújtja, sőt legújabban ismét fizikai támadások fenyegetik. Minden jel arra mutat, hogy Románia a magyarságot sanyargató joganyagot és közállapotokat gond nélkül beviszi az Európai Unióba. Pedig a közhivatalokban továbbra sem lehet hivatalosan magyar nyelven ügyeket intézni, a rendőrök és a csendőrök gorombán leteremtik az embert, ha nem tud elég jól románul, Moldvában pedig továbbra is elzárkózik a román hatalom a magyar nyelvű szentmiséktől, és a magyar oktatást is ott akadályozza, ahol tudja. A román alkotmány azzal kezdődik, hogy „Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam”, holott ez egyszerűen nem igaz. Hozzá kell tenni, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség három évvel ezelőtt támogatta ennek az alkotmánynak az elfogadását, a szövetség európai parlamenti megfigyelői, Kelemen Attila, Szabó Károly, Kónya-Hamar Sándor pedig nem szólaltak meg a román EU-csatlakozás kapcsán. Néma gyereknek persze anyja sem érti a szavát, hát még az eurobürokraták. Így aztán kérdéses, hogy az erdélyi magyarság ki tudja-e aknázni az Európai Unió előnyeit. A hátrányait sajnos vastagon érezni fogják Erdélyben, különösen azok, akik hagyományos módszerekkel a mezőgazdaságból élnek. Mindezeken túl az elmúlt egy-másfél évben fizikai támadások is érték a magyarokat. Tavaly húsvét másnapján például két román fiatalember szúrt meg egy magyar fiút. Az áldozat a kolozsvári Prospero bárból lépett ki, amikor támadói megálltak mellette, és miután románul gúnyosan boldog húsvétot kívántak neki, egy késsel a tarkójába szúrtak. A fiút csak copfba kötött hosszú haja mentette meg a súlyosabb sérüléstől. Ugyancsak Kolozsváron támadtak rá román fiatalok a Magyar Mozgáskorlátozottak Társulata Szent Kamill Szociális Otthonának munkatársára. „Bozgorok (hazátlanok), tűnjetek el az országból!” – ordították, miközben ütlegelték áldozatukat. Hasonló támadásokról érkeznek a hírek Székelyföldről is. A hetven százalékban magyarok lakta Sepsiszentgyörgyön tavaly tavasszal nyolc román fiatal belekötött két magyar általános iskolás diákba, kérdezvén, milyen nyelven beszélnek Romániában. Amikor magyarul válaszoltak, sértegetni, majd ütni kezdték őket. Ugyancsak itt esett meg, hogy egy szórakozóhelyről kitóduló román banda bicikliző magyar gyerekekre támadt, mert azok magyarul beszéltek. A román rendőrség ebben az esetben kézre kerítette a tetteseket, ám a büntetés mindössze száz eurónak megfelelő pénzbírság volt. Csíkszentgyörgyön tavaly ősszel két román rendőr brutálisan összeverte a rokkantnyugdíjas János Elemért, mert nem beszélt elég jól románul. Az áldozat idézést kapott a helyi rendőrőrsre, mert peres ügye volt egyik falubelijével. Amikor tolmácsot kért, Vlad Urzica rendőr nekiesett, ütlegelni kezdte az idős embert, majd amikor a földre esett, egy társával együtt rugdosták János Elemért, miközben az édesanyját és a magyarokat szidalmazták. Gyergyószentmiklóson egy rendőregyenruhába öltözött fiatalember igazoltatott egy munkába siető fiatal magyar lányt, K. É.-t., akinél azonban nem volt igazolvány, ezért a rendőrruhás román felajánlotta, hogy hazaviszi az irataiért. Ám miután kiderült, hogy nem beszéli elég jól az államnyelvet, a román a várostól tíz kilométerre kiparancsolta az autóból a lányt, mondván, amíg gyalog hazaér, addig megtanul románul. A megalázott lány néhány kilométert gyalogolt, amikor újra megjelent az autó és a rendőrruhás kioktatta, hogy Romániában tudni kell románul. Mint kiderült, a fiatalember a maroshévízi csendőralegység tizedese volt. A hatóságok ezúttal elismerésre méltóan intézkedtek, a csendőrt eltávolították a testülettől. Tavaly szilveszterkor több helyen is súlyos magyarellenes atrocitásokra került sor Erdélyben. A kis hargitai faluban, Szentegyházán egy székelyudvarhelyi román csendőr és barátja hét magyar gyereket bántalmazott, mert törvény által engedélyezett kis tűzijátékot lőttek a levegőbe. A jól megtermett férfi és társa egy piros Daciából szállt ki, és rendőrként bemutatkozva ütni-rúgni kezdték a gyerekeket. Kettejüktől értéktárgyaikat is elvették, és azt mondták, csak akkor adják vissza, ha visszahívják a többieket, akik időközben riadtan elszaladtak. A visszaóvakodókat ugyancsak brutálisan ütlegelték és rugdosták. Mint kiderült, az egyik támadó egy székelyudvarhelyi román csendőr volt, társa pedig civil. Ugyancsak szilveszter éjszakáján történt Szovátán, hogy tizenkét magyar fiatalra rátámadt mintegy harminc román. Először csak petárdákat dobáltak közéjük, majd amikor a magyarok ezt szóvá tették, egyiküket szembeköpték, s már ütöttek is, miközben azt ordítozták: „Mindenki maradjon a saját fajtájánál!” Több magyar is súlyos sérüléseket szenvedett, volt, akinek az arccsontja törött el, másnak az orra. Egy fiút sörösüveggel vágtak fejbe. A verekedőket nem sikerült kézre keríteni. Sajnos az idei év is bővelkedik hasonló esetekben. A Székely Nemzeti Tanács június 18-i gyergyóditrói nagygyűlését megelőző éjszaka egy gyergyószentmiklósi szórakozóhelyre betódult vagy harminc román csendőr, akiket a másnapi rendezvény biztosítására vezényeltek a városba. Hangoskodva román zenét követeltek, majd amikor táncolás közben az egyik magyar fiú véletlenül meglökött egy csendőrt, elszabadult a pokol. A románok ütötték-rúgták a magyarokat, nem kímélve a lányokat sem. A gyergyói fiataloknak esélyük sem volt a tagbaszakadt, kiképzett csendőrökkel szemben. A sebesültek mindegyike nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A brutalitásnak ezúttal sem lett következménye. Ugyancsak a román hatóság emberei verekedtek nemrég a Szent Anna-tónál. Július 29-én hét kézdivásárhelyi fiatal négykerekű motorkerékpárral kirándult a tónál, s amikor hazaindultak, megálltak a parkolónál, hogy elfogyasszanak egy-egy üveg üdítőt. Ekkor egy szemmel láthatóan részeg román rendőr rájuk szólt, hogy fújjanak bele a szondába. A vizsgálat kimutatta, hogy egyikük sem fogyasztott alkoholt. Ekkor a parkolóban álló négy rendőr és tíz álarcos, fekete egyenruhás rohamrendőr a földre teperte őket, a részeg tiszt pedig belerúgott egyikükbe. Ezután kettejüket elvitték a tusnádfürdői rendőrőrsre, majd később elengedték őket. Hogy miért támadtak rájuk, azóta sem derült ki. Augusztusban Csíkszentsimonban bántalmazták románok az újtusnádi Korodi Imrét, aki sorompóőrként dolgozik a faluban. Augusztus 23-án éjjel egy piros autó állt meg a leeresztett sorompónál. A sorompóőr megkérte az utasokat, hogy halkítsák le a hangosan dübörgő zenét, mire az egyik román visszaszólt: „Mi van, nem szereted a román zenét?” Ezután kiszálltak az autóból s egyikük hátulról megütötte Korodi Imrét, aki a kezében lévő lámpával visszaütött, de a túlerőben lévő támadók végül a földre verték a magyar sorompóőrt. Később derült ki, hogy a verekedők ugyancsak az állam képviselői, börtönőrök voltak. Szeptember 2-án két debreceni kerékpárost bántalmaztak a nyírábrányi határátkelő román oldalától alig egy kilométerre. A két sportoló egy mátrai versenyre készült, s már hazafelé tartottak, amikor egy autó leszorította őket az útról. Néhány száz méterrel odébb meglátták a kocsit s megkérdezték a benne ülőket, miért tették ezt. Választ nem kaptak, ám rövid idő múlva egy másik autó vágott eléjük, amelynek utasai szó nélkül nekik estek. Több ütéssel a földre verték, majd rugdosták őket, végül magyarokat gyalázó mondatok kíséretében távoztak. A bizánci máz alól legutóbb december elsején, Románia nemzeti ünnepén bukkant elő a román agresszivitás, nem is akárhol, hanem Bukarestben, a parlament és a szenátus összevont ünnepi ülésén. A román fővárosban dr. Garda Dezső, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviselője felszólalásában számon kérte a román államon az Erdély és Románia egyesülését kimondó 1918-as gyulafehérvári román népgyűlés azon ígéreteit, melyek szerint Erdély minden nemzetisége, így a magyarság is autonómiát élvez majd. Mint mondotta, ez nyolcvannyolc éve várat magára. A román képviselők hurrogással, fújolással egyszerűen belefojtották a szót Garda Dezsőbe, az unióérett Románia nagyobb dicsőségére. Az Európai Unió kapujában toporgó román sovinizmus valódi arcát kendőzetlenül mutatta meg az önálló magyar Bolyai Egyetem visszaállításáért harcoló Bolyai Kezdeményező Bizottság két vezéralakjának, Hantz Péternek és Kovács Lehelnek a meghurcolása is. A két tudós a most Babes-Bolyai Tudományegyetemként működő kolozsvári intézmény oktatója volt, ám nemrég mindkettőjüket kirúgta az egyetem rektorátusa, mivel Hantz Péter magyar nyelvű feliratokat szerelt föl az egyetem több épületében. Ezt erőszakos támadásnak minősítette az intézmény vezetése, noha tavaly a BBTE szenátusa határozatot hozott a kétnyelvűség bevezetéséről. Csakhogy ennek gyakorlatba ültetése – az egyházi és más magyar javak visszaszolgáltatásáról szóló döntések esetéből már ismert módon – egyszerűen nem történt meg. A balkáni sunyiság iskolapéldája ez: számonkérés esetén egyfelől fel tudják mutatni a meghozott határozatot, másfelől viszont a valóságban nem történik semmi. A kirúgott oktatók ügyében azonban öngólt lőtt az egyetem vezetése, hiszen Hantz és Kovács eltávolítása nem várt hullámokat vetett, el egészen Brüsszelig. Akármilyen – mondjuk így – ügyes is a román diplomácia, azt azért nehéz megmagyarázni, hogy ha a BBTE az Európai Parlamentben multikulturális egyetemként hirdeti, akkor miért rúgják ki azokat, akik magyar nyelvű feliratokat helyeznek el az épületeiben. Az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Ifjúsági Tanács és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség közösen tüntetést szervezett Hantzék mellett, amelyen több mint ezer ember vett részt. A BBTE rektorátusának statáriális lépése ellen az egyetem néhány román oktatója is tiltakozott, több magyar rektorátusi tag pedig lemondott tisztségéről. Sok tízezer aláírás is összegyűlt Hantz Péterék érdekében. A botrány ezúttal paradox módon kifejezetten használt az önálló magyar egyetem ügyének, noha a Transindex nevű liberális magyar nyelvű erdélyi hírportál aláírásgyűjtésének szövegében nem felejtette el megemlíteni, hogy egyébként összességében nem ért egyet a Bolyai Kezdeményező Bizottság vállalt céljaival – tudniillik az önálló magyar egyetem visszaállításával… Erdélyben tehát képlékeny a helyzet. Tulajdonképpen nagy segítség a magyar érdekek képviselőinek, hogy a BBTE rektorátusa ilyen durván reagált Hantz Péterék akciójára, hiszen így fölhívták a figyelmet a román propaganda és a valóság közti éles különbségre. Kérdés, mit értenek meg ebből Brüsszelben. Ágoston Balázs