A fű zöld
A legújabb tüntetéssorozat részeként múlt péntek este fiatalok pár száz fős csoportja megostromolt egy üres épületet, a Fidesz Lendvay utcai székházát. Ha a rendőrök engedtek volna a nyomásnak, ha az ostromlók eljutnak a bejárati ajtóig és benyomják, legföljebb földúlhatták volna az üres irodákat, és beleülhettek volna az ott talált székekbe, mint a Capitolium ostromlói két évvel ezelőtt.
A rendőrök természetesen nem tehették meg, hogy engednek, így aztán a tüntetőknek sikerült a kamerák számára némi egymásnak feszülést előállítaniuk, mellesleg jól megnehezítve a környéken autózni próbálók dolgát.
Azért ez már gyengébbre sikerült, mint a Szent György téri kerítés elleni roham. Ott sem volt semmi értelme az egésznek, de a kerítés bedöntésével, a rendőröknek nyomulással némi könnygázt azért sikerült kisajtolni az eseményből, amire rá lehetett fogni, hogy rendőri brutalitás.
Lehetett, de minek. Lehet azt mondani a fűre, hogy kék és az égre, hogy zöld. De nincs sok értelme, a fű ettől még zöld marad, az ég pedig kék. Lehet azt mondani, hogy a rendőrök verik a békésen demonstráló diákokat, de ennek ugyanúgy nincs sok értelme. A túlnyomó többség ettől még tudja, hogy az egész tüntetéssorozat a rendőri ellenakció kiprovokálása céljából zajlik, azért, hogy annak során erős képeket lehessen készíteni, amiket aztán föl lehet tenni a Facebookra és házalni velük a világmédiában.
A honi ellenzék kudarcosságának az egyik oka, hogy bedőlnek a saját propagandájuknak. Makacsul azt hiszik, hogy a vágyaik, ha sokszor elmondják azokat, valósággá válnak. A választók nyolcvan százaléka azonban nem dől be nekik, sokan még a saját szavazóik közül sem. Az emberek látják, hogy a fű zöld, az ég kék, és a rendőröknek hajtott gyerekek rendőröknek hajtott gyerekek. Látják, hogy az ellenzék zavarkeltésből próbál politikai tőkét kovácsolni, és nem kérnek belőle. És ahogy jönnek az időközi választások, tízből nyolcszor arra szavaznak, akit a Fidesz támogat. Ez a tény, a többi csak üres politikai műsor.