A magyar helyzet kialakulása Magyarországon 2002 óta gazdasági polgárháború dúl. Az MSZP és SZDSZ mögött álló érdekcsoportok megpróbálják kiszorítani a piacról a nem a networkhöz tartozókat. A gazdasági polgárháború kialakulásának oka igen egyszerű: „a régiek” az állami elosztási rendszereken keresztül voltak képesek megrendelésekhez jutni. Az 1992-től megjelenő „újak” a szabad piacon működőképes vállalkozásokat hoztak létre. A polgári kormány alatt az „újak” elkezdték veszélyeztetni a régiek piacait: azokat az elosztó szerepeket, amelyeket a módszerváltás során a nemzetközi tőketulajdonosoktól megszereztek. A feltörekvő „újak” a nagy nyereséggel működő – és addig tabunak számító – építőiparban, szoftveriparban, consulting üzletágban és a médiában is megjelentek.

A Medgyessy-kormány kudarca abból fakadt, hogy képtelen volt mit kezdeni a megváltozott helyzettel. A hagyományos trükkök nem működtek. Az „újak” gyorsabbak és sok esetben hasznosabbak voltak, mint a „régiek”. Medgyessy leváltásához (a tarthatatlan helyzet mellett) az is vezetett, hogy a „régiek” piacát, illetve pozícióit meg kellett védeni. Gyurcsány politikája ezt ígérte.

A gyurcsányi hatalomgyakorlás kialakított egy igen egyszerű gyakorlatot: ha nem tartozol a networkbe, nem jutsz állami megrendeléshez. A forrásokat tulajdonképpen egyszemélyi irányítás alá vonta. A beruházások egy szűk csoportérdektől függnek. A cél nélküli beruházási politika – fejlesztés helyett infrastruktúra kiépítése – a gazdaságban tevékenykedő kis- és középvállalkozások, illetve feldolgozó cégek fokozatos kiszorulását eredményezte a saját, korábban megszerzett piacukról, mivel a fejlesztésekre nem maradt forrás.

A cégek piacvesztése a szomszédos országbeli cégekkel szemben ugyan a belső konkurencia háttérbe szorulását jelentette, de ugyanakkor a vállalkozások elmenekülését is eredményezte: 30 és 50 ezer közé lehet tenni azokat a vállalkozásokat, amelyek a magyar állapotokhoz képest „adóparadicsomnak” tekinthető Szlovákiába és Romániába menekítették a jövedelemkivételüket. Ez a magyarországi működő középvállalkozások 30 százaléka.

A gyurcsányi rezsim azt a „böszmeséget” is elkövette, hogy a finanszírozóikat is, többszöri felszólítások ellenére átverték: („trükkök százai és a világgazdaság pénzbősége”). Az ország a kétszeri megszorítás következtében és az elmenekülő cégek miatt tulajdonképpen egy hatalmas pénznyelővé változott.

A magyarországi polgárháború mellett kialakult a gazdasági világháború is. Ebben az amerikai birodalom „harcol” a kínai és orosz befolyás növekedése ellen. Ez a kettő együttesen olyan problémát okoz, amely egy erős gazdaságot is képes padlóra küldeni, hát még az egyik legsebezhetőbbet Európában.

A lényeg

Ma Magyarországon közel 1,5 millió gyermek van; 3,5 millió nyugdíjas, illetve közel 800 ezer szociálisan rászoruló. A 4,2 millió munkavállalóból közel egymillió függ valamilyen közvetlen formában az államtól és további egymillió közvetve az újraelosztási rendszeren keresztül. A 2,2 millió munkavállalóból, akik a szabadpiacon élnek, 30 százalék szolgáltatással foglalkozik és közel 20 százalék nem Magyarországon dolgozik, azaz 1,2 millió ember foglalkozik értékteremtéssel, új hozzáadott értéket tartalmazó áru előállításával. Ez az 1,2 millió ember tartja fönn a jelenlegi állapotokat, ez az 1,2 millió ember „tartja el” az országot, azaz egy új értéket előállító emberre hat olyan jut, aki az általa előállított jövedelemből „él”. A demográfiai helyzet miatt ez az arány 10 éven belül 1:8-ra fog módosulni.

A fenti helyzettel mindenki tisztában van (ECOSTAT, CNBC, BBC, Reuters stb). A fenti helyzetet Magyarországon súlyosbítja egy nem korporista szemléletű kormányzás. A kormány egy előző századból itt maradt államkapitalista szemléletű kormányzást alkalmaz, amely a források fölötti egyeduralom kialakítására törekszik, és emiatt folyamatosan rossz válaszokat ad a gazdasági problémákra.

A gyurcsányi rezsim gazdaságfölfogása nem sokban különbözik a fasiszta diktatúrák gazdasági fölfogásától: a szolgáltatás és az igénybe vevő közé szolgáltatási számlázót igyekeznek beiktatni, legyen az víz, egészségügy vagy éppen a rendőrség, az állam által biztosított feltételek között.

A számla kiadója lehetőleg nem magyar tulajdonú, politikailag megkerülhetetlen erejű cég (gázszolgáltatás: E-on, AntennaHungária: svájci állami cég), kikötve az igazgatóság magyar voltát, és a háttéralkukban biztosítva a cég fix nyereségét.

Ez – ellentétben a közfelfogással – nem valamilyen háttérhatalom műve, hanem az Apró–Gyurcsány-network hatalmukat féltő politikusainak a tevékenysége. Még egyszer: szó sincs arról, hogy itt valamilyen titkos szervezet tevékenykedne, hanem a politikai hatalmat gyakorlók próbálják bebiztosítani a saját és családjuk megélhetését kapcsolati és szolgálati hálózatokon keresztül.

A folyamat végeredménye lett a jelenlegi állapot: a fix nyereségek miatt magas közműdíjak (Bécsben a közüzemi szolgáltatások – köztük a távhő – is 25 százalékkal olcsóbbak, mint például Miskolcon!), leállt a gazdaság, illetve az elmaradt beruházások együttesen eredményezték a gazdasági válság kialakulását. A helyzet 2002 óta folyamatosan, egyre gyorsuló ütemben romlik.

A világgazdasági krízis

Az 1980-ban Ronald Reagen által kialakított új gazdaságpolitika meghirdette a gazdasági deregularizációt. Egy új birodalmi kor vette kezdetét, az Amerikai Birodalom kora. A birodalom működési módszere a „féloldalas”, aszimmetrikus gazdaság – kőolajhoz például csak dollárért lehet hozzájutni. Ez azt eredményezi, hogy a dollárral történő árfolyamjátékok képesek kiszívni a gazdaság(ok)ból a pénzt. A 2000-es évekre azonban két új birodalmi stratégia is megjelent: a kínai és az orosz. Az egyik az alapanyagok, a másik az olcsó tömegáru ellenőrzésével kívánta megkerülhetetlenné tenni magát. Mindketten dolláralapú befektetéseken keresztül építették fel magukat, mindketten amerikai érdekcsoportokkal kötöttek megállapodásokat. Gazdaságuk azonban féloldalas. A hatalmas fejlődés mögött nincs egyenletes társadalmi fejlődés és stabil, szilárd alapokon álló gazdaság.

Kína kiszolgáltatott a mezőgazdasági termékek és a szénhidrogének területén, és függ az USA-tól mint felvevőpiactól. Oroszország kiszolgáltatott az időjárásnak, az EU-high-technek és függ az Európai Uniótól mint felvevőpiactól. A jelenlegi gazdasági krízis „véletlenül” éppen a felvevőpiacokat érinti: az USA 50 000 dollár alatti éves jövedelemmel rendelkező lakosságát és az EU kelet-európai tagjait, ezenfelül Ukrajnát és Törökországot. Egészen véletlenül azt a területet, ahol a két birodalom eladhatja az áruját. Ez az a réteg és térség, amely még nem minőséget vásárol, de fogyasztása már jelentős.

A másodlagos hitelpiaci válság a befektetői pénzek eltűnését is jelenti azokból az iparágakból (építőipar, autóipar, high-tech ipar), amelyek az úgynevezett statisztikai luxusfogyasztást jelentik, ami az alsó középosztályt és a nyugdíjasokat érinti mint hitelfogyasztókat. A kialakuló pénzügyi vákuumban a két feltörekvő birodalmon rajta marad a saját „megkerülhetetlen” terméke.

Annak érdekében, hogy a folyamatok ellenőrizhetővé váljanak, úgynevezett ellenőrző pontokat építenek be a rendszerbe: államosítják a bankokat (csak azokat, melyek úgynevezett „ellenséges” tulajdonban vannak), hitelellenőrzők beiktatása a rendszerbe, ugyanebbe a sorba illeszthetők: megakadályozni, hogy nehogy Kína és Oroszország felé adósodjon el a Nyugat középosztálya.

A hitelválság nem más, mint a gazdasági világháború egyik újabb állomása. Az USA 4 milliárd fős fogyasztói érdekszférája (Amerikák, Ausztrália, EU, India, Afrika, Japán és a Közel-Kelet bizonyos országai) összeütközik Oroszország és Kína 2 milliárdos érdekszférájával. Nem történik más, mint hogy a Nyugat megpróbál egyszerűsíteni a másik két birodalommal és leszámolni mindenkivel, aki nem támogatja az egységes globális létet.

A válság és ami mögötte van

A nemzetközi gazdasági háború frontjai közül egy Kelet-Közép-Európában húzódik. Az európai front egyik legfontosabb hadszíntere mi vagyunk (a másik Grúzia). Az ok a Nabucco és Magyarország központi fekvése. Gyurcsány Ferenc pénzéhségből karrierje egyik legnagyobb hibáját követte el, amikor 2008 áprilisában aláírta a Kék áramlat szerződését Putyinnal.

Ez tulajdonképpen hadüzenet volt az USA ellen és parlamenti felhatalmazás nélküli hadba lépés Oroszország oldalán, mint annak idején Bárdossy tette, más előjellel. A forint elleni támadások jól előkészített forgatókönyv alapján folynak – állítja a baloldali média. Ezzel szemben az az igazság, hogy a rövid lejáratú államkötvényeket nem jegyzik le a nyugati befektetők. Ez nem jelent mást, mint hogy úgy gondolják, ezt a rendszert, a gyurcsányi rezsimet nem finanszírozzák tovább. Ez és a forint folyamatos gyengülése magas alapanyagárakat eredményez, azaz magas rezsiköltséget télen: megemelkednek az élelmiszerárak, majdnem mindenből behozatalra szorulunk a kedvezőtlen gazdasági szerkezet miatt; megemelkednek a fűtési és közüzemi költségek. A jelenlegi állapotok szerint csak a forintgyengülés miatt 10 százalékos kereskedelmi áremelés esedékes decembertől (ha marad a 280-as forint).

Horn Gábort idézve: „a piac azt üzente, (Gyurcsány) húzzál el”, nincs szükség olyanra, aki átveri azokat, akik a pénzt adják.

Politikai konzekvenciák

Minden autokratikus – egyszemélyi döntésen alapuló – rendszer gazdaságilag bukik meg és ebből lesz a politikai következmény. A magyar gazdasági rendszert kialakító szocialista és liberális elit most fizet (és sajnos az egész magyar társadalom is) azért, mert nem akarta a hazai gazdaságot megerősíteni és fontosabb volt számára a valódi értékteremtés nélküli jövedelmek biztosítása az igazgatótanácsokban. A hatalmi túlélést próbálták megoldani, ahelyett, hogy az ország gondjaira válaszoltak volna.

Az ütést, amelyet a válság bevitt, a nyugdíjasok és a szociális segélyen élők fogják megérezni, azaz az MSZP hagyományos választórétegei. Más elemzőkkel szemben én nem gondolom, hogy az MSZP ebből képes lesz felállni. A helyzet szerintem súlyosbodni fog: a forint 280 és 290 között fog stabilizálódni, ami 10 százalékos „természetes” élelmiszerár-emelést eredményez.

Mindez – összekötve a gáz- és távhőáremelésekkel – az MSZP és a szatellitpártjainak a teljes megsemmisülését jelentheti, amennyiben nem cserélnek sürgősen, legkésőbb a költségvetést követően miniszterelnököt, és Gyurcsányt nem távolítják el a hatalom közeléből és az MSZP éléről is. Az amerikai elnök személyétől függetlenül ezt a politikai vonalat leírták Nyugaton. (A Polgári Pikniken megjelent külföldi vendégek képei legalábbis ezt mutatják. Nancy Goodman Brinker asszony megjelenése pár éve még elképzelhetetlen lett volna, továbbá az EU csúcson sem tudott Gyurcsány senkivel találkozni.)

(…)

Gyurcsánynak egyetlen túlélési lehetősége van: a válságot meg kell tudnia oldani és a válságot megelőzőhöz közeli árakat kell biztosítani. Ennek két alapfeltétele van: el kell érni, hogy a rövid távú államkötvényeket lejegyezzék, és új forrásokat kell bevonnia a gazdaságba. Ez utóbbit nem teheti orosz segítséggel, mert azt újabb forintesés követné (a konfliktus kiélezésének venné a Nyugat). A válság sikeres kezelése valószínűleg biztosítaná a politikai túlélését, de ez a jelenlegi és pillanatnyi helyzetben valószínűtlennek látszik: senkinek nincs szüksége az EU demokráciái között egy félfasiszta diktatúrára, amely titkosszolgálati eszközöket használ, a politikai ellenfeleit megrendszabályozza és az ellene tüntetőkbe egyszerűen belelövet… (Ennek elég egyértelmű jelét adta az EU: a válságértekezleten senki nem volt hajlandó fényképezkedni Gyurcsány Ferenccel.)

A rezsim jelenlegi helyzetében csak azt teheti, amit Hitler és vezérkara a bunkerban, az elvesztett háború végóráiban: reménykedik, hátha történik valami – de nem fog. A polgárháború talán véget ér A network-tagok a leckét nem hiszem, hogy megtanulták volna: önálló politikát csak önálló gazdasággal lehet folytatni. A birodalom ugyanúgy büntetett meg minket (nem váltottuk le elég gyorsan), ahogy annak idején Csehszlovákiát a Prágai tavasz miatt az oroszok. A „különbség” csak annyi, hogy ezt nem valamilyen világpolitikai „magasztos” eszméért teszik, hanem egyszerűen azért, mert mi magyarok képtelenek vagyunk megoldani a saját problémáinkat és ez a probléma akadályozza a birodalmi érdekeket. Az MSZP és a szövetségesek két különböző utat ajánlanak: az egyik a megszorításoké és az elszegényedésé, a másik a növekedésé és a csökkenő adóké. A szövetségesek győzelme a polgárháború végét jelenti, hiszen az újjáépítéshez kizárólag ott van meg a társadalmi bázis. A birodalmi érdek és a magyar érdek találkozott. Ne mulasszuk el a lehetőséget!

A cikk a gondola.hu internetes portálon jelent meg 2008. október 25-én.