A húsa egyöntetűen fehér, felülete csaknem sima, egyenletesen vastagodó, íze jellegzetesen erős vagy édeskésen csípős. Évi termelésünk 8-10 000 tonna; ez Európa 24-25 000 tonnányi szükségletének több mint egyharmada.

Ahhoz, hogy a torma sajátos, magyar jellegű legyen, a Terra Benedicta laza szerkezetű ligetes, réti öntés- és láptalajára, bőséges napfényre, párás levegőre, sok kézi munkaerőre, sűrű bakhátas művelésre, az erős íz kedvelésére és több ezer év apáról fiúra szálló tapasztalatára (a mellékgyökerek időben való eltávolítására) volt szükség. A tormát a magyar ember azért is tekinti sajátjának, mert őshazája (géncentruma) népünk bölcsőjének területén volt. A Kárpát-medencébe érkezésünkkor bizonyos, hogy vad fajtáját itt is megtalálták. A hozott és az itt talált „félvad” torma kereszteződéséből sajátos, gazdag tormapopuláció fejlődött. Ezekből lettek az első magyarországi őshibridek. Falusi – háztáji – kertek nedves sarkai el sem képzelhetők gyönyörű, nagylevelű torma nélkül. Egyes ételeink – a sült kolbász, a csülök, főtt marhahús, a húsvéti sonka stb. – mellé magyar ember nem tud képzelni más fűszert, mint a frissen reszelt, orrfacsaró tormát.

A XX. század húszas éveinek elején a Váradi káptalan bagaméri vincellérje – Szilágyi Gábor – Ausztriából „ízletes, nemes” tormát honosított, majd szelekcióval felszaporította és „magyarrá” tette. Így alakult ki a hajdúsági, mára hungarikummá vált torma – a világ legjobb tormája. A Kárpátmedencén kívül ez a tormaváltozat nem fordul elő.

A növény a keresztesvirágúak családjába tartozó évelő; áruelőállítási céllal egy éves növényként termesztik. A fogyasztott termése a gyökértörzs, vagyis a rizóma, amely az előző évi szaporítást szolgáló tápgyökerek megvastagodásából fejlődik, az ültetéstől a felszedésig mintegy 180 nap alatt. Mint megannyi fűszernövény, ősidők óta gyógynövényként is használatos. Gyógyhatású anyagai az antibiotikus hatású, kéntartalmú éterikus tormaolaj, emellett fehérjéket, zsiradékokat, ásványi anyagokat, B1–B2- és C-vitamint, sziningrint és allylt isothiocianátot is tartalmaz, amely utóbbi hatékony a szénanátha ellen; segít megszüntetni a váladékozást és fertőzésgátló tulajdonságokkal is rendelkezik.

Összetevői révén étvágygerjesztő, élénkíti a vérkeringést és csökkenti a vérnyomást. Szárított levelét régen sebkötözéshez használták, de ma is használják reumás panaszok, asztma és köszvény ellen. Tisztítja a hörgőket, az arcüregben levő dugulásokat enyhíti, hatására a légutak könynyebben szabadulnak a váladéktól és csökkenti a gyulladást. A torma leve serkenti az epehólyag működését, rendszeres fogyasztása csökkenti a gyomor-, a vastagbél-, a prosztata- és hólyagrák kialakulásának esélyét; keringésjavító és vizelethajtó hatása is ismert.

A régi magyar népi gyógyászat szerint a náthás ember reszeljen – és szagoljon – tormát. A felszabaduló erős illatú anyagok csillapítják, sőt meg is szüntethetik a légút gyulladt állapotát, az orrfolyást és a köhögést. A népi gyógyászatban a lereszelt tormát mézzel elkeverték, és tüdőbetegeknek, reumásoknak, valamint cukorbetegségben szenvedőknek ajánlották. Úgy tartották, hogy napi néhány kiskanálnyi tormasziruppal az influenza is megelőzhető.

Szimbolikus jelentése is van a tormának. Erős szaga és íze elűzi az ártó szellemeket, tisztaságot teremt környezetében. Különleges növény, különleges tulajdonságokkal.