Totális kontroll az életünk felett – Az ellenőrzött Társadalom valósága és a biztonság hazug illúziója

„A telekép egyszerre volt vevő- és adókészülék. Akármilyen hangot idézett el Winston – az egészen halk suttogáson kívül -, a készülék felvette. Sőt: ameddig a fémlap látómezején belül tartózkodott, nemcsak hallhatták, hanem láthatták is. Azt persze nem lehetett tudni, hogy egy adott pillanatban éppen megfigyelik-e az embert. Bizonytalan volt, hogy a Gondolatrendőrség milyen gyakran és milyen rendszer szerint kapcsolódik be egy-egy magán-teleképkészülékbe. Még az is elképzelhető volt, hogy mindenkit állandóan figyelnek. Mindenesetre akkor kapcsolódhattak be akárkinek a készülékébe, amikor csak akartak. Az embernek abban a tudatban kellett élnie – s abban a tudatban is élt, ösztönné vált megszokásból -, hogy minden hangját hallják, s kivéve, ha sötét van, minden mozdulatát megfigyelik.”

A bevezető George Orwell 1984 című klasszikus regényéből származik. Azt ecseteli, hogyan figyeli meg a totális diktatúra az állampolgárokat. Hogyan követi azok minden mozdulatát, megfosztva őket privát szférájuk legutolsó morzsáitól. A sors szomorú iróniája, hogy Orwell rémálma valóra vált. Ráadásul éppen az író hazájában, Nagy-Britanniában. A briteket a regényben említett „telekép” mai változatával állandóan szemmel tartják. „A Nagy Testvér figyel téged!” – szól a figyelmeztetés, amely úton-útfélen visszaköszön Winston Smith-re, Orwell negatív utópiájának hősére. A regény Londonban játszódik. Amikor a mű 1949-ben megszületett, az állandó megfigyeltség gondolata nem volt több egyszerű rémálomnál. Mára azonban mindez valósággá vált. Nagy-Britanniában és különösen Londonban a Nagy Testvér ma is szemmel tartja az embereket. Egy nemrég készült felmérés szerint a nyugati világ szívének tartott Nagy-Britannia a magánszféra biztonsága tekintetében hasonló helyezést kapott, mint Oroszország. Nagy-Britanniában jelenleg 4,2 millió magán- és állami kamera van működésben. Ez azt jelenti, hogy minden tizennégy emberre jut egy kamera. Egy átlagos brit polgárt naponta háromszázszor fényképeznek le vagy vesznek fel videóra. A CCTV-nek nevezett kamerás megfigyelőrendszert a 90-es években kezdték el kiépíteni. 1990-ben még csak három brit városban volt üzemben. Mára viszont már ötszáz város lakóinak követik nyomon a mindennapjait. A brit hatóságok a bűnmegelőzésre szánt pénzkeret 78 százalékát költötték a kamerarendszer kiépítésére. Ez nagyjából 500 millió fontba (200 milliárd forint) került. És a digitális szemek száma a technika fejlődésével egyre nő. Minél olcsóbb és kisebb kamerák készülnek, annál elterjedtebb az ilyen fajta megfigyelés. A privát szféra pedig egyre csökken. Mikor Winston Smith meg akart szabadulni a teleképek figyelő szemétől, kiutazott Londonból, és egy erdő közepén egy tisztáson keresett menedéket. A rémálom mára valóra vált. Ha egy londoni a kamerák tekintetén kívül akarja magát tudni, tényleg jobban teszi, ha a természetbe menekül. Ha a figyelőmonitorok mögött ülő hivatalnok úgy kívánja, akár egész nap nyomon tudja követni szinte bármelyik londoni lakos mozgását. Onnantól kezdve, hogy elindul otthonról, iskolába viszi a gyerekeit, munkába megy, bevásárol, majd este beül sörözni a pubba. És ez még nem minden. Orwell világában a könyv az egyik tiltott tárgy, melynek birtoklásáért komoly büntetés jár. Winston Smith ruhája alatt csempészte titkos naplóját, hogy a Nagy Testvér ne láthassa meg. Smith-nek könnyű dolga volt. Napjainkban már ezt sem sokáig tehetné. A brit belügyminisztérium legújabb tervei szerint ugyanis az utcai lámpákba röntgenkamerákat szerelnek, amelyek tetraherz frekvenciájú sugarak segítségével be tudnak majd látni az emberek ruhája alá. Mindezt persze szigorúan a terror elleni harc jegyében, hogy ki tudják szűrni azokat, akik ruhájuk alatt fegyvert vagy robbanószert hordanak. Az ötlet feltehetőleg nincs a brit hölgyek örömére, akik így nem tudhatják, mikor pásztázzák árgus férfiszemek meztelen idomaikat. „- Smith! – sivította a fülsértő hang a teleképből. – Smith W. 6079! Igen, te! Mélyebbre hajolni! Jobban is meg tudod csinálni! Miért nem igyekszel? Mélyebbre! Így már jobb, elvtársam! Most pihenj az egész csapatnak, és figyeljetek rám!” Így zajlik a kötelező torna Orwell világában. A teleképről tornatanár irányítja az embereket, és szigorúan figyelmezteti a lazsálókat. Azt hinnénk, ez már tényleg képtelenség, és ehhez hasonló napjainkban nem történhet. De tévedünk. A kamerák Nagy-Britanniában már nemcsak figyelnek, hanem olykor az emberek orrára is koppintanak. Middlesbourgh városában 2006 szeptemberében beszélő kamerákat helyeztek ki. A működési mechanizmus egyszerű. Az utcákat kamera pásztázza. A központban ülő rendőr pedig figyeli a képeket. Ha valami szabálytalan dolgot észlel, beleszól a mikrofonba és a kamera mellett elhelyezett hangszórón keresztül figyelmezteti a szabályszegőt tettei következményére. A póráz szeret téged, amíg hosszú – tartja a mondás -, de nagy baj van, ha rövid, és még nagyobb, ha gonosz gazda áll a végén… Nem mindegy, hogy ki és mire használja a totális ellenőrzésből eredő hatalmat. A kamerákkal való visszaélések már most is vaskos köteteket töltenek meg. Több esetben használták például a CCTV-t magáncélú kémkedésre, vagy nők formás idomainak pásztázására. De ez még esetleg csak a jobbik eset. A kamerarendszer elméletileg politikai célokra, így a politikailag nemkívánatos elemek kiszűrésére is használható. Nem mindegy például, hogy mi számít – orwelli fordulattal élve – gondolatbűnnek. Winston Smith csupa nagybetűvel azt írta titkos naplójába hogy: LE A NAGY TESTVÉRREL! Az ezért járó büntetés „elgőzösítés”, vagyis halál volt. De mi van akkor, ha valaki mostanság, látva a káoszt, ami felé a nyugati világ halad, azt gondolja: LE A LIBERÁLIS DEMOKRÁCIÁVAL! Az ilyen „gondolatbűnözőket” napjainkban terroristának nevezik. Egyelőre leginkább csak a muszlimokat. De eljöhet az idő, amikor a „terrorista” bélyeg bármely, a globalizmussal szembeforduló polgár homlokára rákerülhet. De mit szólnak a britek ahhoz, hogy életüket avatatlan szemek figyelik? Orwell világában az emberek birkaként viselték a Nagy Testvér szigorú tekintetét. Nincs ez másként a jelen világban sem. A Nacro nevű brit bűnfigyelő csoport felmérése szerint a britek 56 százaléka támogatja a kamerák létét. Amikor a kérdést a közbiztonságra vonatkozó kérdések közé ágyazták, az arány 91 százalékra nőtt. A statisztikát nem befolyásolja az a tény, hogy a kamerák által nyújtott biztonság csak illúzió. Egy 2006-os brit kormányjelentés szerint a CCTV szinte kizárólag közlekedési szabálysértések felderítésére használható hatékonyan. A többi bűncselekmény felgöngyölítésében alig érnek el eredményeket. A kamerarendszer hiábavalóságára legjobban a 2005. július 7-i metrórobbantások világítottak rá. Egyedül a londoni metróban hatezer kamera van felszerelve. A tragédia után a brit rendőrség 35 ezer órányi felvételt elemzett ki. A kitartó munkának hála, végül sikerült azonosítani a merénylőket. A hatóságok a kamerák diadalaként ünnepelték az esetet. Van azonban egy apró probléma. Mindez a tragédia után történt. Eső után köpönyeg. A CCTV kizárólag az utólagos nyomozásokban tudott segíteni. Arra, hogy a merényletet megakadályozza, teljesen alkalmatlannak bizonyult. A megfigyelőrendszereknek tehát gyakorlati hasznuk alig van. A kamerák még csak a jéghegy csúcsát jelentik. A Nagy Testvérnek millió szeme van. A britek életének minden mozzanatát figyelő szemek követik. A mobilszolgáltatóknál például nyilván van tartva, hogy mely mobiltelefon kihez tartozik, és mely telefon éppen merre mozog. Hasonló berendezése a rendőrségnek is van. A boltokban rádiófrekvenciás azonosító címkéket használnak. A hitelkártyaügyletek adatai egy nagy adatbankba kerülnek. Az áruházi hűségkártyák segítségével utána lehet járni, hogy ki, mikor és mit vásárolt. Az egészségbiztosító minden orvosi kezelésről tud. A londoni közlekedési bérlet elektronikusan működik. Az autók műholdas helyzetmeghatározó eszközökkel vannak ellátva. A ruhákba egyre gyakrabban varrnak RFID-azonosítókat. A munkahelyeken beléptetőrendszert használnak, figyelik a dolgozók telefonhívásait és elektronikus levelezését. A lista még hosszan folytatódik. A Nagy Testvér mindig és mindenhol jelen van. A jövő egyre sötétebb. Richard Thomas brit információs biztos tavaly 102 oldalas tanulmányt tett közzé, amely 2016-ig tekint előre. Thomas leszögezi, hogy ha a britek nem figyelnek oda, egy szép napon arra ébrednek majd fel, hogy egy tökéletesen megfigyelt társadalomban élnek. A „terror elleni” háborúnak köszönhetően a folyamatok ijesztő irányba haladnak. A brit belügyminisztérium egy olyan adatbázis létrehozását tervezi, amelyben minden lakosról felvételeket és információkat tárolnának. De ha ez nem lenne elég, a brit hatóságok arcfelismerő rendszer kiépítését is tervezik, mely segítségével bárki, bármikor beazonosítható. Az új személyazonosító típusok mindegyike valamely biológiai azonosítón fog alapulni. Ilyen azonosító lehet az ujjlenyomat vagy a szem írisze. Arról is szó van, hogy az új személyi kártyák olyan chipet fognak tartalmazni, amellyel – csakúgy, mint a GPS esetében – kamerák nélkül is nyomon tudják követni a polgárok mozgását. Ez még Orwell legrosszabb rémálmaiban sem szerepelt. De mi lesz ezután? Az emberek már otthonaikban sem lehetnek egyedül. „- Halottak vagytok – ismételte meg az érces hang. – A kép mögül jött – lehelte Julia. – A kép mögül jött – felelte a hang. – Ott maradni, ahol vagytok! Nem mozdulni, amíg parancsot nem kaptok rá! Megkezdődött, végre megkezdődött! Semmit sem tehettek, csak álltak, egymás szemébe meredve. Hogy meneküljenek, hogy kirohanjanak a házból, míg nem késő – ilyen gondolat eszükbe sem jutott. Elképzelhetetlen volt, hogy ne engedelmeskedjenek a falból jövő érces hangnak. Csikorgás hallatszott, mintha egy reteszt húztak volna el, s betört üveg reccsenése. A kép leesett a padlóra, s mögötte láthatóvá vált a telekép.” 1984 a nyakunkon van. Sayfo Omar