Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármester, a hatpárti baloldali koalíció miniszterelnök-jelöltje minden kétséget kizáróan, félreérthetetlen módon tett az elmúlt hetekben tanúbizonyságot arról, hogy se jobboldali, se nemzeti kormányt nem alakítana egy esetleges választási győzelmet követően.

Hirdetés

Nem azért, mert ne tudná, mit jelent a XXI. századi Magyarországon a jobboldali értékek képviselete, hanem azért, mert ő maga sem jobboldali, ad absurdum nemzeti karakter.

Az elmúlt hetekben hol baloldalinak, hol inkább jobboldalinak tartott Márki-Zay a legfontosabb, modern kori törésvonalak oldalválasztásai során rendre a magukat progresszívnak, konzervatívellenesnek tituláló balliberálisok pozícióit foglalta el, az ő elvárásaikhoz alkalmazkodott. A következőkben ezeket a térfélválasztásokat, a baloldal mellett hitet tevő megnyilvánulásait foglalom össze.

Posztkommunizmus kontra antikommunizmus

A legelső, mai napig érezhető törésvonalat a magyar pártpolitikában a kommunizmushoz fűződő viszony jelenti. Sokan ennek gyengülését vizionálták 1993-ban, amikor az MSZP kikerült az akkori politikai karanténból, azonban a 2002 és 2010 közötti balliberális kormányzás, a kommunista utódpárt botrányos hatalomgyakorlása miatt a jelentősége ismét felértékelődött. Az antikommunista térfélen a Fidesz és a KDNP maradt az egyedüli releváns párt. Ellenben a kommunista oldalra állók létszáma – legalábbis ami a pártokat, és nem a szavazókat illeti – megnövekedett. Az MSZP-vel, valamint a DK-val történő összefogás révén a Jobbik, az LMP, a Párbeszéd és a Momentum is a kommunista utódpártiság térfelén találta magát. Önmagában ez nem új jelenség, az azonban már sokkal inkább, hogy egy olyan politikus, aki ezeknek a balliberális, kommunista húrokat pengető pártoknak a támogatásával kíván hatalomra kerülni, saját magát jobboldali embernek vallja. Ez igazi hungarikum.

Bevándorláspárti kontra bevándorlást ellenző politika

A hatpárti baloldali koalíció minden szervezete kritizálta és elutasította a 2015-ös migrációs hullámra adott kormányzati választ, a déli határzár elrendelését, valamint a határkerítés felépítését. Bár a Jobbik akkoriban még úgy tűnt, hogy a józan ész talaján állva nem fog a balliberális befogadáspártiság mellé állni, a kötelező betelepítési kvótáról döntő népszavazáskor kínos hallgatásba kezdő párt egyértelmű jelét adta, hogy nem a bevándorlást ellenzők táborát kívánja gyarapítani. Az elmúlt hat évben mit sem változott a helyzet: az eredetileg miniszterelnök-jelöltnek szánt Karácsony Gergely a The Economist hasábjain kerítést átvágó, a migrációt pozitív, nem pedig negatív folyamatként értékelő politikusként tűnt fel. A végül befutó, Dobrev Klára előválasztáson mutatott teljesítményét női mivolta ellenére elismerő Márki-Zay Péter is egyértelművé tette, hogy mennyire képviselne határozott álláspontot Brüsszellel szemben ebben a kérdésben. Azt nyilatkozta ugyanis a CNN-nek adott interjúban, hogy „amiben én változtatnék, az lényegében a gyűlöletkampány felszámolása és az emberséges bánásmód a menekültekkel szemben, akárhonnan is érkezzenek hozzánk”. De azt is mondta, hogy „összességében inkább pozitív, mint negatív hatást gyakorolt a nagyszámú, egy időben, történő bevándorlás egy adott térség gazdasági fejlődésére”. Ezek a mondatok összecsengenek azokkal, amelyeket Gyurcsány Ferencék mantráztak még azokban az időkben is, amikor Nyugat-Európában a mindennapok részévé váltak a terrorcselekményekről szóló, jellemzően bevándorlóhátterű személyek által elkövetett rémtettekről szóló hírek. Az állampolgári biztonságra és a nemzeti szuverenitásra fittyet hányó hozzáállás szintén nem jobboldali magatartásra vall.

Rezsiemelés kontra rezsicsökkentés

„Valaki tárgyalja már meg, legyen olyan kedves, a Gazprommal, hogy adja kevesebbért a gázt nekünk!” – mondta Gyurcsány Ferenc 2006 júniusában, nem sokkal egy baloldali hazugságokkal teletűzdelt választási kampány, valamint az országgyűlési választások után. 2010 előtt, az akkori kabinetek áldásosnak nem nevezhető munkája nyomán 15 alkalommal emelkedtek az energiaárak, ez lett a „lassan mondom, hogy mindenki megértse. Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse. Nem lesz gázáremelés” típusú hozzáállásból. Emlékezetes, hogy Gyurcsányék mindezt a „nem kell félni, nem fog fájni” kijelentésekkel árnyalták akkor, amikor először 600 milliárd forintot elvontak a magyar vállalkozóktól, majd az egészségügytől is, végül pedig háromszor növelték a gáz, kétszer a lakossági villany árát. Amennyiben ez a tendencia folytatódott volna a 2010 utáni kormányváltás során, úgy ma, az európai energiaválság közepén egy átlagos magyar család körülbelül 30-40 ezer forinttal fizetne többet a rezsiért havonta. A hatósági árak bevezetésével a családoknak évente közel félmillió forintos megtakarítást hozó intézkedéseket nevezte nemrég a baloldal új messiása ostobaságnak, felelőtlen lépésnek, de azt is világossá tette, hogy a baloldali pártoknak sem adóemelésről, sem pedig a rezsicsökkentés eltörléséről nem szabad beszélniük. Ilyet is láttunk már, korábban Karácsony Gergely a Die Zeitnak adott interjújában ismerte el, hogy azért nem beszélnek a bevándorlók befogadásáról, mert azzal nem tudnak választást nyerni. A Mindenki Magyarországa Mozgalom elnöke tehát nem csinál többet, mint másolja baloldali koalíciós partnereinek a retorikáját és az ötleteiket. Pontosan ugyanazt a gyakorlatot restaurálná, amelyet 2010 előtt is már megtapasztalhattak a magyar választók. Talán már leírni sem érdemes, de ez sem tekinthető jobboldali magatartásnak.

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Szavazók sértegetése és becsmérlése

Nem törésvonal, de mindenképpen említésre érdemes fejleménye az elmúlt évtizednek az, ahogyan a baloldali, magukat demokratának mondó politikusok beszélnek a rájuk nem szavazó, őket bizalmukkal meg nem tisztelő szavazókról, különösképpen akkor, ha a Fidesz–KDNP szimpatizánsairól van szó. 2010 óta elindult ugyanis egy ellenzéki háziverseny, ahol a résztvevők egymásra licitálva próbálnak mindig eggyel nagyobbat belerúgni azokba, akik nem az ő „politikájukat” támogatják. Bangóné Borbély Ildikó patkányozása, Vágó István kétmillió Fidesz-szavazót kreténnek nevező Facebook-posztja vagy Niedermüller Péter rémisztő képződményekről szóló nyilatkozata mind kiváló példái annak, ahogyan a baloldali politikusok akár a nyilvánosság előtt is lenézik, becsmérlik és negatív jelzőkkel illetik az őket nem támogató szavazókat. Ebbe a háziversenybe nevezett be Márki-Zay Péter is, de már évekkel ezelőtt. Ő három évvel ezelőtt kimutatta a foga fehérjét ebben az értelemben is. Az akkori Békemenet résztvevőinek egy részét ugyanis „képzetlen vagy rendkívül beszűkült, a világról kevés információval rendelkező” emberekként írta le. De arról is beszélt később, hogy szerinte ha „egy vidéki városban a Fidesz összegyűjti a legjobb embereit, akkor valószínűleg egy keresztrejtvényt nem tudnának megfejteni”. A sor még hosszan folytatható, ilyen vagy ezekhez hasonló megnyilvánulásokból rengeteget össze lehetne gyűjteni. Jogosan merül fel az olvasóban ezek után a kérdés: miért mondja azt Márki-Zay, hogy jobboldali, és miért tesz úgy, mintha a Fideszre szavazóktól várna pluszvoksokat 2022-ben?

Provokatív kijelentések

Elsősorban azért, mert pontosan tudja, országos ismertsége, beágyazottsága messze elmarad a többi ellenzéki vagy kormánypárti első vonalbeli politikusétól. Márki-Zay tehát most azért is tesz sokszor vállalhatatlan, provokatív kijelentéseket – lásd: Jézus is baloldali volt –, hogy mindenkihez eljuthasson ezeknek köszönhetően. Negatív kampányt folytat, ellenségképet gyárt: a feles többséggel elgondolt jogállamellenes terveiről, a hatalom erőszak árán történő megszerzéséről nem is beszélve. De ez csak az ő politikájának vagy stratégiájának az egyik olvasata. Ehhez jön még az, hogy Márki-Zay Péter minden állítása ellenére nem viseli magán azokat a jegyeket, amelyek alapján őt jobboldali, nemzeti, polgári értékekben hívő, azok képviseletét felvállaló politikusként lehetne azonosítani. Sokkal közelebb áll a régi baloldali politikához, ezért is vált a baloldali politikai elit szerves részévé. Sanguis non fit aqua.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője

Korábban írtuk