Hirdetés

Következő műsorunkban a képernyőn csak sötét hátteret mutatunk, a téma kényessége miatt ugyanis senki sem vállalta az arcát. A hangot is eltorzítottuk, csak az éppen hozzászóló személy kódját (A, B, C) írjuk ki. A riporter is csak R-ként vállalta.

– Úgy érezzük – kezdi A, aki egy LMBTQ-szervezet nevében nyilatkozik –, hogy a szexuális kisebbségek jogai Magyarországon még nem felelnek meg az európai normáknak.

– De hiszen van felvonulás, szivárványos hónap és kóla, bejegyzett élettársi kapcsolat… – veti ellen D.

– Úgy véljük, törölni kell az alkotmányból a családdal és házassággal kapcsolatos kirekesztő részeket, és az egyneműek házasságát egyenrangúnak elismerni.

– Beleértve az örökbefogadást is – egészíti ki B.

– Ezek fontos diskurzusok – bólogat R. – Rengeteg előrelépés történt már ez ügyben, és újabb és újabb felvetések valósulnak meg.

– Így van, most a homoszexuális-házasság és az örökbefogadás van terítéken, és ha meggyőztük az embereket az igazunkról, továbbléphetünk – jelenti ki A.

– Én azt gondolom – veszi át a szót C –, hogy inkább az volna a kérdés, vajon az eltérő szexuális irányultságot megkövezéssel kell-e büntetni, mint Bruneiben, vagy csak szabadságvesztéssel, mint a viktoriánus Angliában.

– Ez egy érdekes megközelítés – hümmög D.

– Ez nem megközelítés, hanem felháborító! – kiált fel B. – Szélsőséges intolerancia, populizmus, fasizmus.

– Egyik barátom szerint le kellene vágni a micsodájukat, de ez valóban szélsőséges véleménynek tűnik. Ámbár egykor az is szélsőségesnek számított, aki 56-ot ellenforradalomnak nevezte.

– Én a megkövezést erősnek tartom – mérlegel D –, de tessék, győzzön meg, nyitott vagyok.

– Ez a diskurzus kezd rossz irányba fordulni – aggodalmaskodik R, és még jobban eltorzítja a hangját.

– Nem, nem – rázza a fejét C –, most indul a jó irányba.