A pekingi hatóságok hosszú időn keresztül akadályozták a tökéletes állapotban konzerválódott holttestek tudományos vizsgálatát, mert nem akartak érveket szolgáltatni a Hszincsiang legnyugatibb részén igen aktív ujgur muzulmán szeparatistáknak. Victor Mair, a Pennsylvaniai Egyetem kutatója és a tarimi múmiákról szóló könyv (Mummies of the Tarim Basin, Thames and Hudson, New York 2000) társszerzője végül megkapta a szükséges engedélyeket. Kutatásai megerősítették, hogy valószínűleg kelta eredetű populációk telepedtek le a bronzkorban, az i. e. II. évezredben, a későbbi selyemúton. A legmagasabb (majdnem kétméteres) és legjobb állapotban fennmaradt, ún. jingpani ember múmiáját 1995-ben fedezték fel, egy szőke és kék szemű férfihez tartozott, akinek arcát arany halotti maszkkal borították. A DNS-vizsgálatok egyébként azt is kimutatták, hogy az ujgurok – a kazakokhoz és a kirgizekhez hasonlóan – európai és ázsiai populációk nagyon régi keveredéséből származnak. (Forrás: AFP, 2005. április 19.)

2. Több mint 150, az i. e. 4800 és 4600 között épített templom nyomait fedezték fel egy olyan zónában, amely napjainkban Kelet-Németország, Ausztria, Csehország és Szlovákia területét alkotja. Ezeket a nagyméretű építményeket mintegy 2000 évvel korábban emelték, mint az egyiptomi piramisokat és a dél-angliai Stonehenge megalitközpontot. A kutatók, akik a feltárást végezték, három éven keresztül légi felvételeket tanulmányoztak, mielőtt elkezdték volna a földmunkákat. Kutatási eredményeik, amelyek már megingatták azt a régóta begyökeresedett gondolatot, miszerint a monumentális építészet előbb a Közel-Keleten, Mezopotámiában és Egyiptomban fejlődött ki, forradalmasíthatják a régi Európa eredetére vonatkozó ismereteinket. Ezeket a csaknem hétezer éves templomokat fából és földből építették, kilométeres földsánc és cölöpsor határolta őket. Érdekes, hogy ezeket a vallási komplexumokat csak néhány nemzedéken át használták, egy bizonyos idő után azonban elhagyták, a körülöttük ásott árkokat pedig betemették, és hogy a központi szakrális terület majdnem mindig egyforma nagyságú (egynegyed hektárnyi) volt. Az eddig feltárt kultuszhelyek közül a nickerni számít a legbonyolultabbnak, amely Drezda város határain belül található, és egy központi szakrális zónát, két paliszádot, három földhányást és négy árkot foglal magába. Az, amelyiket Eythrában tárták fel, Lipcse közelében, egy 25 hektáros területen fekszik, 200 nagy sorház maradványaival együtt. Ezt a nagyon régi kultúrát valószínűleg a történelmi Magyarország területéről, egészen pontosan a Vajdaságból és az Alföldről érkező populációk hozták létre, amelyek kb. 50 méteres hosszúságú közösségi házakban laktak. Gazdaságuk állattenyésztésen alapult, kő-, csont- és faszerszámokat készítettek, valamint geometriai ábrákkal díszített cserépedényeket, állati és emberi alakokról mintázott kerámiákat. Fontossága ellenére ez a kultúra alig néhány száz év múlva eltűnt, és az európaiak csupán a bronzkor közepén, vagyis 3000 évvel később kezdenek el újra ugyanilyen típusú csoportos építményeket emelni. (Forrás: The Independent, 2005. június 11.)

3. Az Egyesült Államok hadserege a kilencvenes években olyan kémiai anyagok kifejlesztésén ügyködött, amelyek alkalmasak lettek volna homoszexuális viselkedés kiváltására az ellenséges országok haderőinél. A leleplezést nyilvánosságra hozó The Sunshine Project (Napsütés terv) nem kormányzati szervezet szerint a teszteket az Ohio állambeli Wright Patterson-i légitámaszpont laboratóriumában végezték. Az inkriminált kémiai hatóanyagok „oly módon hatottak volna az emberi magatartásra, hogy azt az ellenséges egységek fegyelmezettsége és erkölcse sínylette volna meg”. Ugyanez a laboratórium azt is indítványozta, hogy az ellenséges állásokat olyan kémiai anyagokkal permetezzék be, amelyek képesek rovarokat, rágcsálókat vagy mérges kígyókat vonzani rájuk. A Pentagon elismerte, hogy efféle programok valóban léteztek, de időközben állítólag elvetették őket, a The Sunshine Project szerint viszont még 2000-ben és 2001-ben is napirenden voltak. (Forrás: Science News, 2005. január 18.)

4. Az elhízottság olyan méreteket öltött az Egyesült Államokban, hogy a szakemberek most arra számítanak, ez a tipikusan modernkori civilizációs tömegjelenség – történelme során először – az amerikai népesség élettartam-kilátásainak csökkenését fogja kiváltani. Jay Olshansky biodemográfus (Illinois-i Egyetem, Chicago) szerint egy négy-kilenc hónapos élettartam-csökkenés már most kimutatható, de számításba véve azt, hogy a fiatalok körében rohamosan növekszik a „veszélyeztetettség”, az évszázad közepére a csökkenés mértéke elérheti a kettő-öt évet. Jelenleg az amerikaiak csaknem kétharmada tekinthető túlsúlyosnak, közülük minden harmadik pedig elhízottnak. A szülőkorú nőknél az elhízottak aránya a hatvanas évek eleje óta mostanra a háromszorosára (9 százalékról 29-re) nőtt. Immáron azonban az elhízottság nem az USA kizárólagos monopóliuma. Az illetékes nemzetközi szervezet (International Obesity Task Force) utolsó beszámolója szerint hét európai országban (Németország, Görögország, Csehország, Szlovákia, Finnország, Málta és Ciprus) az amerikaihoz hasonló elhízottsági rátát regisztrálnak. Görögországban például a nők 38 százaléka elhízott, Olaszországban, Spanyolországban és Portugáliában a 7-11 éves gyerekek egyharmadát érinti a probléma, és még az eddig viszonylag „rezisztensnek” mutatkozó franciák körében is folyamatosan növekszik a túlsúlyosok aránya. Összességében úgy vélik, hogy az Európai Unióban 200 millió felnőttnek és 103 millió gyermeknek vannak – többé-kevésbé súlyos – súlyproblémái, ez utóbbiak száma évente négyszázezerrel növekszik. A jelenség lényegi oka a zsiradékokban bővelkedő „gyorséttermi típusú” táplálékfogyasztás megállíthatatlannak tűnő térnyerésében keresendő. (Forrás: Nature, 2005. március 17; Associated Press, 2005. március 28.)

Gazdag István