A csoport „führereként” hétéves börtönnel honorált Erik Bonite (Éli Boanitov) bevallotta, hogy megünnepelték Adolf Hitler születésnapját, és a ceremónia során megesküdtek rá, hogy „az utolsó csepp vérükig védelmezik a fehér fajt”. A 2007. szeptemberi letartóztatásuk idején 16-21 éves fiatalok kapcsolatban álltak orosz neonáci csoportokkal. A házkutatások során náci egyenruhák, Hitler arcképei és robbanószerek is előkerültek, meg egy videókazetta, amelynek tanúsága szerint az elítéltek arra kényszerítettek egy drogos zsidót, hogy térdeljen le és „kérjen bocsánatot az orosz néptől amiatt, hogy zsidó és drogos”.

„Egyes családtagjaik zsidók, de vallásos szempontból egyiküket sem lehet annak tekinteni”, mondta a tényeket „relativizálva” Révital Álmog, a nyomozást vezető rendőr, arra célozva, hogy a zsidóság csak anyai ágon öröklődik át. Ezek a fiatalok a „visszatérés törvénye” (álijá) értelmében jöhettek Izraelbe, amely lehetővé teszi valamennyi zsidó számára az Izraelbe történő bevándorlást, és az exszovjet köztársaságok állampolgárai esetében ezt a lehetőséget kiterjesztették a nem zsidó házastársakra is, valamint azokra, akiknek az egyik nagyszülőjük zsidó. A vallásos zsidók azonban csak azt tartják zsidónak, aki zsidó anyától született, vagy akit egy ortodox rabbi térített meg. Hivatalos izraeli statisztikák szerint a kilencvenes évek óta az egykori Szovjetunióból érkezett mintegy 1,2 millió bevándorló közül minden negyedik nem zsidó.

Ez az eset azonban távolról sem tekinthető egyedinek. 2005-ben már elítéltek egy katonát, aki „A fehér izraeliek egysége” néven létrehozta Izrael első neonáci honlapját, állítólag olyanok közösségét képviselve, akik „büszkék magukra, és belebetegszenek, hogy korcsok közt élnek”. Zalman Gilichenski szerint évente legalább 500 antiszemita incidens történik a zsidó államban, több tucatnyi antiszemita él csaknem mindegyik izraeli városban, és a neonácik száma is több százra tehető. Az izraeli antiszemita cselekedetek áldozatait segítő Dmir központ tisztségviselője azt állítja, hogy az antiszemitizmust világszerte ostorozó izraeli hatóságokat zavarja ez a probléma, amelyet szándékosan elbagatellizálnak. „Ily módon Izrael meg akarja őrizni az antiszemitizmus és a neonácik elleni menedék imázsát. A hatóságok nem akarják nyilvánosságra hozni a legkisebb incidenst sem, amely árthatna ennek a képnek”, magyarázza.

Mivel az izraeli zsidó társadalomban érezhetően teret nyernek a szélsőséges eszmék, mindenekelőtt a „palesztinkérdés” (végső) megoldása tekintetében, a február 10-i választásokra készülődő pártok egyre radikálisabb retorikával élve keresik a választók kegyeit. Mindez a Likud malmára hajthatja a vizet ahhoz, hogy ismét a jobboldal vezető erejévé váljon.

Ebbéli erőfeszítéseiben számíthat néhány korábbi prominensére is, akik időközben vagy elhagyták a pártot, vagy magának a politikának fordítottak hátat – legalábbis ideiglenesen. Egyikük az a Móse Jálon volt vezérkari főnök, akit az emberi jogvédő szervezetek világszerte háborús bűnösnek tartanak palesztin civilek százainak lemészárlásában játszott szerepe miatt, és a letartóztatás kockázata miatt néhány nyugat-európai országba nem tanácsos belépnie sem. Ahogy egy vérbeli héjához illik, Jálon az Irán elleni légi csapás egyik fő propagandistája, a ciszjordániai zsidó gyarmatosítás egyik legelszántabb híve, aki egy ausztrál napilapnak nyilatkozva Ahmadinedzsád iráni elnök likvidálását is a lehetséges opciók közé sorolta.

A legveszélyesebb – a Likud által, úgy tűnik, mégis tárt karokkal fogadott – szélsőségesnek azonban Móse Feiglin számít, akit egyes izraeli értelmiségiek jobbára csak az izraeli politika Hitlereként aposztrofálnak. Nyilván azért, mert ugyanazt a politikát tartja célravezetőnek Izraelben a palesztinokkal szemben, mint amelyet az egykori német kancellár folytatott Európában a zsidókkal szemben. Feiglin a „zsidó vezérszerep” (manhigut Jedhudit) eszméjének híve, amelynek értelmében Izraelnek négy intézkedést kellene hoznia, hogy egyszer s mindenkorra megoldja az arab–zsidó konfliktust. Eszerint minden eszközzel kivándorlásra kell kényszerítenie az arabokat Izraelből, katonai kormányzás alá kell helyeznie a megszállt területek nem zsidó lakosságát, így kényszerítve őket is távozásra, fokoznia kell a megszállt területek elzsidósítását, beleértve a keresztény és mozlim szent helyek lerombolását is, és végül meg kell akasztania a békefolyamatot, mint amely összeegyeztethetetlen a Tóra és a Talmud előírásaival. Feiglin totális háborút hirdet az iszlám ellen, akárcsak a bolsevizmus ellen egykor Hitler, akinek a korra és a helyre adaptált, „elzsidósított” eszméi a jelek szerint másodvirágzásukat élik Izraelben – ahogyan Bonite és Feiglin példája bizonyítja, „kicsiben” és „nagyban” egyaránt. Más kérdés, hogy amiért az előbbit elítélik, ugyanazért az utóbbit hozsannázzák.