Van a régi vicc, amikor megy szembe a forgalommal az autós, és fel van háborodva, meg hadonászik az öklével, hogy itt mindenki megbolondult. Ez az ember érzése az ellenzéki politikusok, újságírók, közszereplők mondatait, viselkedését és gondolkodását elnézve, de igazából ez a forgalommal való szembemenetel a jellemzője az egész liberális és baloldali világfelfogásnak. A ballib politikusok az emberek akaratával mennek szembe, a ballib szemléletmód és létfilozófia magával a létezéssel.

Hirdetés

Karafiáth Orsolya nyilatkozza a Körkép.sk portálnak: „Pozsonyban jobban érzem magam, mint Magyarországon. Itt nem sértegetnek és nem támadnak rám az utcán.” „Bárhol külföldön jobban érzem magam. Számomra megkönnyebbülés, ha senki nem ismer fel és nem sérteget.” Majd elkezdi magyarázni, hogy „az a gyűlölködés és negativizmus, ami általánosan jellemez minket, nem az utóbbi tíz év eredménye”, hanem ilyen a történelmünk, mi ilyenek vagyunk, magyarok, rosszak, csúnyák, gonoszak. És látszik, hogy nem érti.

Kedves Orsolya! Kint azért nem sértegetnek, mert kint nem mondod azt, hogy az ország, amiben élsz, az borzalmas, és borzalmasak az emberek és a történelmük. Ébresztő! Nem az összes autós hülye, hanem te mész rossz irányba, és még ordítva dudálsz is. Ha kint mondanád az ottaniakra, ők se szeretnének, erre mérget vehetsz.

De ugyanez a jelenség mutatkozik meg a Niedermüller-féle történetben is. Egy európai fehér férfi azt hangoztatja, hogy az európai fehér férfiak (és nők) torz képződmények. És utána hatalmasra tágult pupillákkal bámul: hogy lehet, hogy az európai, fehér, keresztény férfiak (és nők) fel vannak háborodva, és nem szeretik őt. És azt sem érti, hogy az emberek általában hozzájuk hasonlókkal alapítanának családot, és annak örülnek, ha a gyermekük hasonlít rájuk. Ezt akarja a mocsári nünüke, a tarajos sül, az aranyhörcsög és az európai fehér heteró keresztények is. Mert ez az élet törvénye. Aki ezzel szembemegy, az vagy mentális károsult, vagy a saját kultúrája árulója.