Lovas István nyílt levelei

George W. Bush az Egyesült Államok elnöke Tisztelt Elnök Úr! Mint kiderült, az amerikai elnökök közül eddig önnek van a második legalacsonyabb intelligenciahányadosa. Ez azonban talán nem akadályozza meg önt abban, hogy megértse ezt a levelet. Amelynek célja, hogy a világot és így az ön országát egyszer és mindenkorra megmentse a nemzetközi terrorcselekményektôl és az ön legújabb agyszüleményétôl, az „iszlám fasizmustól”. Tudom, hogy ön szerint a világon mindennek szabad az okát keresni, kivéve az „iszlám fasiszta” terrorizmusnak, de ön nekem nem szabadhatja meg, hogyan is gondolkodjam. A gondolkodást legfeljebb a budapesti koalíciónak és annak holdudvarának tilthatja meg, amely egyébként a terrorizmus okáról önként is hajlandó nem gondolkodni.

2001. szeptember 11. óta öt év telt el. Az Egyesült Államok hatalmas összegeket költött a „terror elleni háborúra”. Ennek eredményeként a legrangosabb nemzetközi felmérések szerint is országának presztízse példátlan mélyre süllyedt. Ami magában véve is igen veszélyes jelenség, hiszen a terroristáknak sokkal könnyebb akár az Egyesült Államoknak, akár Washington leghûbb szövetségeseinek is „odacsapni”, mint egy olyan országnak, amelyet becsülnek. Az önök információja szerint a terrortámadásokat végrehajtó géprablók szinte kivétel nélkül szaúd-arábiai állampolgárok voltak. Érthetetlen, hogy erre válaszul akkor miért Irakot támadták meg. Azzal a hazug indokkal, hogy Szaddám Huszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak, amelyek azonnali és súlyos veszélyt jelentenek a világ országaira és hogy az iraki diktátornak kapcsolata van az Amerika ellen végrehajtott merényletek szerzôjével és kivitelezôjével, az Oszama bin Laden által vezetett al-Kaidával. Azt is hozzátették még, hogy Irakban diktatúra van. Mint kiderült, indokaik hazugok voltak. Irakban a mai napig nem találtak tömegpusztító fegyvereket, valamint egyetlen olyan iratot vagy másfajta bizonyítékot, amely bizonyította volna Bagdad és az al-Kaida kapcsolatát. Az Irakban az önök által vezetett háború eddig iszonyatos emberi és anyagi áldozatokkal járt. A legóvatosabb becslések szerint is legalább százezer ember halt meg, és az eddig az ottani háborúra költött összegekbôl a föld valamennyi szegény országa adósságát az utolsó fillérig ki tudták volna fizetni. Irak ugyanakkor a terroristák toborzó- és gyakorlóhelye lett. Miközben az országban szektás polgárháború dúl. Az emberek ma – ugyancsak a legelismertebb amerikai közvélemény-kutatók felmérése szerint – kevésbé érzik magukat biztonságban és kevésbé érzik magukat jól (!), mint Szaddám Huszein diktatúrája idején. Naponta vagy száz embert ölnek meg, és a lakosság folyamatos energiaellátását mind a mai napig nem tudják biztosítani. Ön arról se beszéljen, hogy Irakban demokrácia lenne. Egy amerikai bábkormány irányítja az országot, miközben nem engedik meg, hogy a valódi hírek eljussanak az iraki polgárokhoz és a világba arról, hogy valójában mi is történik ott. Nem véletlen, hogy önök nem egy arab médiumot betiltottak – egyiküket le is bombázták. A megölt tudósítóknak pedig se szeri, se száma. Azzal az érvvel pedig a világ gondolkodó része nem tud mit kezdeni, hogy Irakot tulajdonképpen azért is jó volt „felszabadítani” (a háború indokaiból már csak ezt hangoztatják), mert ott diktatúra volt. Nem magyarázná el akkor, hogy miért nem támadják meg Szaúd-Arábiát, Kubát, Észak-Koreát vagy netán Kazahsztánt, sôt Kínát ugyanezen okból? Hiszen szaúdiak voltak a géprablók és szaúd-arábiai az az Oszama bin Laden is, akinek az elfogását önök garantálták, beleértve az annak idején a Népszabadságnak nyilatkozó „nagy” szakértô, Charles Gatit. Hiába a vérdíj, hiába a csúcstechnológiás lehallgatóállomások, hiába a kémek, önök Oszama bin Laden elfogásában is kudarcot vallottak. De menjünk tovább. Önök megtámadták még Afganisztánt is, ahol megdöntötték a középkort idézô tálib rendszert. A tálibok nem voltak népszerûek ebben a mérhetetlenül sokat szenvedett országban. Ôk voltak, akik nem engedték tanulni a nôket és ôk voltak, akik felrobbantották a csodálatos bamjani, kôsziklába vágott óriás Buddha-szobrot. De mi történik ott ma, annyi év után? Afganisztán lakossága egyre inkább nosztalgiával fordul régi elnyomói felé, akik legalább rendet tartottak. Alattuk nem volt korrupció és nem termesztettek hasist, amelynek gyártása és exportja most, az önök bohóca, Hamid Karzai afganisztáni vezetô uralma alatt virágzik. Ami különösen furcsa, hiszen önöket állítólag nagyon zavarja a kábítószer termesztése és pontosan ez az oka annak, hogy hatalmas pénzekkel – 1,3 milliárd dollárral – támogatják a kolumbiai Uribe elnököt és a kolumbiai kokaintermesztés megszüntetését. Tony Blair brit miniszterelnök, az ön egyik legfôbb szövetségese annak idején azzal a nyilvánosan tett ígérettel csatlakozott az ön által vezetett iraki háborúhoz, hogy azt követôen létrehozza az önálló palesztin államot, mert tudta: az arab világban a palesztinok iszonyatos szenvedése és elnyomása a Nyugat elleni terrorizmus fô oka. Blair azonban eredeti ígéretét „elfelejtette”. Sôt: olyannyira elfelejtette, hogy ölbe tett kézzel, mondhatnám, kajánul nézte, amint egy országot, Libanont az annak déli részét húsz éven át megszállva tartó Izrael szétrombolta, megölve gyerekeket, nôket és öregeket is. Mellékesen pedig beszennyezte a fél Földközi-tengert a szétbombázott part menti tartályokból kiömlött kôolajjal. De akkor én most elmondom önnek, hogy miként lehetne egy csapásra megszüntetnie a nemzetközi terrorizmust. Amihez másra nem lenne szüksége, mint hogy egy arab teázóban elbeszélgetne néhány vendéggel. Az „arab utca embereivel”. Ôk elmondanák azt, hogy Oszama bin Laden, az al-Kaida és a többi ellenálló szervezet (ôk ezt a szót használják, hiszen, mint a Hezbollah is, e szervezetek a megszállók ellen jöttek létre) egyáltalában nem azért támadták meg az Egyesült Államokat, mert oly „irigyek” lennének Amerika gazdagságára és szabadságára. Ahogyan Bin Laden is nyilvánosan kijelentette: „Ha ez így lenne, miért nem támadom meg Svédországot?”. Nem. A terroristák azért hajtanak végre terrorcselekményeket, mert a megszállók ellen más fegyverük nincs. Nincsenek robotrepülôgépeik, vadászgépeik, háromezer kilós bombáik, precíziós, lézervezérelt rakétáik, tankjaik, amelyekkel például elpusztíthatják a szögesdróttal körbe vett Gázai-övezet víz- és áramellátó rendszerét. A terrorizmus maradt az egyetlen eszközük. Hiszen úgy érzik, a Nyugat a „demokrácia értékeit” nekik csak „viccbôl” mondja, és amikor valóban tisztességes, demokratikus úton a palesztinok kormányt választanak, akkor azt – a Hamasz-kormányról van szó – Amerika, majd amerikai és izraeli nyomásra az Európai Unió „terroristának” nyilvánítják, bojkott alá veszik és a demokratikusan választó népet kiéheztetik. De ugyanez történt meg 1990-ben Algériában, amikor a Nyugatnak nem tetszett az ottani választási eredmény. Arról a Nyugatról van szó, amely kitûnô kapcsolatokat tart fenn azzal a Szaúd-Arábiával, ahol az emberi jogok annyira vannak jelen, mint a Gyurcsány-kormányban a haza szeretete. (Ha elfelejtette volna: Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök, aki annak a pártnak az élén áll, amelynek a jogelôdje Magyarországra behívta a szovjet csapatokat az 1956-os szabadságharc vérbe fojtására, és akivel ön fél évvel e forradalom évfordulója elôtt együtt emlékezett – „ünnepelt”, írná a balliberális sajtó – Budapesten.) Most pedig rátérek a lényegre. A nemzetközi „iszlám fasiszta” terrort (mondja, az IRA „keresztény fasiszta” terrorszervezet volt?) ön hetek alatt meg tudná szüntetni. Elsô lépésként vonja ki csapatait Irakból és Afganisztánból. Hagyja az ottaniakra, hogy eldöntsék saját akaratukból, kik kormányozzák ôket. Irak jobban elboldogul majd olajának jövedelmébôl, mintha az önök katonai jelenléte mellett robbantgatnák fel az olajat szállító vezetékeket, míg Afganisztán majd valahogyan kivakarja magát a hasisból származó pénzbôl. Mert ha a megszállt Afganisztánban nem zavarja önöket a hasistermelés, akkor ne zavarja önöket egy megszállás nélküli ország máktermelése. Ez utóbbi kijelentést nyugodtan értékelheti éppoly cinikusnak, mint amilyen cinikusan ön emlegette Irak megtámadásakor Huszein tömegpusztító fegyvereinek bizonyított voltát. Második lépésként pedig azonnal teremtse meg a független palesztin államot és szerezzen végre érvényt az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-én hozott, 242. számú határozatának, amely követeli, hogy az izraeli csapatok vonuljanak vissza az 1967-es háborúban megszállt valamennyi területrôl. Ha ön hajlandó más országok esetében háborúba menni azért, mert a BT egy-egy, önnek tetszô határozatának nem tesznek eleget, akkor ne tegyen kivételt éppen ezzel, az arab világban a legfontosabbnak tartott ENSZ-határozattal. Mivel az Egyesült Államok kormánya évente több mint 3 milliárd dollárral támogatja Izraelt és látja el a haditechnika legújabb vívmányaival, ad számára politikai támogatást, akár ártatlan gyerekek és polgárok meggyilkolásához is, önnek a hatalmába állna mindezt beszüntetnie és követelni a megszállt területek azonnali felszabadítását. Azzal ne érveljen privátim, hogy az Izrael-lobbi nyomására nem teheti, hiszen önt az amerikai alkotmány értelmében harmadszor nem lehet megválasztani, tehát ön a maga ura. Harmadik lépésként pedig szüntesse meg az arab diktatúrák anyagi támogatását. Elsôsorban Jordániára és Egyiptomra gondolok. Hogyan képzeli el, hogy az arab világ nem tekinti kettôs mércének egyrészt a demokratikus értékek melletti washingtoni retorikát, másrészt pedig a legrondább diktatórikus arab rezsimek támogatását csak azért, mert azok Amerika- és Izrael-barátok? Ha ezt a három lépést megteszi, teljes mértékben kihúzza a terroristák lába alól az ideológiai talajt és semmire nem tudnak hivatkozni toborzásuknál vagy támadásaik kivitelezésénél. Vagyis ön a terrorizmus elleni háborút megnyeri és ugyanakkor visszanyeri a világ rokonszenvét is. Kivéve persze a magyar jobboldalét mindaddig, ameddig ’56 vérbefojtóinak jogutód pártja vezetôivel barátkozik azok helyett, akiket Washington évtizedeken át – felhasználva a Szabad Európa Rádiót is – támogatott, tehát azok helyett, akik az MSZMP diktatúráját éppen olyan undorral viselték el, mint azok, akiknek ma kell elviselniük az Önök és szövetségeseik megszállását, illetôleg diktatúráját. Érti?

Varga Mihály és Szijjártó Péter A Fidesz alelnöke és a Fidesz szóvivôje Tisztelt Uraim! A Magyar Nemzet szeptember 11-i számában Radikálisabb Fideszt akar az értelmiség címen megjelent cikkben pontosan annak ellenkezôjét olvashatják, mint amit önök tesznek. Önök azt ajánlják, hogy Gyurcsány miniszterelnök ellen tiltakozók ne fütyüljenek, hanem „méltóságteljesen, csendben fordítsanak hátat neki”. Mondanának a világon egyetlen olyan országot, ahol az ellenzék a kormány ellen tiltakozókat arra kéri, hogy ne fütyüljék ki a nekik nem tetszô kormányt, amely egyébként szó szerint tönkre tette az ország gazdaságát? Ugyanakkor önök miért nem tiltakoznak egy szóval sem az ellen, hogy – mint legutóbb Kaposvárott (lásd szintén az MN szeptember 11-i számát) – a rendôrök brutálisan földre tepertek és megbilincseltek egy férfit, mert tiltakozott Gyurcsány rendezvényének fideszes hallgatósága rendôri rögzítése ellen? Orbán Viktor a választási vereség után nyilvános védelmet ígért azoknak, akiket a Fidesz támogatása miatt ér jogsérelem. Ennyit ért ez az ígéret is? Nem lenne ideje totálisan átértékelni magatartásukat és végre nem a médiától rettegniük, hanem férfiként viselkedniük, valamint választóik érdekeit képviselniük?