Emlékszünk? Az elsô CD-n egy eltorzított férfihang beígérte, hogy lángba borítják Budapestet… Csak nevettünk rajta: Oszama bin Laden magyar hangja… És tessék, a Szabadság tér hétfô éjjel lángolt. A második CD-n Gyurcsány Ferenc obszcén szövege volt hallható… És az emberek dühükben kitódultak az utcára. Gyurcsány Ferenc felébresztette Magyarországot. Az ötvenhatos minta: véres lázadást provokálni – ’56-ban a tömegbe lôttek -, aztán leverni és likvidálni az ellenfeleket, és stabilizálni a status quót. Egyúttal rámutatni a szélsôjobboldali veszedelemre. E célból valaki most egy május végi bizalmas beszédbôl ügyesen kiemelt részleteket juttatott el futárszolgálattal a megfelelôen kiválasztott és vélhetôen fel is készített sajtóorgánumokhoz. Elsô helyen a cinkos Magyar Rádióhoz. Amikor a közzétételt követô órákban a közfelháborodás az egekig szökött, feltették Gyurcsány internetes naplójára a teljes szöveget. Ebbôl kiderült, hogy a nép palira van véve, mert bár Gyurcsány valóban úgy beszél a felvételen, mint egy mocskos szájú büdös proli, igazából arról szónokol, hogy mennyire szeretné megmenteni ezt a kurva hazát (tartalmi idézet). A terv az lehetett, hogy ezzel a trükkel csalják csapdába a provokációtól feldühödött és utcára vonuló polgárokat, ugyanis a többség nem elemezgeti a teljes szöveget, s mire megtenné, már késô lesz… A leghangosabb csoportokat ugyanis rombolásba ugrasztották, amit a rendôrség nem is akart megakadályozni. Lapzártakor a kalapos madám, a prolivá fogadott Dávid Ibolya és a gyöngytyúk hangú démon már fel is szólította Orbán Viktort, hogy vonja vissza hadait. A cél tehát ez volt, hogy a média segítségével Orbánékra zúdítsák a népharagot, ami a jobboldal emelkedô népszerûségét visszafordítja. Tarlós István népszerûsége például a botrány elôtt már egy százalékkal meghaladta Demszky Gáborét. Országszerte zuhant a baloldal. Küszöbön állt a nagy diadal… Egyszerre két történet zajlik. Fedett ügynökök – szívesen leírnám a nevüket, de aki figyeli az eseményeket, magától is rájön, kik azok – hétfôn este az arra kapható embereket egy pokoli tombolásba rángatták bele. Úgy bukkantak föl a dühös, de békés polgári tüntetôk között, mint a poloskák. Forgolódtak, hangoskodtak, nyomakodtak. Foglaljuk el a televíziót, bontsuk le a szovjet emlékmûvet, roham, terror, támadás, lángoló autók, törés és zúzás. Nem, ezek nem polgárok és nem jobboldaliak. Ezek fizetett bunkók. Más a polgárok története. Ôk azért tüntetnek, hogy eloltsák a mások által gyújtott tüzet. A szelídek útját követik. Esôben is kitartva állnak ki azért, hogy Gyurcsány és a kommunista bûnszövetkezet ne háborgassa tovább az alkotmányosságot. Azt akarják, hogy a köztársasági elnök végre vegye észre a válságot és írjon ki új választásokat, mert a csôd elviselhetetlenné vált. Az ötvenhatos minta csapdájába került Budapest. Hogy kitörhessen belôle, ismét a hôsök útjára kell lépnie. Vajon mi lesz? Elindulunk-e, mint akkor, vagy visszafordulunk? A Gyurcsány-monológ által kiváltott felháborodás átszakította a Kádár-rendszerbôl örökölt kollektív gyávaság falát. Az emberek elindultak. És gyanútlanul belesétáltak az agresszivitás csapdájába. Heveskedô tüntetôk rohamozták meg a televíziót. Mit akartak? Miféle petíciót felolvasni? Kinek a nevében? Autókat gyújtottak fel, és ugráltak a vízágyú sugara elôl. Lesz mirôl beszámolni a balliberális médiában. Pedig a nép szép volt és fenséges, amikor megjelent a Parlament elôtt. Szépsége abból fakadt, hogy az emberek lelkérôl a felháborodás lepattantotta a félelem láthatatlan bilincsét. E sorok írásakor, kedden hajnalban, a csatazaj alig hogy elült, még nem tudhatta a krónikás, mi lesz aznap és a rákövetkezô napokon, de nem is kellett tudnia, mert az már ott van mindannyiunk lelkébe írva: a hazugság csapdájából ismét ki kell törni. Gyurcsánynak és a vörös bûnszövetkezetnek mennie kell. Így nem játszhat senki egy nemzet lelkével. Nagy és békés tüntetés kell. Olyan, amelyik nem ér véget addig, amíg a hazugságot végleg el nem ûztük. Ötvenhat is elhozta, bár csak néhány önfeledt napra a béke varázsos csöndjét. A roham most is megvolt, seb is fakadt, vér is csordult. A hazugság leleplezôdött, de a hazugok még itt vannak. Indulnunk kell.