Hirdetés

Minden kultúra a saját szentjeit és vértanúit látja. A saját spiritualitását követi. A sziú nem azt mondja, hogy Thor és Odin dicsőségére üríti a poharát, hanem a pipafüst mellé a Nagy Manitu nevét említi.

Ha a Gretára nézek, szörnyű érzés fog el. Azt érzem, hogy ott a képernyőn egy szegény, szerencsétlen, bántalmazott – és súlyosan agymosott – gyerek látható. És eszembe jutnak régi történelmi korok megszállottjai. Az oszlopszentek, a flagellánsok és más, magukat hasonló módon sanyargatók.

Egyik szörnyűbb, mint a másik. De ezeknek jelentős része felnőttkorban szánta rá magát az önsanyargatásra. Ő meg még csak egy kiskorú.

Minden gyerek azt mondja vissza, amit a felnőttektől, a szüleitől hall. Ha a kis Zsófi retteg a zsákos embertől, akkor azért retteg, mert a hülye szülei ezzel ijesztgették. Ha valaki a krampusztól fél, akkor meg azért. Magától a szó eszébe sem jutna soha, nem is ismerné, a zsákos ember tevékenységi köre pedig teljes mértékben ismeretlen lenne előtte. Lehet, így is ismeretlen, de mégis fél tőle. Holott valószínű, még zsákot se látott soha.

Fürge Bika attól retteg, hogy az örök vadászmezőkön szolgája lesz ellenségének, az apacs törzsfőnöknek. Greta attól, hogy beüt a klímakatasztrófa. Mennyi esély van rá, hogy saját magától nekiállt a klímával foglalkozó adatokat és grafikonokat nézegetni, és előfizetett egy tudományos folyóiratra?

Ez a szegény Greta igazság szerint egy bántalmazott gyerek. Olyan, mint amikor az alkoholista szülő veri a gyerekét. Csak a pofon és a kék-zöld folt szabad szemmel is látható. Ez pedig nem. Őt direkt nem nevelik túlélésre, jövőbe vetett bizalomra, hanem hagyják szorongani, rettegni a világvége-látomásai közt.

Ha ennek vége lesz, és a média ejti őt, hogy fog ismerkedni? Ki akar vele? Ott lesz rajta a stigma, mint a flagellánsokon a korbácsnyom.

Engedjék már el! A gyerekkorát már elvették. Legalább a felnőttkorát hadd kapja vissza.