Az október 7-i Hamász-terrortámadás képsorai megrázták az egész művelt világot: az öncélú, bestiális brutalitás olyan mértéket öltött, amelyet a második világháború óta nem láttunk. Kivételt a nyugati nagyvárosok jelentettek, ahol a no-go zónákban migránstömegek ünnepelték a terrort. Az október 9-én, az Alapjogokért Központ szervezésében megtartott Nemzetközi Pro-Izrael Konferencián (International Pro-Israel Summit) Várhelyi Olivér bővítéspolitikáért felelős magyar biztos személyesen is megerősítette azt az X-en tett bejelentését, hogy az Európai Bizottság felfüggeszti a palesztinoknak szánt kifizetéseket, és felülvizsgálja a támogatásokat.

Hirdetés

Alig pár óra múlva Várhelyi egyedüli bűnbakként került szégyenpadra, miközben az EU – a migrációval leginkább érintett tagállamok nyomására – tagadta, hogy bármiféle felfüggesztésről szó volna. Erre egyébként jogalapja sem lett volna a magyarázkodás szerint: úgy tűnik, ez a bánásmód csak nekünk, békepárti magyaroknak jár.

A Várhelyi által személyesen is megtett bejelentést hatalmas taps fogadta a konferencián jelen lévők között. Ez a döntés nem állásfoglalás az izraeli–palesztin konfliktusban, hanem teljesen észszerű alapokon áll: a terrorizmus finanszírozása szigorúan tilos, pláne olyan szervezet esetén, amely válogatás nélkül gyilkol arab és zsidó civileket egyaránt. Ráadásul a Hamász nyilvánvalóvá tette azt is, hogy a célja nem a palesztin állam, hanem egy globális iszlám kalifátus létrehozása, a kereszténység és a zsidóság teljes elpusztítása. Az állítás, hogy ezek a pénzek nem az iszlamista szélsőségesekhez kerülnek, hanem a „mérsékeltebb” Fatahhoz, elég gyenge lábakon áll.

Ugyanis azt láthatjuk, hogy az állítólagos erőteljes ellenőrzés ellenére az uniós pénzek számolatlanul jutnak a terroristákhoz is. Például olyan NGO-knak, amelyeket Izrael már terrorszervezetnek nyilvánított. Erre válaszul Brüsszel 2021-ben felfüggesztette támogatásukat, majd 2022-ben újrakezdte, mivel állítólag nem találtak bizonyítékot terroristakötődésükre. Olyan gázai vízvezeték építését is európai adófizetők finanszírozták, amelyből aztán a Hamász házilag barkácsolt rakétákat készített.

De a leginkább arcpirító, hogy az Erasmus-diákcsereprogramnak a Gázai Iszlám Egyetem is részese; 1,7 millió eurót kapott. Ez az egyetem a Hamász terrorszervezet fellegvára, ahol igazi „dzsihadista képzés” folyik: a hitetlenek elleni szent háborút dicsőítik, a fiatalságot is ebben a szellemben nevelik. Ugyanebből az Erasmus-programból zárta ki a legtöbb magyar egyetemet önkényesen Brüsszel, mert véleménye szerint az alapítványi fenntartás miatt sérül az intézmények függetlensége, politikai befolyás alá kerülnek. Úgy tűnik, ez csak akkor probléma, ha a magyar kormányhoz közeli személyek tagjai a kuratóriumnak, ártatlan civileket gyilkoló terroristák esetén nem merül fel aggály.

Alighogy Várhelyi megtette a bejelentését, máris elindult a nyugati tagállamok ellentétes irányú diplomáciai offenzívája. A luxemburgi, a belga, a spanyol és az ír kormány mind támadta a bejelentést, és most hirtelen nagyon lényegessé vált az, hogy az Európai Bizottságnak mire van hatásköre és mire nincs. Amikor a tagállamok mozgásterének csökkentése, a lopakodó hatáskörelvonás van terítéken, ugyanezen kormányok mind mélyen hallgatnak. Sietve csatlakozott az óbégatók kórusához az európai intézményrendszer több tagja, így Charles Michel, az Európai Tanács elnöke, valamint Josep Borrell kül- és biztonságpolitikai főképviselő is, de még az ENSZ főtitkára is nagy buzgalommal járt közbe a döntés ellen.

Hamarosan vissza is vonták a bejelentett intézkedést. Fontos megjegyezni, hogy a Várhelyi által közölt forrásleállítás csak a fejlesztési pénzeket érintette volna, a humanitárius segélyeket nem, hiszen ezek nem is az ő portfóliója alá tartoznak. Egy újra háborús övezetté váló térségben segíteni kell az ártatlan civileket, főleg ilyen közel Európa külső határaihoz, hiszen egy nagy közel-keleti fegyveres konfliktus újabb menekülthullámmal fenyeget. Pláne olyan helyzetben, ahol a Hamász élő pajzsként használja a gázai civileket az izraeli hadsereg ellen.

A felülvizsgált döntésért a politikai felelősséget teljes egészében Várhelyire tolta az Európai Bizottság, azt állítva, hogy senkivel sem egyeztetett, Ursula von der Leyen sem tudott róla. Ennek némileg ellentmond, hogy Eric Mamer, a bizottság szóvivője a bejelentés után röviddel belső fórumokon megerősítette annak valóságtartalmát. Ahogy arra is utalnak források, hogy személyesen az Európai Bizottság elnöke is rábólintott a tervezetre, de aztán a tagállami ellenállás miatt visszatáncolt, és a kármentés részeként Várhelyit tette meg bűnbaknak. A valószínűleg újrázni kívánó Von der Leyennek most legkevésbé sem hiányzik egy személyét érintő botrány, amely megingatná a nyugati tagállamok liberális elitjének beléje vetett bizalmát. Így hát aztán hagyta, hogy a döntést Várhelyi jelentse be, majd egy nem túl elegáns lépéssel rá hárította annak minden felelősségét.

Bár Németország és Ausztria nemzeti hatáskörben felfüggesztette saját kifizetéseit az érintett régióban, így is elég nagy átfedést láthatunk a döntés ellen tiltakozók és a legtöbb migránst befogadó országok között. Mivel a számolatlanul beáramló, döntő többségében muszlim vallású migránstömeg alapvetően a palesztinokat támogatja, és magával hozza sokszor erőteljes radikalizmusát is, így a nyugati kormányok is egyre-másra tesznek engedményeket és gesztusokat ennek a dinamikusan növekvő és aktív választói rétegnek. Ráadásul ez a csoport nemcsak a klasszikus módon szavaz, hanem az öklével is: alig pár hónapja borították az összes francia nagyvárost lángba saját sérelmeik miatt, de az általuk elkövetett terrorcselekedetekre is bőven akad már szomorú példa. Így aztán a nyugati liberálisokat nemcsak a haszonlesés, de a félelem is mozgathatja abban, hogy minél jobban kiszolgálják az igényeiket.

Ez odavezet azonban, hogy míg az antiszemitizmussal rendszeresen megvádolt Magyarországon zéró tolerancia van érvényben a zsidógyűlölettel szemben, addig Nyugaton egyre kevésbé mernek fellépni az ilyen viselkedés ellen. A nyugati országokból évről évre egyre több zsidó vándorol el, mivel saját életüket féltik az agresszív muszlim migránsoktól. Eközben idehaza kulturális reneszánszát éli a zsidóság, akiknek nemcsak helyet, de otthont is biztosítunk.

Fontos még az ügy kapcsán arra is rámutatni, hogy Magyarország lassan egy éve nem jut hozzá semmilyen neki járó uniós forráshoz sem, méghozzá kizárólag önkényes, politikai okok miatt. Ebben nem csak a fejlesztési pénzek vannak benne, de az újjáépítési alap is, amelynek közösen felvett hitel az alapja, vagyis Magyarország a visszafizetésben részt vesz. Eközben azonban Brüsszelben és a migránsokat befogadó tagállamokban hallani sem akarnak arról, hogy bármilyen hasonló lépést megtegyenek az egyértelműen terroristákhoz juttatott pénzeknél. Úgy tűnik, a magyar kormány sokkal súlyosabb bűnt követett el, mint az ártatlan civilek lemészárlása: ellent mert mondani a brüsszeli föderalistáknak, és saját nemzeti érdekeit képviselte.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk