Választásokhoz közeledve balliberális politikusok mindig kijátsszák az egyházi kártyát. Jelenleg az évek óta szorgalmazott egyház-finanszírozás megkurtítása van napirenden. Az Apostoli Szentszékkel kötött szerződés ugyanakkor tartalmazza a katolikus egyház számára nyújtandó támogatást. A Szabad Demokraták Szövetsége erőszakos módon javasolja a vatikáni szerződés felülvizsgálatát és módosítását. A kormányfő korábban kijelentette, hogy nem lesz felülvizsgálat, mára azonban már a vizsgálatot elvégző bizottság felállításáról is döntött. Mint mindig, Gyurcsány Ferenc egyetlen ígéretét sem tartotta be.

Megszokott lépés hazánkban, hogy ha választás előtt áll az ország, vagy komoly bajban van a balliberális kormányzat, bedobják a köztudatba a keresztény egyházak, leginkább a katolikus egyház elleni kifogásaikat, elvonva ezzel az emberek figyelmét a valóságról. Az első Gyurcsány-kormány hivatalba lépése után a miniszterelnök hamarosan a Vatikánba látogatott, ahol botrányos módon saját országa főpapjaira panaszkodott, amire a szokásos protokoll nem adott alkalmat. Visszatérte után sem értette meg, hogy mit tehetett volna meg és mit nem II. János Pál pápával való találkozásakor. A diplomáciai botrány jócskán lejáratta hazánkat, bár a Vatikán illetékesei jól tudták, hogy a történteket a visszatért kommunizmus szellemének kell tulajdonítani. A Szentatya tudomást sem vett Gyurcsány Ferenc modortalanságáról, rövid beszédében Szent István népéhez szólt, nagyra értékelve a Magyarország és a Szentszék között az elmúlt években kötött jogi egyezmények sorát, különösen pedig a megállapodást a katolikus egyház magyarországi közszolgálati és hitéleti tevékenységének finanszírozásáról. Ez a megállapodás jogilag kötelező érvénnyel határozza meg az egyház szerepét a magyar társadalom életének e fontos területén, tiszteletben tartva a vallásszabadságra és az oktatásra vonatkozó emberi jogokat. „Remélem, hogy a konstruktív együttműködés szelleme jellemzi majd a jövőben is az egyház és az állam munkáját a megállapodásban foglaltak hűséges végrehajtása során” – mondta Gyurcsánynak a Szentatya. A történtek után bizonyára sejtette, hogy nem lesz sima az együttműködés a diktatúra kreálmányának kormányzása során. Már két-három éve, a Medgyessy-Gyurcsány-kormány regnálása alatt megindultak az alattomos támadások az egyház ellen. Először az erre vállalkozó médiumok léptek porondra és a legvaskosabb trágárságokat, fenyegetéseket, sértegetéseket, megalázásokat zúdították a hívő emberek fejére. Az ellenük való tiltakozás – gondoljunk a Tilos Rádió előtti tüntetésre – természetesen „antiszemita megmozdulás” volt. A balliberális politikusok elhatárolódása elmaradt, ezt mindig a jobboldaltól várják, többszörösen is. A 2006-os választások hangulatának előkészítésében főszerepet kapott a katolikus egyház támadása. Már korábban is, de különösen az elmúlt év őszén a liberálisok egyre erélyesebben követelték az állam és az egyház teljes szétválasztását. Bár ezt a franciák már régen kitalálták, és az Európai Unióban – így hazánkban is – régen megtörtént, a sunyi megfogalmazás szerint azonban „az egyházak indokolatlan privilégiumok és kedvezmények részesei”. A témára természetesen ráharapott a média, és a legvadabb hazugságokkal árasztották el az embereket. Aki nem elég járatos az egyház-finanszírozás ügyében, el is hitte, hogy az állam tartja el az egyházakat, és az egyházi iskolák több pénzt kapnak fenntartásra, mint az államiak. Bedobták a köztudatba, hogy egyházi személyeknek sem társadalombiztosítást, sem nyugdíjjárulékot nem kell fizetni. Ami nem felel meg a valóságnak, mivel egészségügyi és nyugdíjbiztosítást a minimálbér után központilag fizeti a Püspöki Konferencia. A minimálbér után fizetett hozzájárulás mértékében fogják kapni a minimálnyugdíjat az egyházi intézményekben dolgozó egyházi személyek. Ha pedig munkaszerződéssel vannak foglalkoztatva, akkor a teljes fizetésüknek megfelelő mértékben fizetik mind az egészségügyi, mind a nyugdíjbiztosítást. Valótlanul állította az SZDSZ ügyvivője, Gusztos Péter, hogy másfélszeres a normatíva az egyházi egészségügyi, szociális és oktatási intézményekben. Ez egyébként törvénytelen is lenne, mivel a törvény szerint egyenlő finanszírozás jár az állami fenntartású intézményekkel együtt, és ez így is volt egy ideig. Azután szép lassan hol itt, hol ott vontak el pénzt, egyes állami normatívák megszűntek vagy csökkentek, miközben egyre nőtt a rászoruló gyerekek száma. Pápai Lajos, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) alelnöke nemrég elmondta, hogy amíg 2003-ban a Győri Egyházmegye által átvállalt közoktatás kiadásait az állami támogatás 97 százalékban fedezte, addig 2006-ban már csak 87 százalékban. Így van ez másutt is, ezért kényszerű öszszevonásokkal, bezárásokkal ismét csökkenhet az egyházi iskolák száma. Ugyanakkor ezekben az oktatási intézményekben a tanulók létszáma stabil, a jelentkezések száma is azt mutatja, hogy az emberek kedvelik az iskolákat, mivel olyan értékrendet ad a tanulóknak, amely a későbbiekben megvédheti különböző sorsrontó támadásoktól. Az új kormány fölállása után ismét erősödtek az egyházellenes támadások. Bekapcsolódtak a szocialisták is, és ami a legvisszatetszőbb, az MSZP vallásos tagozata a keresztelést, az esketést, a temetést és a misemondást számlaköteles, általános áfakulccsal adózó, bejegyzett szolgáltatássá akarja változtatni. A feketegazdálkodás egyik részesének tartják az egyházat, talán még a pénzügyi válság kialakulásáért is felelősek. A megdöbbentő javaslat csatlakozik a többi támadássorozathoz, amellyel a történelmi egyházak pénzügyi támogatását kívánják csökkenteni. Ezt a javaslatot akár az MSZP ateista része is írhatta volna, olyan ízléstelen és alattomos. Gyurcsány képmutató módon a „hívő tagozat” álruhájába bújva próbálja a kifejezetten lelkipásztori szolgáltatásokat piacosítani és részben ezzel tömni be a költségvetési hiányt. Júliusban nem ez volt az egyetlen egyházellenes kirohanás. Az SZDSZ újfent a vatikáni szerződés felülvizsgálatát kezdeményezte. Fodor Gábor szabad demokrata országgyűlési képviselő arra hivatkozott, hogy az egyházi fenntartású iskolák indokolatlan versenyelőnyben vannak az önkormányzati és az alapítványi intézményekkel szemben, mivel több támogatásban részesülnek. Ezt a gumicsontot rágják már évek óta, különösen akkor, amikor komoly válsághelyzet alakul ki az országban. Lehet, hogy valóban versenyelőnyben vannak az egyházi iskolák, de ennek oka nem a nemlétező pénztöbblet, hanem az iskolák szellemisége. Mit tartalmaz a vatikáni szerződés, amelyet újabban kitartóan felülvizsgálni és alkalomadtán felrúgni kívánnak a kormánypártok? Eörsi István korábban egyenesen a Vatikánnal kötött „szégyenletes konkordátumnak” nevezte a szerződést, amelyben meggyőződése szerint a pártok kifejezetten azért kapnak pénzt az államtól, hogy politizáljanak, mivel ez a dolguk, de az egyházaknak csak akkor van erkölcsi alapjuk a politizálásra, ha anyagilag függetlenek az államtól. A bukfenc az eszmefuttatásban az, hogy ezt a „szégyenletes konkordátumot” a Horn-kormány hozta tető alá. A sokszorosan áttárgyalt dokumentumot 1997. június 20-án írta alá Horn Gyula akkori miniszterelnök és Angelo Sodano bíboros, államtitkár, de az Országgyűlés ezt csak néhány évvel később, 1999-ben ratifikálta. A szerződés meghirdetett célja a hazai Római Katolikus Egyház független működésének biztosítása volt, hogy az államosított vagyon egy részének visszakapása után függetlenül tudjon működni. A szerződés létrejöttéhez vezetett az a társadalmi tiltakozás is, amely az egyházak szociális intézményeit hátrányos helyzetbe hozó, alkotmányellenes állapot miatt alakult ki. A vatikáni szerződés hatására további néhány egyházzal is kötöttek hasonló szerződéseket, így a reformátusokkal, az evangélikusokkal és a Mazsihisszel. A Szentszékkel kötött nemzetközi szerződés tehát hat éve szabályozza az egyház finanszírozási kérdéseit. A szabad demokraták elfogultsággal vádolták meg 2004-ben az Alkotmánybíróságot, amikor nem minősítette alkotmányellenesnek a vatikáni megállapodást. Göncz Kinga még esélyegyenlőségi miniszter korában levelet írt Gyurcsány Ferencnek, amelyben javasolta a szerződés felülvizsgálatát, mivel – írta – tömegével jelentkeznek át a szegényebb önkormányzatok által fenntartott szociális intézmények, elsősorban időskorúak otthonai az egyházi fenntartás alá, mert úgy nagyobb kiegészítő támogatásra számíthatnak az államtól. Ebből egy szó sem volt igaz, egyházi vezetők jelezték, hogy ők az elmúlt másfél évben alig vettek át intézményt, a katolikusok akkor egyetlen ilyen esetről sem tudtak. Bölcskei Gusztáv református püspök két idősotthon átvételét jelezte. A Magyar Kolping Szövetség nevű karitatív szervezet abban az időben Zala megyében vett át három otthont (Letenye, Türje és Lenti), megmentve a bezárástól az idősek otthonait. A most felülvizsgálni javasolt megállapodást 1990 óta több kormánycikluson keresztül számos tárgyalás előzte meg. A szerződésben egyebek között Magyarország biztosítja, hogy az állami feladatokat végző intézmények, iskolák, egyetemek, otthonok ugyanolyan támogatást kapnak, mint a hasonló munkát végző állami társaik. A szerződésben szerepel az is, hogy a felek az egyházra vonatkozó adószabályokat egyoldalúan nem módosíthatják. Szakjogászok szerint az SZDSZ egyik javaslata – az egyházi perselypénz, valamint az egyházi intézményeknek adott adományok megadóztatása – éppen ez utóbbi cikkelyt érinti. A változtatás azt is magával hozná, hogy a hívők kétszer adóznának: egyszer úgy, hogy adózott jövedelmüket ajánlják föl, másfelől, hogy az egyházuk adózik a kapott felajánlás után. Magyarországon egyébként ilyen alapon az egyesületek, alapítványok, sőt a pártok sem fizetnek adót, így miért pont az egyházaknak kellene? Gyurcsány Ferenc eddig hallgatott a szentszéki megállapodás felülvizsgálata ügyében, illetve csak a háttérből figyelte az egyre hevesebb támadásokat. A választások előtt, az elmúlt év novemberében még azt hangoztatta, hogy nem kívánnak változtatni a vatikáni megállapodáson. Szó szerint: „Van a kormánynak egy hivatalos politikája. Ez a politika a kormányprogramon nyugszik. A kormányprogramban pedig azt mondtuk, hogy fenntartjuk a vatikáni szerződést, hogy egyébként valamelyik párt valamelyik politikusa ehhez képest mond eltérő véleményt, tekintsük a szabad véleménynyilvánításnak, mert én egyébként nem ismerek olyan kezdeményezést, amely mögött a Szabad Demokraták Szövetsége testületként, pártként ott állna, amely eltérne attól, mint amit a kormány maga is vall. Nincs e tekintetben bennem bizonytalanság, a mi kormányunk ezt a politikát fogja végrehajtani.” Ehhez képest a kormány bizottságot hoz létre, hogy a vatikáni megállapodást megvizsgálják, jelentette be Hiller István, miután Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és a kormány több tagja megbeszélést folytatott a történelmi egyházak vezetőivel. A bizottság leendő elnökének a kiléte is ismert, Tamás Pál szociológus személyében. Az SZDSZ képviselője, Fodor Gábor ügyvivő a bejelentést követően azonnal levelet írt a még ki sem nevezett „vatikáni bizottság” elnökéhez, amelyben felhívja a figyelmét, hogy egy régóta kidolgozott SZDSZ-es javaslat vár megvitatásra ez ügyben. Az egyházi vezetők szerint csak kölcsönös megállapodás esetén szabad módosítani a szerződésen. Erdő Péter bíboros, prímás a találkozó után azt mondta, hogy számukra továbbra is fontos, hogy a szentszéki megállapodás megfelelően érvényre jusson. Ittzés János evangélikus elnök-püspök szerint az egyházukkal kötött korábbi szerződés élő, partneri kapcsolatot rögzít, a változás iránti kezdeményezés csak közös megegyezéssel hatályos. Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke közölte, hogy az újonnan létrehozott bizottság nyilván nemcsak a vatikáni szerződést, hanem az ahhoz kapcsolódó, a többi egyházzal kötött megállapodást is megvizsgálja majd. Bölcskei Gusztáv református püspök a találkozó után azt sérelmezte, hogy csak telefonon, nem hivatalosan értesültek az egyeztetésről, a találkozón nem került szóba konkrét napi ügy, így az egyházi iskolák finanszírozása vagy az egyszázalékos adófelajánlás sem. Szakjogászok szerint egyébként a vatikáni megállapodás nemzetközi szerződésnek számít, ha a megállapodást egyik vagy másik fél nem tartja be, a Vatikánnak nincs eszköz a kezében ezt megakadályozni. Ugyanakkor békeidőben, rendezett viszonyok között a szerződést sem megszegni, sem egyoldalúan felrúgni nem ildomos. Bár az európai viselkedés terén még sok pótolnivalója van a balliberális kormánynak, az etikett megsértésével már több esetben is nemzetközi megütközést keltettek. Legutóbb Hiller István az egyházi vezetőkkel való találkozás után egyedül tartott sajtótájékoztatót, miközben az egyházi vezetők tanácstalanul várakoztak az újságírókra, majd a méltatlan helyzet miatt idő előtt távoztak. Az egyházaknak nyújtandó állami támogatás nem jótékonykodás, mivel az egyházak közterheket vesznek le az állam válláról: iskolákat tartanak fent, kulturális tevékenységet folytatnak, ápolják a nemzeti tudatot, és sorolhatnám tovább. Azt már nem emlegetik a balliberális politikusok, hogy 1945-ben államosították az egyház birtokait, 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, elvették kolostoraikat és egyéb épületeiket, földönfutóvá téve vagy bebörtönözve neves tanárokat, és még örülhettek, akiknek az életét megkímélték. Ezért ha kétszer annyit adna az állam támogatásként, mint amennyi az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodásban szerepel, az is csak csepp lenne a tengerben, a kormányfő által sokat emlegetett igazságosság jegyében.