Az internet kicsit olyan, mint a sétatér volt valamikor. A korzó. Az ember ebéd után úgy gondolta, hogy korzózik egy kicsit. Felveszi a szép ruháját, kicsinosítja magát és világot néz. Az uraknak köszön, a hölgyeknek kalapot emel, és a ficsúr pedig, aki pimaszkodott a múltkor és most szembejön a szökőkút mellett, kap egy zord tekintetet. Ma mindez a neten zajlik, a közösségi médiában. Szép ruha nem is kell, elég egy tízéves fénykép, és lukas zokniban is lehet lájkokat meg szívecskéket tenni arra, akire akarunk.

Hirdetés

Szóval, a sétatéren hallom, beszéli mindenki, látom és olvasom, hogy Budapest rossz. „Nem tudnék Budapesten élni.” Ezt mondja egy úr, és kap rá csomó lájkot. „Én sem. Ott élnek a bel-pesti libsik. Nálunk a tanyán nincs egy darab se.” Így egy másik úr, és kalapját büszkén-dacosan feljebb tolja. Harmadik is jön, és megjegyzi, hogy utálja Pestet, a város, az rossz, tele van libsivel, nincs hagyomány, hangos, és még kakaskukorékolás se hallatszik az emeletes házak közt.

Fura a konzervatív kánon. A királyt szidni nem szabad, a rámás csizmát szidni nem szabad, Wass Albertet szidni nem szabad, a népdalt szidni nem szabad, a pálinkát szidni nem szabad, az ország fővárosát szidni és gyalázni kifejezetten illik.

Engedtessék meg, hogy felhívjam a figyelmet valamire. A fővárosban több magyar nyelvű ember él, mint Felvidéken. Sok Budapesten a hülye? Nos, Erdélyben meg sok a román. Utáljuk akkor Erdélyt? Hagyjuk el mi, jobboldaliak a várost, és engedjük át a másik oldalnak, miközben az erdélyit meg kárpátaljait biztatjuk, hogy maradjon és tartson ki?

Nos, Pesten valóban nem vonul marhacsorda a Kodály köröndön – szerencsére –, de itt viszont Pesten ott az Andrássy út, a Hősök tere, az Opera, a Városliget és a jégpálya, túlnan a királyi vár, a hidak és a millenniumi metró, a mozik, színházak, könyvtárak, sok száz éves épületek, nem beszélve a kórházról, orvosi rendelőről és múzeumok tömegéről. Ahogy egy központtól, egy ország, egy egykori birodalom központjától elvárható.

Korábban írtuk