A nagypapa ölébe ültette kedvenc unokáját a szemlőhegyi villa hatalmas nappalijában.

Fotó: MTI

– Miért félnék, öngyilkos lett a Misi ’65-ben.

– Látod, Klárika, itt ez a gyönyörű ház, ebben fogtok lakni, míg a világ és még két nap. Nektek könnyű életetek lesz, ezért munkálkodtam fáradhatatlanul.

– És mit kellett dolgoznod ezért a nagy házért, nagypapa?

– Hú, hát rengeteget dolgoztam reggel, délben meg este.

Közbeszólt Piroska is, aki a nagymamáról kapta a nevét.

– Nem valami apróság volt, amit nagyapád tett. A Parlamentben történt, tudod, abban a nagy házban, amelyik szintén a nagypapáé, majd megmutatom, ő ül a legmagasabb pulpituson, még koronát is kapott az amerikaiaktól, de nem tette fel, mert az olyan klerikálnacionalista dolog. Öntudatos proletárnak nem a fején, hanem a fogán van a korona.

– Okos lány a Piroska – dicsérte a nagypapa –, még a Farkastól sem fél.– Mit csinált a nagypapa a Parlamentben? – erősködött a kislány.

– Bejelentette, hogy a nép jogos elégtételeként, az ellenforradalom méltó megbosszulásaként kivégezték Nagy Imrét.

– Az ki?

– Nem érdekes – legyintett a férfi. – Úgyis el fogják felejteni.

– Azt álmodtam – hüppögte Klárika –, hogy a férjem ott áll ennek a Nagy Imrének a sírjánál, és azt kérdezi: „Imre, te mit tennél?”

– Ez teljességgel elképzelhetetlen – kacagott a nagypapa. – Ez körülbelül olyan, mint ha te, kisunokám, a nyugati imperialisták választásán indulnál, hogy Brüsszelben képviseld a népi demokráciát.

– Brüsszel? Az meg micsoda?

– Neked azt nem kell tudnod. A lényeg, hogy vigyázzatok, hogy ezt a gyönyörű villát meg is tarthassátok. Ébernek kell lenni, mert bármikor itt teremhetnek a reakciósok, a fasiszták, a nacionalisták, a jobboldaliak. De nem törnek át! No pasaran! Álljatok ott a vártán, mint én álltam mindig. Most viszont elég mára a szemináriumból, készülj, vendégeink jönnek. Bauer Mikit és Tamás fiát várjuk ebédre. Körömpörköltet főztünk, azt nagyon szeretik.