Magyarország ennél súlyosabb válságokból is kiverekedte magát, ha a nemzet legjobbjai vehették a kezükbe az ország irányítását. Magyarország a múlt században két, ennél is nagyobb válságot élt át. Mindkettőt a kommunisták hatalomra kerülése okozta. Az első és a második köztársaság kikiáltásának következményei a nemzet számára felértek egy tatárjárással, és különös módon súlyosabbak voltak, mint az őket megelőző világháborúk okozta károk. Az első köztársaság idején elszenvedett pusztításokat a vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó vezette katonai és politikai restauráció jelentős mértékben orvosolta. Magyarország rövid idő alatt Európa élvonalába tört. A második köztársaság népköztársasággá züllött, melynek vörös vezérei nem óhajtották orvosolni a károkat. Most a harmadik köztársaság kommunista bűnözői által okozott pusztításokat szenvedjük.

Új Horthy Miklósra van szükség. Magyarországot meg kell gyógyítani. Az új morbus hungaricus vírusát időközben sikerült azonosítani. A vírushordozó egy rovott múltú politikus volt, aki hatalomra kerülvén, a múltját firtató kérdésekre csak a vállát rándította, és azt felelte: „na és?” Ebből a vírusból fejlődött ki a tömeges megbetegedést okozó agresszív változat, a „lehet, hogy nem erkölcsös, de nem tiltja a törvény” programja. Ez váltotta ki az új népbetegséget, amelynek következtében a társadalom egészséges erkölcsrendszere megroppant, a túléléshez elkerülhetetlenül szükséges társadalmi szolidaritás szétesett, a társadalom elveszítette józan ítélőképességét, immunrendszere meggyengült, már csak a túlélésre koncentrál, de ezek hiányában túlélési esélyei csökkennek, amit a bevezetőben idézett s a Demokratában korábban már ismertetett társadalmi tünetek sajnos alátámasztanak.

Két újabb tünet. A Magyar Nemzeti Bank harmadik negyedéves jelentése szerint egy év alatt húsz százalékkal nőtt a lakosság hitelállománya, miközben a megtakarítások stagnálnak. Nőtt a fizetésképtelen, vagy késve törlesztő ügyfelek aránya, s ami a leginkább aggasztó, a megszorítások következtében a lakosság egyre nagyobb hányada vesz fel jelzáloghiteleket, amiket napi megélhetésére fordít. Ez azt jelenti, hogy sokan utolsó vagyoni tartalékukat, az otthonukat élik fel, amelynek vége számukra tragikusnak ígérkezik, és mellesleg előrevetíti egy államcsőd bekövetkezésének lehetőségét is.

A másik tünet a szavannák világát idézi. Amikor haldoklik egy állat, a környéken hamarosan megjelennek a dögevők. A pénz világában a dögevők többnyire a szerencsével álcázzák magukat. Reális megoldás hiányában ugyanis sokan már csak a csodálatos megmenekülésben reménykednek. Ilyen hamis illúzió a lottó, amely az emberi önzésre és kétségbeesésre, illetve a matematika könyörtelenségére, valamint a számítógépes manipulációkban rejlő végtelen távlatokra épít: a játékosok többsége az elérhetetlen telitalálatban reménykedik, mert a reálisan elérhető legkisebb nyereményért (ami nem is tudná őt megváltani) nem venne szelvényt. Mostantól minden OTP-bankautomatával is lehet lottózni. A nap huszonnégy órájában, akár éjszaka is. A keselyűk egyre közelednek…

Eközben a sztrájkok lassan egymásba érnek. A társadalomból tavaly brutálisan kivert szolidaritás utolsó lángocskái lobognak. De lobognak, és amíg ezek égnek, addig van remény. És ekkor mintha a sors játszani akarna velünk, két liberális politikus benyújt az Országgyűlésnek egy törvényjavaslatot a politikában bevezetendő női kvótáról. Szerencséjükre leszavazta a parlament. Így nem tudta elfogadtatni Sándor Klára és Magyar Bálint az új numerus clausust.

Bencsik András