A nyomuló sofőr ezért úgy döntött, megbünteti a köcsög mentőst. A mentő elé vágott és hirtelen lefékezett előtte. A közlekedési tanfolyam itt nem ért véget, mert a legközelebbi piros lámpánál korunk kigyúrt hőse kiszállt kocsijából és leütötte a mentőautó vezetőjét. A mentősnek az orra törött el. A rendőrség megindította a vizsgálatot. Kap majd valamilyen büntetést a tahó, mivelhogy közfeladatot ellátó személyt ütött meg. Pénzbírság, efféle. Pedig szerintem le kéne lőni. Én nyilvános kivégzést javasolnék.

Felállna a kivégzőosztag, mondjuk a Blaha Lujza téren, aztán vezényszóra durr, lelőnék az autóst. És a kormány kihirdetné a statáriumot. Aki nyomul, aki dudálással, villogtatással kergeti le az útról az előtte szabályosan, de nem elég gyorsan közlekedőket, azt állítsák rögtönítélő bíróság elé és koncolják fel. Aki a zebrán megugrasztja a gyalogosokat, annak a jobb karját vágják le. Aki úgy parkol le másodikként az úton, hogy akadályozza a közlekedést, annak meg a balt.

Ha úgy gondolja a kedves olvasó, hogy jelen sorok írója, bár jó nyomon jár, de kissé tán túloz, annak hadd idézzem emlékezetébe, hogy e hatékony szolgáltatásokat más természetű ballépések és mulasztások megtorlására már alkalmazza a magyar társadalom. Legújabb kori történelmünkben először a magyar rendőrök alkalmazták ezeket, midőn nagy nyilvánosság előtt, csoportosan elkövetett módon, előre megfontolt, aljas szándékból megtámadtak és brutálisan bántalmaztak szabályosan közlekedő, törvényesen bejelentett tüntetésen részt vevő járókelőket.

Kevesen gondoltak ekkor arra, hogy 2006 félelmetes képsorait nemcsak a megszeppent polgár nézte a televíziós hírműsorokban, hanem a tanulékony proletár is, aki a sokadik harci cselekmény láttán egyszer csak megvilágosodott. Félretolta a lábost, amiből a pörkölt maradékát falta éppen, lenyomott gyorsan még egy üveg sört, hogy szándékaiban kellően megerősödjék, autójába ugrott – vajon miért esett a magyar proletariátus választása éppen a BMW-re? – és ezerrel a kínai piacra hajtott, ahol Kovács úr megvette élete első Kalasnyikov géppisztolyát a hozzá tartozó éleslőszerrel egyetemben.

Más, finomabb lelkű népek vadászpuskát vettek, egyszerre mindjárt hármat – most esett le a kamionról –, egy csomó nagyszemű söréttel, mert a koma azt mondta, hogy húsz lépésről az is leviszi az ember fejét és nem kell annyira célozni vele.

Hogy így történt pontosan és nem másként, azt most már mindenki tudhatja, aki nyomon követi a híreket. A géppisztolyos, gránátos, vadászpuskás emberirtások elkövetőinek kilétét, konkrét céljait ugyan még nem ismerjük, de a motivációt már igen: a kormányzati szinten folytatólagosan elkövetett garázdaság tette meg hatását. Követik a példát. Feltűnő, hogy mindig baloldali kormányok idején szabadul el a pokol. A Horn-kabinet országlásakor egy szocialista miniszter azért mondott le, mert úgy látta, a szervezett bűnözés felért a politika szintjére. Ma pedig azt látjuk, hogy a szervezett bűnözés a politika szintjéről leért a társadalom mélyrétegeibe.

Ez rossz hír. A cikk végére mégis kéne valami szívderítő. Hát, nem könnyű, de azért akad: az első Orbán-kormány idején béke volt…

Bencsik Andárs