Ekképpen például: „Ha Magyarországon nem tudjuk megteremteni a munka iránti tiszteletet, magunk mögött hagyni a dzsentrimentalitást, s nem tudunk változtatni azon a deformált gondolkodásmódon, amely érzelmi és nem érdek alapon választ politikai pártokat, akkor Magyarország tovább hanyatlik majd – mondta a Vergődés vagy kilábalás címen megrendezett tanácskozáson a multimilliárdos Demján Sándor, aki más, jól célzott kiszólásával értésre adta, hogy nem a konok proletárokra, hanem azokra gondolt, akik érzelmi alapon példának okáért polgári körökbe tömörültek, és sehogyan sem akarnak érdek alapon a hatékony Gyurcsány Ferencért lelkesedni.

Ne haragudjunk mégsem Demján Sándorra. Elképzelhető, hogy ha nekünk is akkora vagyonunk lenne, mint neki, talán mondanánk ennél vadabbat is, mert ahogy a szólás tartja, van úgy, hogy már csak a pénz beszél – és nem az ember.

Mert ugye: „Amikor az Orbán-kormány meghirdette a második diploma ingyenességét, akkor 190 ezren jelentkeztek felsőfokú oktatásra, miközben szakmunkásképzésre csak 31 ezren. A tudásalapú társadalomban számomra fontosabbak a jól képzett szakmunkások, mint a szociológusok és pszichológusok.”

Hogy egy Demján-féle nagyvállalkozó számára miért fontosabbak a szakmunkások, mint a tudósok, azt még egy mérsékelten képzett szakmunkás is fel képes fogni, s a háta belé tud borzongani az e szavakból áradó gőgbe. Akkor már inkább combig gázol az ember a jéghideg tengervízben, semmint olyan országban éljen, ahol ő csak jól képzett szolga lehet.

Idevág az ősi magyar névre hallgató Political Capital kutatóintézet legújabb nyilatkozata is, amint a Demjánéhoz kísértetiesen hasonlító gőggel megfenyegetik a polgárok demokráciáját: „nehogy már azt higgyétek, hogy ti is emberek vagytok!” Az őszintén liberális urak bejelentették, függetlenül attól, hogy ki nyeri meg az ország jövője szempontjából sorsdöntő jelentőségű budapesti IX. kerületi időközi választást, ők bíróság előtt megtámadják a választás végeredményét, mert szerintük alkotmánysértő az, hogy nem stimmel az egyes választási körzetek nagysága, ami persze azelőtt sem stimmelt, csak az Alkotmánybíróság eddig ezt nem mondta ki.

Mivel az előrejelzések szerint a volt szabad demokrata politikus körzetében, e jórészt szakmunkás ihletettségű városrészben is győzelemre állnak a dzsentri mentalitású választópolgárok, a kilátásba helyezett bírósági per mintha Demján Sándor szavainak szárba szökkenése volna: a bíróság tényleg ki is mondhatja, hogy nem stimmel a választási körzet nagysága, és megsemmisítheti az eredményt. Új választást írhatnak ki, azt megtámadják, megsemmisítik, egészen addig, amíg a dzsentrimentalitásúak meg nem értik végre, hogy ki a gazda, s nem szavaznak úgy, ahogy kell, érdek alapon…

Másfelől viszont a tenger Velence utcáiról és tereiről már elkezdett visszahúzódni. Mert a tenger a parti utakon, amint a gazság a közéletben, sokáig meg nem maradhat.

Bencsik András