Megint az oroszok tehetnek mindenről. Ebből a sommás feltételezésből indult ki nemrég az Európai Tanács, amely úgy döntött: újabb szankciókkal, pontosabban embargókkal kell sújtani Putyint és országát a szíriai frontváros, Aleppó bombázása miatt. Aleppó egyébként metaforája mindannak, ami a mai Szíriát, pontosabban a polgárháborút s az országon belüli konfliktusokat jellemzi. Az egykor kétmilliós lakosú város 2012-ben valósággal kettészakadt: egyik felét Aszad kormányerői, a másik felét pedig az úgynevezett „demokratikus” ellenzék egységei birtokolták. Maga Aleppó Szíria második legnagyobb városa, s mindkét fél számára stratégiai fontosságú pontnak számít. Kis túlzással élve: aki Aleppót uralja, az Szíria északnyugati részét, sőt talán egész nyugati részét is uralhatja.

Nyáron pusztító csaták robbantak ki újra a városban, váltakozó hadiszerencsével. Hozzászoktunk már a küzdők önbizalomtól duzzadó jelentéseihez, melyben még saját vereségüket is képesek győzelemként feltüntetni. A tájékoztatás zűrzavarában ott találni az Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontját (OSDH) is, ami valóságban állítólag egy egyetlen főből álló szervezet, s egy londoni pólóbolt a székhelye.

Moszkva légierejével segíti az Aleppóban harcoló kormányerőket. Állítólag olyan fényképfelvételek készültek orosz harci gépekről, amelyek azt bizonyítják, hogy az orosz légierő tiltott fegyvereket is használ. Például kazettás bombákat. Ezek pont olyanok, mint amilyeneket az ukrán légierő dobott le szakadár, orosz többségű települések lakóövezeteire Ukrajna keleti térségében. Az nem volt probléma. A támadásokról és az áldozatokról – többek között halott nőkről, súlyosan sérült gyerekekről – készült videofelvételek csak az interneten jelentek meg, a nyugati média nem sugározta ezeket. Most viszont van fotó, van videó bőven Aleppóból a polgári lakosság szenvedéseiről és veszteségeiről, bizonyítandó az oroszok brutalitását és háborús bűneit. Újra forognak a recsegésig koptatott lemezek is, mely szerint az orosz légierő csapásai váltották ki az Európán végigsöprő migránsáradatot. E lemezek játszóit még az sem zavarja, hogy már rég zajlott a migráció, amikor az orosz gépek megjelentek Szíria légterében.

Szeptember 19-én Aleppó körzetében eddig azonosítatlan harci gépek szétlőttek egy tizennyolc autóból álló segélykonvojt, amely a városban rekedt lakosok számára vitt gyógyszert és élelmet. Az amerikaiak az oroszokat vádolják, az oroszok pedig az amerikaiakat. Bármi történt azonban, érdekes beszámoló látott napvilágot korábban az interneten, fotókkal együtt. Eszerint az amerikai légierő az orosz gépek jellegzetes festésével látta el több F18-as vadászbombázóját, még az oroszok fel­ségjelét, a vörös csillagot is a vezérsíkjaikra pingálták. Az amerikai hadsereg a hidegháború idején mindig is kötelékében tartott egy olyan, nagyobb divíziót, amelyet szovjet egyenruhával és szovjet fegyverekkel látott el. Állítólag azért, hogy minél élethűbbé tegye a hadgyakorlatokat.

A konfliktus már rég nagypolitikai szintre emelkedett. Az Aleppó keleti felében védekező „demokratikus” ellenzékiek Amerika, de az egész nyugati elit kedvenc gyermekei. Annak ellenére is, hogy ez az ellenzék egy ízben például az ISIS kezére játszotta a Washingtontól kapott fegyvereit, sőt, ötezer tagja mindjárt csatlakozott is a dzsihádistákhoz. Lehet, hogy ezek a harcosok ma már az ISIS ellen küzdenek, hisz az ellenzék csoportjai már kisebb viták és nézeteltérések során is képesek egymás ellen fordítani a fegyvereiket, miközben tüzelnek az ISIS-re is. Itt így mennek a dolgok. A Szíriát és az ottani viszonyokat jól ismerő emberek szerint a „demokratikus” ellenzék úgy érzi, mindenben övé az elsőbbség, ő fogott fegyvert először Aszad ellen. És ő kezdte hadifoglyok, ártatlan civilek brutális kivégzéseit is, az ISIS csak átvette a módszereket. Demokrácia? Ellenzék? Ebből így nem sokat tud kihozni az Egyesült Államok, hozzáértők szerint, ha most elnökválasztást tartanának Szíriában, azt Aszad nyerné meg…

Az oroszok a szír kormányerőkkel egy tűzszünet keretében kaput nyitottak aleppói ostromgyűrűjükön. Azért, hogy a városban rekedt polgári lakosok – közel háromszázezren vannak Aleppóban – épségben távozhassanak, s ugyanez vonatkozott a „demokratikus” ellenzék fegyvereseire is. Moszkva és Damaszkusz meg is hosszabbította a tűzszünetet, de minden maradt a régiben, a hét végén újra bezárták a kaput. Világos, hogy a város keleti részén védekező ellenzék nem engedi el a nála levő civileket. Sőt, élő pajzsként használja őket, ahogy teszi ezt az ISIS is másutt. Mindez nem újdonság a hadtörténetben. A Vörös Hadsereg egyik harckocsizója írta le visszaemlékezéseiben, hogy a Berlin előtti harcokban elfogott polgári lakosokat, köztük nőket és gyerekeket kötöztek JSZ 2-esük elejére és tornyára. Abban a hiszemben, hogy a védők talán így nem lőnek majd a szovjet tankra. De lőttek…

Amerikai pilóták visszaemlékezéseiben bukkan fel, hogy az észak-vietnami légvédelmi rakétaütegek szívesen települtek egy-egy kórház parkjába. Az amerikai elektronikai felderítés fogta az ütegek radarjeleit, a vadászbombázók pedig megkapták a koordinátákat, és lecsaptak. Másnap öles fotók jelentek meg a nemzetközi sajtóban az USAF (amerikai légierő) féktelen brutalitásáról, a romba dőlt kórházról… Úgy tudni, Szaddám Huszein is egy óvoda alá telepítette legfontosabb vezetési pontját Bagdadban az Öbölháború idején, mint ahogy a délszláv háborúban is sokszor éltek vissza a harcoló felek a civilek kiszolgáltatottságával.

De most az oroszok az érdekesek! Annak ellenére, hogy az amerikai légierő is szinte menetrendszerűen csap le esküvőkre, temetésekre Irakban, ezek csak navigációs hibák, mondják. Talán arra gondol most az ET tagjainak meghatározó része, hogy egy, az eddigieknél is súlyosabb oroszellenes embargó két vállra fektetné Moszkvát. Jóllehet, az eddigi embargó is inkább a Nyugatnak okozott zavarokat, mint Moszkvának. Arról nem is beszélve, hogy mi lenne egy ilyen embargó esetén a közös, német–orosz autógyár, na meg a tenger alatti gázvezeték tervével. Ráadásul ha nem írja alá az EU az amerikaiakkal kötendő TTIP-t, akkor Oroszország nemcsak gazdasági, de politikai értelemben is felértékelődik, újra fontossá válik Európa szemében. Nem véletlen, hogy Putyin Berlinben járt nemrég…

Jól bizonyítja Nyugat-Európa általános ambivalenciáját és politikai, gazdasági bizonytalanságát az ET kétkulcsos döntése, amely eltekint az újabb embargótól, ám a korábbiaknál élesebb szemmel figyeli majd az orosz katonai fellépést Aleppónál. Talán most látszik a legjobban, mennyi hiba került annak idején az „arab tavasznak” csúfolt nagy, világot átrendező tervbe. A konstruktőrök az hitték, még mindig Jelcin vezeti Oroszországot. Ülve a Kremlben, néhány kiürült vodkásüveg mellett…