A szlovák sovinizmus egyidős a szlovák államisággal

Virul a sovinizmus Szlovákiában. Tízmillió koronát (körülbelül 75 millió forintot) követel a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt Duray Miklóstól, robbant a hír a napokban a Felvidéken. Hogy miért? Azért, mert szerintük a magyar politikus rágalmazta őket, amikor 2006. július 28-án egy budapesti rádióműsorban, egyébként nagyon helyesen, fasisztának minősítette Slota pártját. Úgy tetszik, a mondás – engedd be a tótot, kiver a házadból – most kezd igazán aktuálissá válni. A szlovákok egyre hevesebben igyekeznek megszabadulni kései államiságuk kínos tanúitól, az őslakos magyaroktól.

A szlovák soviniszták már másodszor perelték be Durayt. Az első feljelentést az illetékes szervek elutasították. „Senki ne gondolja, hogy Szlovákiában mindenki azt mond, amit a kis eszecskéjével kigondol” – jelentette ki a feljelentést indokolva a Szlovák Nemzeti Párt alelnöknője, elfelejtve, hogy a párt elnöke, Ján Slota nemrégiben a legdurvább jelzőkkel illette az egyetemes magyarságot. Mielőtt a Szlovákiában jelenleg kialakult helyzetet elemeznénk, néhány tény és jelenség tisztázásra szorul. Az újkori szlovák sovinizmus egyidős a szlovák államisággal: először a kilencvenes évek közepén égettek magyar zászlót. 1993-ban Nyitrán két magyar főiskolai diáklányt kaszával kergettek meg és bántalmaztak szlovák fiatalok, azért, mert egymás között magyarul beszéltek az utcán. Ezt az esetet akkoriban „kaszás együttélés”-ként titulálták. A felvidéki magyarokban mindmáig élénken élnek a Meciar-időszak politikai szinten is elkövetett soviniszta túlkapásai. Ebben az időszakban minden ok nélkül leváltottak magyar iskolaigazgatókat, magyar intézményéket zártak be vagy fosztottak meg a törvényes állami dotációtól, a szlovák nyelvtörvény által a magyar nyelvet a konyhanyelv szintjére akarták degradálni. De arra is jól emlékszünk, amikor a kilencvenes években törvénytelenül eltávolították a magyar helységnévtáblákat azokon a településeken, ahol a magyarság részaránya 20 százalék fölött van. Meggyalázták a magyar emlékhelyeket, szobrokat, kopjafákat. Országos tiltakozó nagygyűlések sorozatát szervezték a felvidéki magyarok, hogy megvédjék jogaikat, anyanyelvüket, iskoláikat, templomaikat, emlékműveiket. 2004 nyarán két magyar hölgyet, Benyovszky Szilviát és Mitró Ivettet kirúgták a BASF német mamutcég pozsonyi fióküzeméből, mert ebédszünetben magyarul beszéltek egymás között. Ezt követően 2004 őszén és 2005 elején, a Dzurinda-kormány megkezdte autonómiaellenes kampányát, kijelentve: Szlovákiában soha nem lesz a magyaroknak autonómiájuk! 2005 nyarán magyarellenes koalíció jött létre Nyitrán, amelynek mindmáig súlyos következményei vannak a magyarok számára. 2005 nyarán szlovák nacionalisták és neonácik jelentek meg a magyarok által is lakott Rozsnyón és a magyar többségű Révkomáromban, magyarellenes jelszavakat kiabálva. Az egykori fasiszta Hlinka-gárda egyenruhájába öltözött fiatalok szlovák, román és saját zászlajaik alatt a transzparensek a következő jelszavakat hirdették: „Állítsuk meg a magyar sovinizmust!”, „Mi itthon vagyunk!”, „Trianon érvényes!”, „Szlovákiában szlovákul!”, „Nem kell ide Kossuth!”,„El fogjuk érni, hogy Kossuth Lajos szobra eltűnjön Rozsnyóról!”. Közben leköpködték a rozsnyói Kossuth-szobrot. 2006 áprilisában a kassai Rákóczi-szobor avatási ünnepségén megjelentek a Szlovák Nemzeti Párt képviselői, akik a szlovák zászló mellett a következő feliratú transzparenseket lebegtették: „Elutasítjuk őseink hóhérjának emlékművét!”, „Köszönjük a magyar irredentáknak a trójai falovat!”. A magyarellenes támadások a napokban is folytatódnak Szlovákiában. Ez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy az új szlovák kormány tagja Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke szélsőségesen soviniszta kijelentéseiről híres. Slota már a kormányalakítás folyamatában megkezdte – pontosabban fogalmazva: folytatta – magyarellenes kampányát. Nacionalista kijelentései nemcsak magyarellenesek, hanem nemzetgyalázóak is. „Brutális magyarosítás zajlik Szlovákiában.” , „A Magyar Koalíció Pártja szélsőséges, soviniszta, nagymagyar párt.”, „Budapestet tankokkal kellene megtámadni.”, „Irigylem a cseheket, mert elűzték országuk területéről a németeket, s ezért ma már nincs olyan problémájuk velük, mint a szlovákoknak a magyarokkal Szlovákiában.” – néhány kijelentés az elmúlt két hónapból a nacionalista vezér szájából, amely igen veszélyes a szlovák-magyar együttélés szempontjából. Saját szlovákjait pedig azzal ijesztgeti, hogy „legendás 200 kilós kalapácsával veri fejbe azokat, akik nem hiszik el, hogy a magyarok szét akarják verni Szlovákiát.” Slota kijelentései most már nemcsak a Szlovákia perifériáin élő szlovákok körében keltenek magyargyűlöletet, hanem azokon a vidékeken is, ahol eddig békésen éltek együtt a szlovákok és a magyarok. Ez nyilvánvalóan a nagypolitika része, hiszen ezek az nézetek beépülnek a legmagasabb politikai elképzelésekbe is. Nézzük a tényeket. 2006 augusztusában egy 19 éves magyar fiatalembert vertek meg a Galántához közeli Diószegen, mert magyarul beszélt az utcán a barátnőjével. A fiatalembernek bevérzett a mellkasa, az orra feldagadt és tüdőszövetei is megsérültek. – Egy csapat szlovák fiatal, aki nem nézte jó szemmel, hogy a barátnőmmel magyarul beszélek, rám támadt az utcán – meséli a diószegi fiatalember, majd így folytatja: – Az idegesítette őket, hogy nem értették, mit beszélek magyarul. Ezért vertek meg. De hát nem is hozzájuk beszéltem, hanem a barátnőmmel beszélgettem. Ők heten voltak, mi csak ketten. Provokálni kezdtek, és azt kérdezték tőlem: ismerem-e Slotát, tudom-e, hol lakik? A szlovák rendőrség elfogta ugyan a tetteseket, de nem nemzetiségi indíttatású támadásként kezeli az ügyet. A támadók ugyanis tagadták, hogy nemzetiségi indíttatásból verték volna meg a fiút. – A kivizsgálás alatt eddig nem derült fény arra, hogy nemzetiségi oka lett volna a támadásnak – nyilatkozta Martina Kredatusová, a nagyszombati Kerületi Rendőrkapitányság szóvivője. A nyomozás során nyolc embert hallgattak ki. A diószegiek szerint ilyen durva incidens még nem történt itt. A vegyes lakosságú település lakói egyértelműen állítják: mindennek az oka a Slota-féle erősödő nacionalizmus, amely már beépül a polgári lakosság körébe, feszültséget teremt, és megzavarja az eddigi békés egymás mellett élést. A nyár végén a 23 éves Malina Hedvig dunaszerdahelyi illetőségű magyar egyetemistát verték meg Nyitrán, mert az utcán magyarul beszélt. A német-magyar szakos lány szigorlatozni ment a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemre, útja egy nyírfaligeten keresztül vezetett. Amikor anyanyelvén, magyarul útbaigazította egy tőle segítséget kérő, magyar rendszámú autó utasait, szlovák fiatalok rákiabáltak: „Szlovákiában szlovákul!”. – Nem szóltam semmit, erre újra figyelmeztettek, majd odajöttek hozzám, hallottam-e, mit mondtak – meséli a megtámadott lány, majd így folytatja: – Azt feleltem, hallottam, és szeretném, ha békén hagynának. Megkérdezték, hová megyek, mondtam, hogy az egyetemre. Ma már nem mész sehová, mondták, majd röhögtek és leütöttek. Innentől kezdve csak arra emlékszem, hogy a két férfi rám parancsolt, vessem le a kabátomat és a harisnyámat, vegyem ki a fülemből a fülbevalómat és adjam oda a pénztárcámat. Szó nélkül engedelmeskedtem nekik, mégis arcon ütöttek és hasba rúgtak. Több rúgást is kaptam, és elvesztettem az eszméletemet. Nem tudom, mikor mehettek el, arra eszméltem a fűben, hogy nagyon fázom. Futni kezdtem az egyetem felé, persze amennyire ezt erőm engedte, orromból dőlt a vér, valahogy bejutottam a tanszékre, és ott aztán a tanáraim hívták a mentőket. Az ütlegelést követően a támadók a lány blúzára írták: „Magyarok, takarodjatok a Duna túloldalára!” És: „Halál az élősdiekre!”. A lány alhasi vérzésekkel vonszolta be magát az egyetemre. A lány szülei még a nyitrai kórházból is elvitték őt, mert úgy gondolták: ott nincs biztonságban. Az esetet az elmúlt időszakban óriási botrány kísérte, hiszen egy sajtótájékoztatón Robert Fico szlovák miniszterelnök és Robert Kalinák belügyminiszter bejelentette, hogy a lány kitalálta az egész történetet, ő maga írta a szövegeket a ruhájára, és nincsenek is rajta sérülések. A hatóságok a nyomozást leállították, mondván: nem volt támadás, Malina Hedviget nem verték meg, ezért nincs ok a nyomozás folytatására. A lányt többször kihallgatta a szlovák rendőrség. – A rendőrök kimondottan durvák voltak velem, szidalmaztak – nyilatkozta Hedvig, majd felháborodottan mesélte: – Nem engedték, hogy ügyvédet hívjak. Azt mondták, olyan hazug vagyok, hogy magam is elhiszem, amit mondok, szégyent hozok a nemzetemre és az egész országra. Aztán kiraktak egy sötét folyosóra és tízpercenként megkérdezték tőlem, meggondoltam-e magam. Szintén a nyár folyamán Révkomárom belvárosában, nem messze az Európa Udvartól egy 43 éves férfi magyarul kér tüzet három fiataltól, akik a magyar szó hallatán szitkozódni kezdtek, és ütlegelni kezdték a férfit. Egy közelben lakó értesítette a mentőket és a rendőrséget, a támadókat a sziréna hangja riasztotta el. A férfit kórházba szállították. A fokozódó magyarellenességet Szlovákiában az is bizonyítja, hogy Érsekújváron egy bérházban két magyar család ajtajára a szlovák fasiszta rendszerben született jelmondatot írtak, amelyben arra szólítják fel őket, hogy költözzenek a Duna másik oldalára. Ennek előszeleként – nyáron – magyargyűlölő és magyargyalázó videoklip jelent meg a világhálón, amely egy amatőr felvétellel folytatódik. A felvételen négy szlovák fiatal eléget egy magyar zászlót, miközben a következő mondatokat kiabálják: „Isten hozta Szlovákiában. Szlovákia gyönyörű. A miénk. Ez nem az új szlovák országimázs videó, mert a lényeg csak ezután jön. Soha nem leszünk magyarok. Szlovákia Európa szíve.” A bevezető szöveget követően így folytatódik a kiabálás: „Ezek a mi ellenségeink és mi elpusztítjuk őket. Hogy egy másodpercig se tartózkodjanak a mi területünkön. Így végzi minden magyar. Testvéreink minden utálatos ellensége. Sieg.” A videofelvétel másfél napig volt látható az interneten. Aztán levették. Mindmáig rejtély, hogy hol készült. Nem mintha számítana. Bárhol készülhetett Szlovákiában. Tarics Péter