Ezt követően a képviselők feltartott kézzel, ugyancsak egyhangúlag megszavaznák, hogy a nemzeti közmegegyezés és megbékélés jegyében a továbbiakban már semmiről se kelljen nyilvános kézfeltartással szavazni, hanem elég legyen a Szeretett Vezető akarata. Ezt követően a géppisztolyos katonák elhagynák a termet. Ezt követően a képviselők leengedhetnék feltartott kezüket…

… Ez így kezdődne. Medgyessy Péter, aki 2004. február 16-án még mindig a magyar kormány vezetője volt, beszédet tartott az ország házában, úgynevezett évértékelő beszédet. Ebben elmondta, hogy milyen jó kormányos ő, hogy kormánya mennyi jót tett a magyarság érdekében, nem úgy, mint elődje, amelyik úgy elrejtett példának okáért egy 900 milliárd forintos túlköltekezést – ennyi pénzt adott az embereknek –, hogy csak most, két év múlva bukkantak rá. Ezzel szemben Medgyessy Péter és kormánya nem herdálja a pénzt, hanem 185 milliárd forintot vesz el az emberektől, vagyis takarékoskodik.

A takarékosság, mondta a kormányfő, „nem öncél és nem szitokszó. Ha tetszik, igazi polgári erény.” És lám, mondta Medgyessy Péter, már szaporodnak is a kedvező jelek: „Ha hosszabb lehetőségem lenne szólni, akkor erről beszélhetnék, azt gondolom, hogy lesz mód rá” – tette hozzá. Segítsünk Medgyessy Péternek. Például érdekes lenne szólnia a gázszámláról, mint kedvező jelről. A napokban ugyanis megérkezett. És a polgár, aki erénynek tartja a takarékosságot, most kétségbeesve sziszeg, mert olyan vastag a számla, mint mikor a külföldi turistát arcátlanul lehúzzák a belvárosi étteremben. Kedvező jel az is, hogy egyre kevesebben járnak a patikába gyógyszerért. Vagy azért, mert meggyógyultak, vagy azért, mert a gázszámla után már nem maradt pénzük gyógyszerre.

Kedvező jel az is, hogy a Medgyessy-kormány az évszázad legrosszabb üzletét kötötte az M5-ös autópálya visszavásárlásával. Minden magyar állampolgár, éljen bárhol, legyen öreg vagy csecsemő, ha autózik, ha nem, fejenként 2100 forintot fizet az autópályát működtető cég 40 százalékáért, s az elkövetkező 25 évben még fejenként további 58 ezer forintot, hogy közlekedhessen is az M5-ösön. Ez a kedvező jel körülbelül olyan hatást fejt ki a magyar gazdaságra, mint az éles késsel megsebesített lábszár vízbe lógatása a cápáktól hemzsegő Karib-tengerben. Az is egy kedvező jel, csak nem a lábszár tulajdonosának. …És ekkor jött el a Hazafias Népfront megszületésének magasztos gondolata. „Mutassunk példát” – javasolta szerényen Medgyessy Péter. Így képzelte a dolgot: „Állítsanak közös listát a parlamenti pártok az európai parlamenti választásokra! Alakítsuk meg az Európa-párti magyar képviselőjelöltek közös listáját! Osztozzon kormányoldal és ellenzék fele-fele arányban a képviselői helyeken!” És még hozzátette: „Változtassuk meg Magyarországot!”

Javasolta még fele-fele alapon azt is, hogy Magyarország polgárai 2005-ben válasszanak közvetlenül köztársasági elnököt, valamint hogy a parlament létszámát 2006-tól 386 főről 250-re csökkentsék. Ilyen hihetetlenül takarékos és népi demokratikus változtatásokat javasolt Medgyessy, a róla elnevezett kormány feje, melyek széles távlatokat nyitottak a népi demokratikus fejlődés horizontján, miáltal, ha a bután hüledező ellenzék lehajtván busa fejét elfogadja a nagyszerű javaslatokat, Magyarország nem gyenge láncszem, hanem erős bástya lehetne az Európai Unió frontján, akarom mondani, mezején.

Medgyessy gondolata nem ismeretlen, bár már majdnem elfelejtkeztünk róla. Magyarországon úgy tizenöt évvel ezelőtt már közös listára szavazott a takarékosság és az összefogás jegyében Magyarország népe. És milyen érdekes véletlen, mindig ez a lista jött ki győztesnek, s bármilyen meglepő, mindig Kádár János elvtárs lett az összefogás Pártjának főtitkára 99,9 százalékkal. Hát, erre tartunk. Erre menegetnénk mink mostan. Talán inkább mégis hallgassunk Orbán Viktorra.