A másik oldal meglepetése Gyurcsány Ferenc. Az általános közutálat elől a politikai nirvánába osonó, ott türelmesen megülő, majd a társadalmi felejtés idejét kivárva, látványosan visszatérő szocialista politikus elképesztő demagógiával tartott évértékelője nem a közelgő jobboldali kétharmad által kiváltott pánikreakció volt, hanem tudatos húzás: Gyurcsány reklámértéke egy jól bevált mosóporéhoz hasonlítható. A márka hírnevét ugyan megtépázták botrányok, de kellő idejű csönd után az emberek már nem emlékeznek olyan élesen ezekre a botrányokra, a márkanév azonban továbbra is ismerős. Gyurcsány visszatért, és bedobva összes trükkjét, előadta a „régi nagy államférfi” magánszámát, amit a helyszínre vezérelt nyugdíjasok látható örömmel fogadtak.

A szélsőjobbhoz hasonlóan a szélsőbal is a demagógia, a rögeszmésen sulykolt, a tömeg által hallani akart közhelyek szenvedélyes, meggyőzőnek tűnő előadására alapozva akar sikert elérni. És ki kell jelentenünk, hogy a közvélemény-kutatások alapján ez a stratégia sajnos sikeres. A társadalom által szinte totális mértékben elutasított baloldal az utóbbi hetekben érzékelhetően erősödik, mint ahogy hasonló tempóban erősödik a szélsőjobb is, holott a múlt év végéig mindkettő lényegében véve stagnált.

Az MSZP egy kicsit, de nagyon kicsit gyengült tavaly, a Jobbik pedig egy kicsit, de nagyon kicsit erősödött. Az idei kampányban azonban egymással vetekedve nő támogatóik száma.

Nem így a Fideszé, amelynek támogatottsága a múlt évben hosszan tartóan magas, 70 százalék körüli volt, az év eleje óta azonban látványosan csökken, és máig mintegy 10 százalékot veszített.

Jogos kérdés, hogy a választás napjáig sikerül-e a hanyatlást megállítani, vagy legalább lefékezni. Ennél fontosabb kérdés azonban, hogy mi ennek a józan ésszel felfoghatatlan jelenségnek a magyarázata. És hogy mit lehetne itt tenni. Mielőtt erre válaszolnánk, előbb két idevágó idézet:

„Ahogy a baloldaliak visszaélnek a idegenkérdéssel mint az ideológiai önmeghatározás és a politikai vita eszközével, éppúgy érvényes ez a szélsőjobboldaliakra is. A szélsőbaloldaliak új osztályharcban reménykednek, a szélsőjobboldaliak új fajháborúban. (…) Minden megmagyarázható: Hitler is. Felemelkedéséhez a ma magukat leghevesebb ellenfeleinek mutatók is hozzájárultak: a saját maguk kudarcával. Ha az emberek alapvető szükségleteit már nem fedezik, akkor azok könnyen és kellő mérlegelés nélkül fordulnak olyan erők felé, akik hihetően ígérnek nekik segítséget. Németországban hatmillió, Ausztriában hatszázezer munkanélküli állt a semmi szélén. A nemzetiszocializmus itt ismerte fel esélyét és azt ki is használta…”

Az írás itt folytatódik: http://www.demokrata.hu/heti-hir/fidesz-vagy-jobbik-0