Nem olyan jó hír, mint aminek látszik: sokat javult a homoszexualitás elfogadottsága Magyarországon, állítja az Ipsos kutatására hivatkozva a 24.hu. Egy nagy melegedéskutatásban ugyanis a Föld 30 országának lakosságát vizsgálták. Azt kapták, hogy az idén átlag három százalék vallotta magát homoszexuálisnak, négy százalék biszexuálisnak, egy százalék pánszexuálisnak vagy omniszexuálisnak és egy százalék aszexuálisnak, akármit jelentsenek is ez utóbbiak.

Hirdetés

A hírben a rossz az, hogy a kutatás szerint a fiatalabb generációk egyre nagyobb arányban azonosítják magukat LMBTQ és tsai-nak. Kiderült, hogy az 1997 után születettek közül kétszer annyian vallják magukat melegnek és minden másnak, mint akik tíz évvel korábban születtek és négyszer annyian, mint akik 1965 és 1980 között.

Nem biztos, hogy tudományosan megállja helyét a visszakövetkeztetés, de elvileg akár igaz lehet, hogy ha az idén három plusz négy plusz kettő, azaz kilenc százalék vallja magát valami másnak, akkor harminc évvel ezelőtt ez az arány – kilenc osztva néggyel – 2,25 százalék lehetett. Vagyis a változó önazonosítás egyre nyilvánvalóbban kortünet, világdivat. Bár vigasztalódhatunk azzal, hogy a divatok a dolgok természete szerint jönnek és mennek, azaz a nagy globális fölmelegedést szükségképpen követni fogja egy globális lehűlés, amikor a divat elmúltával az emberiség visszatér eredeti szexuális szokásaihoz, azért ez nem olyan egyszerű, mert kérdés, hogy – bocsánat a szóért – van-e mivel visszatérni.

A nemváltó műtéten kamaszkorban átesettek számára ugyanis már nincs visszatérés. Mérsékelten örvendetes, hogy az Ipsos kutatása szerint Magyarországon a válaszadók 48 százaléka elutasítja, hogy a transznemű tizenévesek szülői engedéllyel tanácsadást vagy hormonkezelést kapjanak a nemváltás érdekében, ám 36 százalék sajnos támogatná. Sok ez a 36 százalék, de nincs mit csodálkozni rajta. Magyarországon nemigen hallani azokról a tragikus sorsú fiatalokról, akik az eredeti nemükhöz való visszatérés esélyének elvesztése miatt a halálba menekültek.

S hogy végül egy derűsebb információval zárjuk a problémakört, a kutatásból kiderült, hogy a magyarok 45 százaléka támogatja, hogy a transznemű személyek annak a nemnek megfelelő vécét használják, amellyel azonosulnak, és csak 35 százalék utasítja el. Ebben nem lehet nem fölfedezni némi népi huncutságot, mert olyan ez a mérsékelt elfogadás, mintha azt kérdezték volna, hogy ön támogatná-e azt, hogy azok számára, akik ezt igénylik, a női napozók falára megfelelő méretű lukakat fúrjanak.

Mindeközben Franciaországban kitört a pokol egy pontosan olyan hétköznapi közbiztonsági esemény miatt, mint aminek a művelt világ a nagy nemzetközi BLM-mozgalmat köszönheti. Amerikában egy fekete bőrű drogos bűnözőt az ott gyakori kemény fellépéssel kaptak el, aminek következtében az illető az elfogásba belehalt, itt pedig egy fiatalkorú arab bűnözőt terített le egy vélhetően túl gyors kezű rendőr. A következmények azonban mindkét esetben túlmutatnak az eseményeken.

Magyarországon, ha egy túl kemény rendőri fellépés miatti eljárás következtében meghalna egy bűnöző, nem vonulnának ki tömegek az utcára és nem robbantanának ki polgárháborút pusztán azért, mert az illető mondjuk a Duna–Tisza közén született. Az identitás és a közrend nálunk nem összefüggő kategóriák. Ahol mégis összefüggenek, ott már inkább invázióról kell beszélni.

Korábban írtuk