A bukott miniszterelnök azt vizionálja, hogy akár több cikluson keresztül is a baloldal kormányozhat az országban, mint mondta, húsz évre tervez. Erről egy interjúban beszélt az ellenzék vezére, amivel jelezte, hogy berúgta a motort, számukra is megkezdődött a politikai idény. Kommunikációs offenzívájában előkerült a rákosista fordulat is, „a fizessenek a gazdagok!” fenyegetőzés.

Hirdetés

(Természetesen nem arra gondolt, hogy lemondana a kilencvenes években a privatizáció során megszerzett vagyonáról…)

A kommunisták nem változnak: most is az aktív, kereső, gyermekeket nevelő, a Fidesz kormányzásának köszönhetően végre magára találó középosztályt fenyegetik.

Természetesen mindez a maszlag a saját tábornak, illetve a kisebb ellenzéki pártok elcsábítandó szavazóinak szól. Gyurcsány maga is tisztában van azzal, hogy az összes szavazókorú körében még mindig ő a legelutasítottabb magyar politikus. A DK a maga 15 százalékos eredményével az üvegplafonnál járhat, amit nehéz lesz áttörni. Ennek oka Gyurcsány 2004–2009 közötti gyászos kormányzati teljesítménye, 2006-os hazugságbeszéde, majd az október 23-i rendőrterror. Ehhez még mindenképp hozzá kell tennünk egy új fejleményt. Az év elején azt is bevallotta: Brüsszelben azért dolgoznak a DK uniós képviselői, hogy Magyarország ne jusson hozzá az uniós forrásokhoz.

A tény mindezek ellenére az, hogy Gyurcsány a 2009-es miniszterelnöki bukása után is a felszínen maradt, és ma kétségkívül ő a baloldal vezetője.

Eszébe sem jut a bizonytalanok és a Fideszhez gyengén kötődő szavazók megszólítása; tudja, semmi esélye sincs arra, hogy ők feléje fordulnának, hiszen amikor kormányzott, őket is alaposan becsapta. Radikális antiorbánizmusával elsősorban a saját táborát motiválja, és úgy tűnik, erre épít majd a következő kampányidőszakban is.

Igaz, egyelőre ő sem tudhatja, hogy az összevont uniós és önkormányzati választásokon milyen lesz a részvételi arány, ugyanis ilyen kettős szavazást még soha nem tartottak Magyarországon. Viszont külön-külön e voksolásokon mindig kisebb a szavazói részvétel, mint egy országgyűlési választáson, és semmi sem utal arra, hogy ez a tendencia jövő nyáron megváltozna. Bár 2019-ben az európai képviselőjelöltekre 43,5 százaléknyian szavaztak, ez volt a legtöbb 2004 óta. A Fidesz akkor is elsöprő győzelmet aratott. Az önkormányzati képviselőket és polgármestereket a választókorú lakosság 48,5 százaléka tüntette ki a bizalmával, ez is nagyobb arány, mint a 2014-es 44,3 százalék. A 2024-es 50 százalék körüli részvétel tehát már szép eredmény lenne, egy nagyobb arányú voksolási kedv – az elmúlt parlamenti szavazásainak eredményét látva – a kormányoldalnak kedvezhetne.

A közvélemény-kutatások alapján nincs arról szó, hogy a 10-15 százalék között mozgó DK bármiféle veszélyt jelentene a 45-50 százalékos Fidesz–KDNP-re, viszont Gyurcsány mégis puskaporszagot érez. Az ellenzék többi pártjának politikai haláltusájára készül. A tavalyi választások óta lefagyott pártok korábbi szimpatizánsainak erőt kell mutatni, reményt kell nyújtani. Gyurcsány ezt csinálja, hiszen el akarja őket hódítani.

Ha abból indulunk ki, hogy az uniós választáson ezek a pártok önálló listán indulnak, akkor nagy esély van arra, hogy az MSZP, az LMP, a Párbeszéd és a Jobbik szavazói a legerősebb ellenzéki erőhöz pártolnak. Ezért is kapálózik az MSZP közös ellenzéki listáért, ezért nem szeretne most sem önállóan indulni. A Párbeszéd az egykori Együtt és az MSZP után az LMP-t nézte ki magának mint gazdatestet. A helyzet azért is megmosolyogtató, mert Karácsony Gergelyék egyszer már elárulták azokat, akikkel most szövetkeznének: egy évtizeddel ezelőtt Bajnai hívására ők szakították szét az LMP-t.

A DK-nak megvan az esélye arra, hogy az ellenzéki oldalt tovább szalámizva a jelenlegi négy helyett akár hat-hét képviselőt is tudjon majd delegálni Brüsszelbe. Ehhez a Jobbik, az MSZP (időközben a képviselői helyet betöltő Ujhelyi István kilépett a pártból) egy-egy, valamint a Momentum egyik mandátumának elvesztésén keresztül vezethet az út. Talán a Momentummal lesz Gyurcsányéknak a legnehezebb dolguk; idén már ők is észbe kaptak. Ezért kezdtek a Várnegyedben teljesen értelmetlennek tűnő, sorozatos kordonbontásba, és ezért tüzelték, illetve tolták maguk előtt azokat a diákokat, akik még a rendőrsorfalnak is nekiszaladtak a mentelmi joguk mögé bújó képviselők helyett. Viszont a momentumos uniós képviselőhöz, Cseh Katalinhoz köthető vállalkozás ötmilliárdos, gyanús ügye a Magyarországot korrupcióval vádoló uniós baloldal és a teljes magyar ellenzék hitelességét is megkérdőjelezi.

Amennyiben az uniós választás a DK tervei szerint alakul, akkor a brüsszeli repülőjegyről lecsúszó alakulatok nagyon meggyengülnek a 2026-os parlamenti választás előtti ellenzéki tárgyalásokra. Ebből a szempontból tehát fontosabb lesz ez a voksolás, mint a helyhatósági választás, hiszen a listás megmérettetésen tiszta képet kapunk az erőviszonyokról. Az önkormányzati választáson különféle szövetségek jönnek létre, vagy a jelöltek álcivil szervezetek mögé bújva indulnak, így a baloldali erők közül nehezebb lesz kihirdetni egyetlen győztest.

A budapesti kerületekre azonban nagyon odafigyelnek a DK-ban, ezért a fővárosban arra törekszenek, hogy minél több városrészben elnyerjék a polgármesteri pozíciót. A Fővárosi Közgyűlést a kerületi polgármesterek és listáról bekerült politikusok alkotják; akinek itt többsége van, a főpolgármestert is irányítani tudja.

A DK a tavalyi parlamenti választási kudarc után nem vacakolt, elsőként lépett: ezért alapították meg a közjogilag teljesen értelmezhetetlen árnyékkormányukat. Ez az utóbbi időszakban már nem nagyon mutatott életjeleket, de biztosak lehetünk benne, hogy a kampányidőszakban újra aktiválják magukat. Nagyon úgy tűnik, hogy az ezt vezető Dobrev Klára lesz újra az EP-listavezetőjük. Amennyiben Karácsony Gergely nagyon belegabalyodik a 99 Mozgalom félmilliárdos mikroadományozási kommunikációjába, és „Gergő mögül elmegy a támogatás”, akkor a DK még akár önálló főpolgármester-jelöltet is harcba indíthat.

A baloldalon semmi sem elképzelhetetlen. Gondoljunk csak a 2009-es miniszterelnöki castingra vagy Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltségére, hajmeresztő nyilatkozataira. Kérdés, hogy az amerikai demokraták ennyi felsülés után küldenek-e még „mikroadományokat” az ellenzéki kampányra.

A jelenlegi budapesti vezetés is bízna ebben, de a DK-nak és Gyurcsányéknak is jól jönne az amerikaiak elismerése. A washingtoni progresszívok is tudják, hogy a valóságban Karácsony nem önálló politikus, hiszen Gyurcsány bábozik vele a Főpolgármesteri Hivatal élén. Budapest ennek a cipollai manőverezésének issza a levét. Karácsony pontosan úgy táncol, ahogy Gyurcsány fütyül, azonban ezekben a politikai csatákban a DK elnöke messze van a fronttól. A vezénylő­szobában ülve mozgatja Karácsonyt és az egész baloldalt. Ezért is lenne fontos, hogy Budapesten is változás legyen, és a dollárbaloldal emberei végérvényesen elhagyják a városházát.

Gyurcsány pedig nyugodtan tervezgessen, akár húsz évre is, ez egyáltalán nem baj. Az ellenzéket nyugodtan uralhatja, legalább addig biztosan nem is lesz kormányváltás.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.

Korábban írtuk