Elkezdődött. Először a Hajdú-BÉT kárvallottjai vonultak az utcára, őket a Gyurcsány-kormánnyal elégedetlen civilek követték, éppen azon a napon, július negyedikén, amelyik négy évvel korábban az első tiltakozás, a budapesti Erzsébet hidat eltorlaszoló blokád és a délutáni tüntetés révén vált emlékezetessé. Négy évvel ezelőtt még enerváltan reagált a társadalom a baloldali választási manipulációkra. Csak egy maroknyi csoport tüntetett, a jobboldali pártok is távol maradtak. Most ismét megéledt az utca, a szakszervezetek is mozgolódnak, úgy tetszik, a kábulatnak vége.

Bogár László közgazdász nyilatkozta a hét végén a Magyar Nemzetben, hogy véleménye szerint az úgynevezett jobboldalon belüli konfliktusok erősödni fognak, mivel a Gyurcsány-kormány elképesztően ártalmas, nemzetroncsoló működése ellen a polgári oldal nem azt a beszédmódot használja, ami szükséges volna, s ezért úgy látja, hogy a fő kérdés az, a vesztes polgári oldal, amely ma már a hetven-nyolcvan százalékot kitevő többség, tulajdonképpen meg tudja-e szervezni magát politikai többségként is.

A kérdést úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy eljött-e az ideje annak, hogy a cselekvések és a beszédmódok egymással és a helyzettel szinkronba kerüljenek. Még egyszerűbben fogalmazva, eljött-e az ideje az Antall József által jogosan hiányolt forradalomnak?

Gyurcsány Ferenc és üzlettársai ugyanis minden vonatkozásban felrúgták a társadalmi játékszabályokat. Gátlástalan nyíltsággal és magabiztossággal egy olyan banánköztársaság alapjait teremtik meg, ahol a demokrácia már csak a kiemelten támogatott kereskedelmi televízió-csatornák politikai beszélgetőműsoraiban létezik. Már senkinek sem lehetnek kétségei afelől, hogy Gyurcsányék mit akarnak. Mint ahogy az sem lehet kétséges senki számára sem, hogy ezt a gazdasági-politikai maffiát szép szóval a hatalomból eltanácsolni nem lehet, de nem szabad a helyén hagyni sem, mert ez a magyar társadalomra végzetes következményekkel járna. Ami a beszédmódot illeti, igaza van Bogár Lászlónak, először ezzel kell kezdeni. A Gyurcsány-kormány becsapta a társadalmat. Azt hazudták, hogy a gazdaság dübörög, a jólét folyamatosan növekszik, miközben a tudatosan tönkretett államot egyre nagyobb összegű hitelekből finanszírozták.

Ebből két fontos dolog következik. Gyurcsány Ferenc nem arra kapott társadalmi fölhatalmazást, amit most cselekedni készül, így ez a szerződés – a választás – érvénytelenné vált. A másik fontos dolog pedig az, hogy a társadalom eddig eltitkolt válságából a hazug Gyurcsány-kormány soha nem fogja az országot kivezetni.

Ahogy a polgári jogban, ugyanúgy a társadalmi gyakorlatban azonban csak szükséges, de nem elégséges egy helyzetet föltárni és megérteni. A szerződésszegés kimondása csak az első lépés. A második a jogszerű állapot és a jogorvoslat kikényszerítése. A polgári jogban e célból bírósághoz fordul az ember. De hová forduljon hatmillió becsapott választó? Mivel nem cél egy külső hatalom behívásával az 1956-os szovjet megszállás mintájára létrehozni egy ellenbábkormányt – amelynek rémét tudat alatt a nyári mikulásként idelátogató és az 56-os (ősz volt, október vége) forradalomra emlékező George W. Bush a napokban felidézte, amikor párhuzamot vont az ötven évvel ezelőtti szabadságharc és az iraki „demokratizálás” között -, a csalódott baloldali szavazók és a háborgó jobboldal csak magára számíthat.

Gyurcsánynak és kormányának mennie kell. De addig is jogos és indokolt az orvosok mintájára fölvetni a polgári engedetlenség alkalmazását, hogy a nemzetgazdaságot és magát a nemzetet érő elkerülhetetlen károkat legalább mérsékelni lehessen. E tekintetben szükséges megemlíteni mind az Európai Unió, mind a hozzánk látogató nagyhatalmak felelősségét. Az ugyanis, hogy a nagy nemzetközi pénzintézetek csak a választásokat követően hozták nyilvánosságra a magyar gazdaság lesújtó adatait, hogy az unió a választások utánra halasztotta az elkerülhetetlen számonkéréseket, felveti a külföld felelősségét a válság elmélyülésében, hiszen ha a lakosság ismerhette volna az igazságot, semmiképpen sem ad esélyt a folytatásra azoknak, akik a válságot előidézték.

Van eszköz a többség kezében, hogy akaratát rákényszerítse a csalárd módon hatalomban maradó kisebbségre. Ez az eszköz, ahogy Bogár László helyesen világított rá, a helyzethez illő beszédmód: mondjuk ki világosan, Gyurcsánynak mielőbb mennie kell.