Hirdetés

A szemlőhegyi karanténban ott ragadt a DK ismert kvízmestere, aki pedig csak egy kis poharazgatásra jött át a főnökhöz. Az élet értelmét kutatták, de mivel mindketten egyetértettek abban, hogy a világ véletlenül alakult ki, célja és értelme sem lehet. Erre ittak.

– Ha már itt vagy, Pista – kezdte a házigazda –, játsszunk valamilyen vetélkedőt.

– Legyen ön is milliomost?

– Tudhatnád, hogy ebben a házban mindenki milliomos. Inkább azt a kitalálóst, a barabbásosat. Mire gondolok most?

– Személy?

– Naná, de mennyire.

– Okos?

– Mi az, hogy! Nagyon is!

– Valami politikus? Tehetséges?

– Nem kicsit. Nagyon.

– Már sejtem… Szokott hazudni?

– Reggel, éjjel meg este.

– Hát így nehéz lesz kitalálni. De azért rákérdezek: magadra gondoltál?

– Hú, Pistám, ez bravúros volt. Na, gyorsan még egy kört, mielőtt a Klára beülne a székembe. Most mi jár a fejemben?

– Meg lehet inni?

– Nem.

– Akkor Orbán Viktor.

– Tévedtél, mert éppen arra gondoltam, amit Gréczy Zsolt írt. Hogy minden megbetegedésért, minden késő vonatért és dráguló csirkemellért, minden csúnya nőért egyedül Orbán lesz a felelős… Na jó, Orbánra gondoltam. De tessék, egy utolsót, ezt sose találod ki. A macskám alatt az erkélyen van egy alomnyi cica. Mit tippelsz, hány? Annyit segítek, hogy prímszám.

– Öt? Hét? – érkeztek a tippek.

– Ráfaragtál megint – diadalmaskodott Fletó, és kivágta: – Hat.

– De a hat az kettővel és hárommal is osztható… – próbálgatta az ujjain ellen­őrizni.

– Nem figyeltél. Azt mondtam, az én macskámé az alomnyi cica. Márpedig ha az enyém, akkor a hatalom nem osztható semmivel.