Először így szólt hozzám: „Ferenc, kúrd el!” És én megtettem. „Hazudjál, csapd be a választókat, mert a te miniszterelnökségedben örömöm telik.” És én hazudtam, becsaptam és lett öröm. Egy másik alkalommal így szólt a hang: Frank! (Mert néha angolul szólít meg, mint Busht a Szentlélek.) „Frank, tagadd meg a határon túli magyarokat! Kampányolj ellenük, riogass, kelts feszültséget, ahhoz borzasztóan értesz!” Riogattam, feszítettem, marha jól sikerült.

Aztán volt egy nagyon elbájoló hang. Az így szólt: Francesco! (Olaszul is tudok.) „Francesco! Gazdagodj meg, gyűjts vagyont, ez igen kedves nekem.” Hát gyűjtöttem, gazdagodtam. Mit tehettem a hanggal a szemben? De voltak hamis hangok is. Egyik így szólt: „Húzz el, Fletó!” Hohó, ezen átláttam; ez ördögi sugallat.

Eszembe se volt elhúzni! Mert a hang azt is suttogta, mit suttogta, kiáltotta: „Pici kis Francois, ebben az országban csak rád lehet számítani.” Mondhattam nemet?

Nem! Aztán még a jövőbe is látok. Naná! Megmondtam, hogy tüntetni fognak a Parlament előtt, de megunják és aztán hazamennek. Tüntettek, megunták, hazamentek.

Megmondtam, hogy Dávid Ibolya CD-t fog kapni, így van, Gyuri? Megmondom, mi lesz 2010-ben. Az egész kormányzásunkat ráverjük a gazdasági válságra. Jön most két vacak év, iszonyúan pocsék két év, de az emberek agya csökevényes, memóriájuk ócska, ezért összemossák az előzőekkel. Azt mondják, ez baromi rossz volt – és így is lesz, garantálom –, de hiszen a világgazdaság így meg úgy, és azért mégiscsak a kormánynak köszönhetjük, hogy nem haltunk éhen. Már aki. De aki éhen hal, az már úgyse fog szavazni.

Tehát, nem lesz itt hiba, amíg én irányítom az országot, engem pedig a Hang. Na, most feladhatjátok azt a zubbonyt, de rendesen húzzátok meg hátul, mert a múltkor kioldódott, és pofára estem a madzagjában.

Ungváry Zsolt