– Elvtársak – mondta a főnök – vagy jönnek az előrehozott választások, és akkor a többség elmehet dolgozni…

– Jaj nem! – tört ki fájdalmasan a kórus – dolgozni nem, az borzalmas! Mi már sosem tudnánk dolgozni.

– …vagy megszavaztok egy másik jelöltet, másik programmal. Nem baloldali, nem szociáldemokrata, de mégis a miénk. Ez a túlélés záloga: a Bajnai-csomag.

Így a képviselők – alázattal viseltetve az ország sorsa iránt (mert az előrehozott választással demokratikus úton Orbán Viktor kerülne hatalomra, aminél Bajnai is jobb) – megszavazták. Kisvártatva azonban ez a program, ez az ember is elbukott.

– Semmi vész, elvtársak! – szólt a főnök.

– Ha nem akarjátok, hogy idő előtti választások legyenek, fogadjátok el új jelöltünket: Pol Potot. Nem kimondottan szociáldemokrata, de hatékony válságkezelő. Ez az egyetlen út, amellyel elkerülhető a még nagyobb baj, az előrehozott választás. És átérezve az ország sorsa iránti felelősséget, az SZDSZ is megszavazza, mert még mindig kisebb rossz, mintha jönne Orbán.

A szocialista képviselők is elfogadták. De ez a program is elbukott.

– Új forgatókönyvünk van, elvtársak – jelentette be a vezér. – Ez a Sztálin-csomag. Mottója: a magyarkérdés vagonkérdés. Kérem ehhez a támogatásotokat, hogy elkerüljük a nagyobb bajt, a Fidesz-kormány megalakulását.

Az MSZP aláírta a hűségnyilatkozatot Sztálinnak is, és várták az eredményt. Ami azonban ezúttal is elmaradt. Ekkor még beterjesztettek egy Néró-, egy Szulejmán-, két Haynau- és egy Pilátus-csomagot, amelyeket sorra elfogadtak a képviselők, mert ugyan kevéssé voltak szociáldemokraták, de arra tökéletesen megfeleltek, hogy a még nagyobb bajt, a jobboldal hatalomra kerülését késleltessék.

Ungváry Zsolt