– Nézzük sorban. Férfiúi hm… nehézségek. Ennek oka a stressz. Én éjt nappallá téve dolgozom a családért, kicsit túl is vállaltam magam, de mindezt értetek tettem. Azt hiszem, kijelenthető, hogy ebben mindannyian hibáztunk.

– Úgy gondolom, Ferenc – szólt közbe az anyós –, ebben a te felelősséged megkerülhetetlen…

– Na nem! Nem fogom én elvinni a balhét mindenért! Talán én miattam olyan horribilisek a háztartási kiadások?

– Hát a gázóra nagyon pörög, amikor reggelenként szaunázol – szepegte a mama, akinek ezt el kellett hinni, mert naphosszat ücsörgött a gázóra előtt, és figyelte.

– Talán a mama nem részesült a melegből? Nem láttam, hogy a szobájában kikapcsolná a radiátort, és inkább venne magára két pulóvert…

– A Zuschlag Jani biztos nem sóherkodott így a mamájával!

– Meg is nézheti, mire vitte. Én legalább még szabadlábon vagyok.

– A kislámpát rosszul szerelted fel, azóta villog, mint az index. Az autógumit túl keményre fújtad, a gyerek úszógumiját túl puhára – sorolta Klára asszony. – Majdnem belefulladt a medencébe.

– Mindenért engem okoltok? A mama is fújt az abroncsba.

– Én? Nem is értek hozzá.

– Ez az! – csapott le rá. – Most bevallotta! Nem ért hozzá! Csak én értek itt mindenhez. Ezért maradok én a családfő, ha törik, ha szakad.

Ungváry Zsolt