– Nem kell nekünk a szocializmus! – kiáltotta, és leköpte a plakáton virító ötágú csillag felső részét. – Mi, akik a rendszerváltás motorjai, a liberális, polgári átalakulás megalkuvást nem ismerő élharcosai voltunk, nem állunk össze levitézlett KISZ-titkárokkal, meg holmi pufajkásokkal! Undorodva fordulunk el, ha netán egykori III/II-es ügynök vagy MSZMP KB-tag nyújtana kezet. Tiltakozunk, ha KGB-s kapcsolatokkal bíró személyek próbálnak beférkőzni az államapparátusba! Nem engedjük visszatérni a kádárizmust! Mi, az évtizedek óta töretlenül és kérlelhetetlenül liberális szabad demokraták vagyunk a garancia arra, hogy a szocializmus végleg a történelem szemétdombjára kerül, oda a fasizmus mellé, amely még fel-felüti kopasz fejét az utcákon masírozó gárdisták képében. Mi sosem kacsintgattunk semmilyen szélsőség felé. Elveink szilárdak: gyűlöljük a populizmust, a demagógiát. Gyűlöljük a jelképrendszert! – Újra leköpte a plakáton lévő csillagot, majd kortyolt az előtte lévő bambis üvegből. – Sajnos, sokan ostobaságokat fecsegnek, mert irredenta-bolsevik újságokat olvasnak. Ahelyett, hogy kedvenc lapunkat, a valóban demokratikus, haladó hagyományokat ápoló Népszabadságot forgatnák. De ezeknek a Kádár-pribékeknek fogalmuk sincs a kiegyensúlyozott tájékoztatásról. Nem azért számoltuk fel a szocializmust, hogy most a Fidesz visszahozza! Annak idején, amikor még szövetségesek voltunk, nem hittük, hogy egyszer a Fidesz fogja a létrejött demokráciát aláásni, diktatórikus erők szolgálatába szegődni, visszasírni a szocializmust, a politikai haszon reményében szövetségre lépni olyan erőkkel, amelyeknek kedves a vörös csillag. Mi jöhet még ezután? A szabadságjogok megnyirbálása? A tüntetések feloszlatása? Egyletek betiltása, szemek kilövése? Mi következik ebből az „igen”-ből? Megmondom: a kőkemény rákosizmus, az elszegényedés, csökkenő reálbérek, növekvő adóterhek. Nem! – kiáltotta végül, s újra leköpte a plakátot. – Nem kérünk ebből!

Ungváry Zsolt