Az egyház ugyancsak sérelmezte, hogy oktatási intézményeit negatív diszkrimináció sújtja, a liberálisok – sajtójuk hathatós támogatásával – ellenük hangolják a közvéleményt. A további szankciókat megelőzendő a katolikus püspöki kar idézte Marx Károly mondását, miszerint a vallás a nép ópiuma, tehát az egyházak voltaképpen a kábítószerek lelkes terjesztői. Magyar Bálintnak annyira megtetszett az érvelés, hogy rögvest támogatásáról biztosította a felekezeti iskolákat, mindössze a pénzek további folyósításának előfeltételéül szabta, hogy a diákok minél többet szívjanak.

A mezőgazdasági termelők sérelmezték az európai uniós pénzek kifizetésének késlekedését, szerencsére még időben elintézték, hogy az egész magyar agráriumot apportként bevigyék a Zwack Unicumba, ezzel szüntetve meg az állam gáncsoskodását.

A sportolók és a balett-táncosok hosszas egyeztetés után közös akciótervvel álltak elő: sikerült bebizonyítaniuk, hogy versenyeken – illetve előadásokon – valójában ők nem futnak, ugrálnak és táncolnak, hanem lépnek, méghozzá egy-egy alkalommal éppen száz lépést tesznek meg, s az ilyen programokra bőségesen állnak rendelkezésre a költségvetésben a milliók; ezt elismerve a kormány kénytelen volt nekik is nagyobb összeget átutalni.

Az érdekérvényesítés eme újszerű módszereit látva Apró Piroska ijedt dühvel közölte a háza előtt sorban álló szépreményű fiatalemberekkel: „Nincsen több lányom! Menjetek kádkövet gyártani, ha vinni akarjátok valamire!”